A lélek és a kudarc kapcsolata

2024-08-05 | Budaörs
Gyakran irigyeljük a hírnévvel rendelkező és gazdagságban élő embereket, pedig számos esetben az életük nem is annyira jó, mint gondolnánk. Aki úgy lett elismert és egzisztenciálisan is kiemelkedő a tömegből, hogy valódi teljesítmény áll a háta mögött, különbözni fog azoktól, akiket például a média vagy az online tér emel úgy a magasba, hogy nem volt vagy nincs mellettük kapaszkodó.

Aki nyomon követi például a valóságshowk média-hírveréseit a nyertesekkel kapcsolatban, láthatta, hogy sokuk élete megroppant valójában csak pár hónap alatt, hiszen olyan változásokat éltek meg, amiről ők maguk is elhitték, hogy ez a siker egy tartós valóság.

Több héten keresztül címlapon szerepelni, majd eltűnni a semmibe, komoly pszichés trauma. Az tény, hogy a valódi világban valódi teljesítmény kell a megmaradáshoz, nem mindegy tehát, hogy kérészéletű vagy tartósan megtartható sikerről beszélünk.

Úgy járhatunk, mint az egyszeri szegény lottónyertes, aki váratlanul nagy összeggel gazdagodik, amikor kihúzzák a szelvényét. Először persze nagy az öröm, de később felüti a fejét egy másik, már negatívabb és tudattalan érzelem is: a szorongással
vegyes hitetlenség, amit úgy old fel, hogy pár hónap alatt elkölti az egész összeget. Ha nem vagyunk felkészülve arra, hogy egyik pillanatról a másikra bármikor nagymértékben változhat az életünk, akkor ez a meglepetésbomba ugyan olyan kárt okoz, mintha baj történt volna.

Akinek megfeszített, kemény munka áll a sikere mögött, annak mindenképpen szüksége van érzelmi támogatásra is. Elhinni a sikert és bízni önmagunkban – ez kizárólag önértékelés és önbizalom függvénye. Akinek biztos érzelmi támasz van a háta mögött és magáévá tudja tenni az eredményeit, az átélheti a hosszan tartó elégedettség érzését. Ha azonban ez hiányzik, akkor félni kezdhet attól, hogy a sikere ingatag, valakik elorozhatják tőle vagy akár visszafelé is elsülhet minden. És ezt az állapotot előbb-utóbb szorongások fogják kísérni.

Amikor a nehézségek jönnek

A filmekből jól ismerjük a hidegfejű bankárok és brókerek világát, és szinte kórrajz-pontossággal láthatjuk, hogyan tarol közöttük is a droghasználat. A pénz közelsége, az olykor rekordösszegű juttatások egyeseket a legyőzhetetlenség érzetével ajándékozzák meg, más befektetők viszont érzelmi roncsokká válnak a folyamatos teljesítménykényszer miatt. Azok a pszichológusok, akik vezető beosztású tőzsdegurukat kezelnek, tudják, hogy betegeik jellemzően a kokainhoz, az ópiátokhoz, ecstasyhoz vagy a marihuánához nyúlnak, de éppoly gyakori a mértéktelen alkoholfogyasztás is. Hiába a hatalmas profit, a függőség azt mutatja, hogy folyamatosan szoronganak és ezt oldani akarják. Ha elolvassuk a Hiúságok mániája című Tom Wolfe-kötetet, jobban megérthetjük azokat az érzelmi mechanizmusokat, melyek láttán egyáltalán nem biztos, hogy irigyelnünk kell a hideg és kemény piaci törvények között dolgozó embereket, és betekintést is kaphatunk abba világba, ahol a napi 16-18 órás munka a szokásos adag, ahol nincsenek érzelmek, csak az üresség és a szorongás.

Gyakran ez ára a váratlanul érkező sikereknek
Más esetekben az üzletemberek szembesülnek azzal a szorongással is, hogy képtelenek elhinni azt, amit elértek. Olykor megtaláljuk ennek hátterében a gyors társadalmi mobilitást, ha egy szegény sorsból jövő gyerekből válik dúsgazdag felnőtt, akkor nagyon meg kellene előbb dolgoznia gyerekkorában megtapasztalt érzelmi határait, hogy elhiggye: tényleg megcsinálta azt, ami elődeinek nem sikerülhetett.

