Az esemény iskolai keretek közé az Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által 26.120/1906 számon kiadott rendelet által került, melynek értelmében, az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában kellett “természetvédő” és “erkölcsnemesítő” szellemben méltatni a Madarak és Fák Napját.
Megszervezésének közvetlen előzménye a hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját.
A Fák és Madarak ünnepe az első világháború és az azt követő évtized alatt veszített jelentőségéből “ez a szép, a lelkület finomítására annyira alkalmas, poétikus intézmény” Klebelsberg azonban Apponyi Albert felé tanúsított tiszteletével indokolja a szokás felújítását: “újból teljes érvényt igyekszem szerezni annak a fennkölt szellemből fakadó rendelkezésének, mellyel a magyar erdők, mezők dalos madarainak és a fáknak megvédelmezését kívánta elérni akkor, amikor a fogékony gyermeklelket a madarak és fák szeretete felé igyekezett gyöngéden hajlítani”. A miniszter rendeletében visszajelzést is előír annak ellenőrzésére, hogy az iskolákban megtartják-e a Napot, milyen eredménnyel, ültetnek-e fákat, az iskolák rendelkezésére áll-e minden szükséges segítség, illetve konkrétan Herman Ottó Madarak hasznáról és káráról című munkája a birtokukban van-e. Klebelsberg meggyőződése szerint a hagyomány újraélesztésével “a fa és bokor szeretete elterjed a nép között, mert annak megóvásával és ápolásával együtt önként föltámad és gyökeret ver a nép szívében, értelmében egyaránt a hasznos madarak védelme is”.
Az utóbbi években sokat hallunk a föld klímájának változásáról és annak megóvásáról. A klímaváltozás pusztító hatása az erdőkre globális jelenség, egyetlen ökoszisztéma sem annyira sérülékeny, mint az erdőké. Nemcsak Észak-Amerika fenyőerdeit tette tönkre óriási területeken a felmelegedés, pusztulnak a magyar erdők is – a fenyőktől, bükkfáktól már elbúcsúzhatunk.
Amíg az ember számára valami adott és természetes addig nem szentel rá különös gondot. Tudomásul vesszük, hogy körülöttünk van, hogy a miénk és beépül környezetünkbe,hiszen az életünk szerves részévé vált. Velünk együtt nőttek fel a fák, az erdők, vagy ha nem, akkor örökül kaptuk elődeinktől. Ugyan így vagyunk a természet különlegesen szép teremtményeivel, a madarakkal is. Jószerivel ismerjük őket, hallgatjuk hajnali füttykoncertjüket. Hozzánk tartoznak. Jelenlétük természetes mind addig, amíg nem történik valami hirtelen az életünkben, ami teljesen megváltoztatja napjainkat.
A világ kormányai figyelmeztették egymást, hogy már számos egyezményt írtak alá nemzetközileg a védelmére, de tenni is kell valamit, nemcsak kinyilatkoztatni a jóra való szándékot. Igyekezzenek hát a kormányok, a társadalmi szervezetek és általában az emberek óvni a természetet, mert bajban van a Föld vele együtt a hatalmas természet fáival, madaraival élőlényeivel.
Bajban van, s rajta persze mi magunk is, még ha nem vesszük is komolyan a veszélyt. Vékonyodik az ózonréteg, savas esők marják a növényzetet, pusztulnak az erdők, rozsdásodnak a zöld fenyvesek, új területeket hódít a terméketlen sivatag, ivóvizünk, levegőnk szennyezett, mérgezett a talaj, mérgezettek a tavak, folyók, patakok.
Beteg a Föld, gyógyítani kell. Kórságok gyötrik az emberek kapzsisága, hányavetisége, a háborúkban elszabadított romboló vegyi anyagok, az ipari melléktermékek, a szertelenül használt növényvédő szerek és egyebek miatt
Az utóbbi hónapok történései rávilágítanak arra, hogy körülöttünk semmi sem állandó. Ha meg akarjuk tartani magunknak, őrizni kell és vigyázni rá. Nem tudom, milyen megpróbáltatásnak kell még jönni ahhoz, hogy az ember ráébredjen tékozló mivoltára és fejet hajtva a természet előtt takarodót fújjon és ígérje, mint egykoron ha rossz fát tett a tűzre hogy megjavul. Mert meg kell javulnunk. Azért hogy sok szép tavaszt érjünk meg, hogy a zöldbe és virágpompába öltözött egészséges természet vegyen bennünket körül. Meg kell javulnunk, hogy madaraink nekünk daloljanak majd, és a fák lombja nekünk adjon enyhítő hűs árnyékot.
Major Edit
