Utunk első állomása a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyház volt, ahol abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy dr. Bábel Balázs érsek atya is köszöntött bennünket. A gyönyörű templomban imádkozva, énekelve köszöntöttük az Urat Jézus Szentséges Szívének ünnepén. Ezután a múzeummal és a csodálatra méltó érseki könyvtárral is megismerkedtünk, amely Patachich Ádám érsek közel húszezer kötetet számláló magánkönyvtárából alakult ki az 1780-as években. Csak a könyvek egységes bekötése több évig tartott annak idején. A magánkápolna és a díszterem freskódekorációját a korszak egyik legnépszerűbb festője, Franz Anton Maulbertsch készítette.
A kalocsai székesegyház szentélye
A Judit Vendéglőben elköltött finom ebéd után Bajára tartottunk. Mielőtt szállásunkra, a Kaiser panzióba értünk volna – őrizvén a budaörsi sváb hagyományokat – a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjába látogattunk, melynek udvarán megépült a „Hoffnung” elnevezésű ulmi bárka (Ulmer Schachtel, ami igazából ulmi dobozt jelent, kicsit tréfásan). Sok érdekességet tudtunk meg a 18. században Németországból érkező bevándorlók életéről. Mi is beültünk a bárkába, amely kis múzeumnak van berendezve. Nehéz volt elképzelni, hogy egy ilyen kis hajóval a hagyomány szerint száznál is többen „csorogtak le” a Dunán annak idején. Érkezésük után máris szétszedték a bárkát, hogy felhasználják a faanyagot. A tanösvény magyar-német nyelvű képeit is végigjártuk.
Késő délután értünk szálláshelyünkre, ahol kicsit felfrissültünk, majd elindultunk a Sugovica partjára egy finom bajai halászlére. Ezzel még nem ért véget a nap, akinek volt kedve és ereje, részt vehetett egy vidám vetélkedőn, ami eddigi kolpingos utazásainkról szólt.
A második napon – Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen szívének emléknapján – a természeté volt a főszerep. A buszon rózsafűzért imádkozva értünk el a gemenci kisvasúthoz és vidáman vonatoztunk a napfényes erdőben. A kilátóból is megcsodáltuk a természet szépségét.
Innen Hercegszántóra buszoztunk a vodicai Mária-kegyhely meglátogatására. A vodica (vizecske) szót az ősi szláv nyelvekben a szentkutak, gyógyító erejű vizek elnevezésére használták. Ezen a kegyhelyen több Mária-jelenés történt és bebizonyosodott a víz gyógyító ereje, amely máig is tart.
A 2004-es években a Hercegszántón született, de 1956-ban az országot elhagyni kényszerülő Vöő Sándor Chicagoban látott egy 9 méteres Szűz Mária alkotást, ennek mintájára készíttette el a hatalmas szobrot. A Szűzanya monumentális fémszobra Európában páratlan, 10 méter 53 centiméter magas, két tonna súlyú. A búza- és napraforgóföldek között megépített kegyhely az égbe magasodó Mária-szoborral, a fából készült többi szoborral, a szabadtéri oltárral, a kövekből épített rózsafűzérrel, az adományokból létrejött szép stációkkal – elbűvölő. Tovább sétáltunk a szent kút mellett álló régi kis kápolnához is, ahol a helyet gondozó kedves asszony életéből is hallhattunk történeteket.
Menüebédünk után a karapancsai egykori főúri vadászkastély mai épületeit tekintettük meg, a kiskastélyban lévő vadászmúzeummal együtt. (Karapancsa török szó és fekete kezeket jelent, ami a mocsarakban elsüllyedt halottakra utal.) Innen még nem tértünk vissza Bajára, hanem egyenesen a nemesnádudvari német tájház és történelmi pincesor felé tartottunk.
Vendéglátónk színes történetei mellé finom borokat és ízletes vadpörköltet kaptunk – nem csoda, hogy harmonikaszó mellett vidám éneklésbe kezdtünk.
Utunk fénypontjaként, vasárnap délelőtt a bátai Szent Vér Ereklyetemplomba igyekeztünk szentmisére. Ez a bazilika minor a jubileumi Szentév kijelölt temploma arra, hogy a hívők „teljes búcsút” nyerhessenek. Ennek feltételei: a Szent Vér bazilika meglátogatása, belépés a szent kapun, gyónás, áldozás, ima a pápa szándékára, önként vállalt böjt vagy szeretet-cselekedet, szegények, rászorulók, betegek látogatása, egyház támogatása, közösség szolgálata.
Útközben megálltunk néhány percre a bátaszéki Nagyboldogasszony templomnál, bementünk egy rövid imára és a szomszédos (cikádori) ciszterci kolostorromokat is megnéztük. (Bátaszék eredeti neve Cikádor volt.) A templom tornya a legmagasabb a vármegyében, a régi torony helyére 2014-ben került fel az új. Bátán a szentmise előtt Sümegi József, a kegyhely őre és kutatója, nagy lelkesedéssel mutatta be nekünk a szent vér megjelenésének történetét, a hely történelmét és betekintést nyerhettünk a szent vér csodáinak külföldi helyszíneibe is.
A templom előtti parkban már gyülekeztek a színes sárközi népviseletbe öltözött gyerekek és felnőttek, akik ünnepélyesen vonultak be a mise elején. (Éppen a Sárközi lakodalmas programjai zajlottak a közelben.) A Péter-Pál napi szentmise végén külön is imádkozhattunk az ereklye előtt.
Szerény ebédünk után, szokásunkhoz híven és ezzel is megemlékezve januárban elhunyt Ernő testvérünkről, felkerestünk egy ipari létesítményt, amely egyedülálló a Sárvíz torkolatánál. 1897-ben épült és az egész Sárköz belvízmentesítését biztosítani hivatott ez a faszéngáz-generátoros robbanómotorral működő szivattyútelep, amely ipari műemlék.
Utoljára 1990-ben volt szükség a szivattyúk üzembe helyezésére, de ma is készültségben vannak, mert az 1992-ben megépített modern szivattyútelep teljesítménye mindössze 2 m3/sec, s így komolyabb belvíz esetén ma is szükség van a gépmatuzsálemekre. Megtudtuk, hogy egy motor még működésbe hozható.
Ezután már a hazautazás következett két megállóval: Szekszárdon megtekintettük nagy költőnk, Babits Mihály szülőházát, majd Pakson sétáltunk egyet a Duna-parton és elcsábultunk egy finom sütire is. A buszon köszönetet mondtunk az utat szervező testvéreinknek és sofőrünknek, aki többször bizonyította, milyen ügyesen és óvatosan lehet navigálni egy autóbusszal.
Ebben az évben is elmondhatjuk, hogy nagyon tartalmas, lelki élményekben gazdag utunk volt. Hála Istennek!
„Mindenki remél. Minden ember szívében ott él a remény mint jóra irányuló vágy és várakozás, bár nem tudjuk, mit hoz a holnap. A jövő kiszámíthatatlansága azonban olykor ellentétes érzelmeket ébreszt: a bizalomtól a félelemig, a derűtől a csüggedésig, a bizonyosságtól a kétkedésig. Gyakran találkozunk letört emberekkel, akik kétkedve és borúlátóan tekintenek a jövőbe, mintha semmi sem tudná boldoggá tenni őket. Legyen a jubileum a remény felélesztésének alkalma mindenki számára! Isten igéje segít, hogy okot találjunk rá….(A „Spes non confundit”, „a remény nem csal meg” (Róm 5,5) kezdetű pápai levélből.)
SzK
(Címképen a Türr István kilátó Baján)
