Mindannyian féltjük hozzátartozóinkat, javainkat és nem utolsósorban Hazánkat, mindattól amit elődeink elszenvedtek.
1 A Pestről Budára visszaszoruló német csapatok az összes Duna-hidat aláaknázták. 1945. január 17-én, Pest kiürítésének napján robbantották fel az Erzsébet hidat. Az első szovjet páncélos 1944. november 3-án jelent meg Budapest határában, december 25-én zárult a szovjet ostromgyűrű a főváros körül. A város elfoglalásáért indított hadművelet 108, a tényleges ostrom 102 napig tartott, 1945. február 13-án ért véget
2 A budavári Mátyás-templom és a Szentháromság tér környéke az ostrom után. A szovjet csapatok először a pesti oldalt foglalták el, majd megkezdték a budai oldal, illetve a budai vár bevételét
3 Az ostrom során mintegy nyolcvanezer szovjet, ötvenezer német katona és mintegy 38 ezer civil vesztette életét. Ungváry Krisztián történész szerint a civil áldozatból 14 ezren voltak zsidó származásúak. A nyilasok ezrével gyilkolták meg az ostrom során a zsidókat
4 A mai Magdolnanegyed az ostrom után. A Dobozi utca a Teleki László tér irányából a Magdolna utca kereszteződése felé, távolban balra a Baross kocsiszín. Sztálingrádot és Leningrádot leszámítva a budapesti volt a második világháború leghosszabb ideig tartó ostroma
5 Az ostrom után elbontott Zöldfa vendéglő romjai Budán, a mai Krisztina tér és a Mészáros utca sarkáról fotózva. Budapest épületeinek mintegy nyolcvan százaléka megrongálódott vagy megsemmisült már az ostromot megelőző harcokban és bombázásokban
6 A Vörös Hadsereg katonái Budapesten. Túlélők visszaemlékezései szerint amikor az előrenyomuló szovjet csapatok megérkeztek, sok katona vizet és cigarettát adott a civileknek, mások azonban raboltak és fosztogattak
7 A romos Királyi Palota, előterében Savoyai Jenő lovas szobra. Ottlik Géza 1980-as, Próza című munkájában így ír Buda ostromáról: „Karácsony estéjétől február közepéig vesztegzár alatt, villany, gáz, telefon, s ami a legrosszabb: víz nélkül, s persze éhkoppon, mégiscsak túléltük. A hidaink mind a Dunában, még a Lánchidat sem tudta megmenteni valaki. Éjjel-nappal hallottuk az ágyúszót, bombázást. Elképzeltük, hogy mekkora lehet a pusztítás. De amit aztán később az ember a szemével látott, azt nem tudta előre elképzelni. Házsorok, terek, utcák tűntek el, város helyett hóba-sárba-földbe taposott romok, hullák, dögök, roncsok mindenütt”
8 1945. január 18-án robbantotta fel a Lánchidat a visszavonuló német hadsereg. Az újjáépítés utáni ünnepélyes átadást 1949. november 20-án, a hídavatás századik évfordulóján tartották
Forrás: Szabad Európa
Közzétette: Major Edit
