A Répakirály színdarab humorba oltott társadalomkritikája remekül világít rá a különböző politikai rendszerek problémáira. Az ősbemutató nagy siker volt a Teátre de la Gallé-ban, amely akkoriban Párizs színházai között a tizedik helyet foglalta el. Most a budaörsi Latinovits Színház színpadán látható először magyarul – Kovalik Balázs, Ari-Nagy Barbara, Závada Péter és Furák Péter átdolgozásában.XXIV. Fridolin nem túl jó uralkodó: szeret színházba járni, élvezi az életet, és komolytalan a gondolkodása – nem csoda, ha megbuktatják. Hogy ki jön a helyére? Egy sárgarépa a veteményesből, egy szimpla gyökér, aki magát Répakirálynak nevezi, és akit, ki tudja, miért, rögvest mindenki istenít. Fridolin néhány segítőjével menekülni kényszerül, és útja során az ókori Pompejitől a hangyák birodalmáig mindenhová elmegy, hogy megtalálja az ellenszert az országban eluralkodó elmebajra. Vajon van-e a jó kormányzásnak bevált receptje? Mi számít normálisnak, ha mindenki megőrült? És emlékszik-e még bárki a népi bölcsességre, mely szerint előbb-utóbb minden zöldség megy a levesbe?
Fotó: Borovi Dániel
A Répakirály rendezője, Kovalik Balázs több mint 10 éve főként Németországban dolgozik. Az elmúlt időszakban főleg prózai előadások színpadra állítására hívta haza az Örkény színház, valamint a budaörsi Latinovits színház. A sikeres Liliom rendezése után, visszahívta rendezni Kovalik Balázst a budaörsi színház direktora, Berzsenyi Bellaagh Ádám. A rendező olyan darabot keresett, amely nem lerágott csont, ráadásul adaptálható a nem túl tágas budaörsi színház színpadára. Javasolta, hogy Offenbach felé nyissanak, mert eredetileg a szerző operettjeiben rengeteg színészi feladat volt, és nem túl bonyolult az ének. Így jutott el a Répakirályhoz,amelyet a társulat egyik tagja, Spolarics Andrea javasolt a rendezőnek. Így került a színház repertoárjába a Répakirály,
Fotó: Borovi Dániel
A rendező mint azt az egyik interjúban elmondta- csodálja Offenbach bátorságát, ami a zenei ötletekben tobzódik. Azt is a javára írja, hogy szinte elsőként ötvözte a kabarét az aktuális tánczenéket és a kor (19. század) zenei újításait. Az előadásai eredetileg legalább hat órán át tartottak, ami nyilván nem összehasonlítható a mostani színházba járási szokásainkkal. Akkoriban egy komplett esti élmény volt beülni egy ilyen produkcióra, más szórakozás úgysem nagyon volt. Ebbe a programba beletartozott a büfézés, az egymással való trécselés és a szórakozás. Ezt igyekezett kiszolgálni Offenbach, és produkciói tolódtak a revü irányába, ami akkoriban jelent meg Párizsban. Az ötletpatronok köré húzták a történetet, amellyel mindenféle humoros ötletet megvalósíthattak.A cselekmény csak ürügy volt, de azáltal sok mindent el lehetett sütni”A szatíravonalat a kabaréból, a társadalomkritikából emelte át, ahogy az uralkodó politikáját, a közéletet és az akkori celebeket, egyéb újdonságokat szintén megjelenítette.
Ezek nagy része bármennyire vicces volt akkoriban, ma már szinte érdektelen, a gegek gyorsan elvesztették a frissességüket, ezért Kovalikék megnézték, mit találnak ma, ami ugyanazokkal az eszközökkel játszik. Például az eredeti darab behozza a vonat pöfékelését és a rajta utazók szokásait. Ma már inkább az a téma, hogy jár-e a vonat, és a menetrendet meg lehet-e előre nézni az Elvirán.
De bármennyire is ügyelt a rendező valamint alkotótársai:, Ari-Nagy Barbara, Závada Péter és Furák Péter az aktualizálás arányaira, az újragondolt történet mégis elénk vetítette a sokakat foglalkoztató napi politikát,de szerencsére tudták tartani az egyensúlyt ,ezért az előadás szerkezete nem csorbult. Igyekeztek megtalálni azt a vékony mezsgyét, amely mentén úgy ültették át a történetet és az akkori viszonyokat a mába, hogy az utalások csak sejthetőek lettek.
Forrás: Budaörsi Latinovits Színház
A Répakirály gyakorlatilag arról szól, hogy a fiatal – dőzsölő – uralkodó végigjárja a világot, hogy tapasztalatokat szerezzen – annak apropóján, hogy letaszították a trónról. Helyébe ugyanis egy figurát ültettek, a Répakirályt, akit mindenki rögtön isteníteni kezd. De hogy mi lesz a sorsa, az azért sejthető. (Igen, megy a levesbe.)
A színdarab díszletét Antal Csaba, jelmezeit Benedek Mária tervezte, a koreográfus Bodor Johanna. Az előadást játszották: Sas Zoltán, Böröndi Bence, Szaplonczay Mária m.v., Mertz Tibor, Juhász Vince, Szőts Orsi, Spolarics Andrea, Fröhlich Kristóf, Bregyán Péter, Bohoczki Sára, Chován Gábor, Ilyés Róbert, Bognár Anna m.v., Gellért Dorottya m.v., Kerek Dávid m.v.
A Latinovits színházban az eddig többnyire prózai darabok után egy nagyoperett dallamai csendültek fel. Bebizonyosodott,hogy nemcsak színészi játékuk,hanem fantasztikus hanganyaguk érdemesnek teszi a társulatot más,hasonló,akár zenés színdarabok bemutatására is.Csak dicsérni tudom a társulatot,szenzációs előadást láthatott a közönség.
Major Edit
Fotó: Borovi Dániel