Árucikké váltunk

A fogyasztói társadalomban számos felkészítő tréninget találhatunk önmagunk megfelelő eladására, felkínálására, a sikeres kommunikációra és a tárgyalástechnikára. Ez is azt jelzi, hogy át kellett állnunk egy másik típusú működésre: az ember önmagát mint jó árucikket kénytelen forgalmazni. Ha tehát a sikerességet úgy definiáljuk, mint azt a folyamatot, amelyben ez az eladás jól
működik, akkor sikeresek mindazok az egyének, akiknek jó munkájuk, szárnyaló karrierjük van.

Viszonylag ritkán esik szó arról, hogy a sikert nemcsak elérni nehéz, tudni kell felvállalni is. Mert nem csak a sikertelenség okozhat komoly szorongásokat, hanem a siker is. Ennek oldása az optimális önbizalom elérésével lehetséges. Az önértékelésünkben tudattalan érzelmeink között ott szerepel az énképünk is, és nagyon nem mindegy, hogy ez pozitív vagy negatív. Amikor utóbbi a jellemző, akkor látjuk, hogy a hiányzó önbecsülés megfosztja az illetőt attól, hogy örülni tudjon a sikereinek, elégedett legyen és nyugodt.

A siker csak akkor jó állapot, ha nyugalom kíséri, és nem szorongás attól, hogy ezt bárki megkérdőjelezheti vagy elveheti tőlünk. Amikor azt gondoljuk, hogy „le fogunk bukni”, vagy „senki nem hiszi el, hogy ez az én művem vagy alkotásom”, akkor valójában megkérdőjelezzük saját képességeinket. Azok a személyiségek, akiknek a sikere másoktól (is) függ, azok még sokkal jobban érezhetik ezt a kiszolgáltatottságot. Ezt láthatjuk a nagyon híres hollywoodi színészeknél is. Aki abban a helyzetben van, hogy a sikere független, annak nagyon kellene örülnie, amikor révbe ért. Ha azonban szorongásokkal küzd és minden napja monitorozással telik, az jelzésértékű arra nézve, hogy az önbizalmával van némi poblémája.

Az érzelmek

Az önbizalom tehát mindennek az alapja. Nem a túlzó, hanem az optimális, amely megbocsátja a hibázást, és nem emel ki embereket oly módon a szociális közegéből, hogy a sikert a magány kísérje. Szükségük van a sikeres embereknek is arra, hogy valakivel beszélgethessenek az eredményeikről, kell, hogy legyen legalább egy „empátiás szempár”, aki valóban örül, őszintén támogató és nem irigy és bűntudatkeltő, vagy olyan, aki folyamatosan aggódik. Ez utóbbi csak a nyugalmat veszi el, amire pedig a legnagyobb szüksége lenne.

A siker záloga mindenekelőtt a megfelelő személyes hatékonyság (az asszertivitás), a jó önismeret és a rugalmasság, ami lehetővé teszi az optimális megfelelést a kihívásoknak. Ha valakiben van elegendő rugalmasság az új befogadására, akkor képes tanulni, vagy fejleszteni önmagát, ha reális célokat tűz ki maga elé és tisztában van a saját képességeivel, értékeivel, az képes lesz előre lépni saját életében. Ha nem ezt tesszük, ha túlértékeljük saját képességeinket, akkor az életünk könnyen olyan agárversennyé válhat, ahol állandóan a műnyúl után rohanunk, de soha nem érjük el. A siker tehát nem olyan dolog, amit a „jó időben, jó helyen lenni” elve működtet, hanem az, amit erőfeszítésekkel és kitartóan felépítünk, a magunk erejével,
képességével vagy tehetségével . Akkor nem kell majd irigykedni vagy indulatokat érezni mások élete láttán, mert elégedetten szemlélhetjük a sajátunkat.

R. V.

Forrás: Internet

Megosztás