“A Budaörsi Római Katolikus Egyházközség egyik közössége a Budaörsi Rózsafüzér Társulat, amely már emberemlékezet óta létezik. A Covid idején , amikor nem tudtunk találkozni személyesen a templomban, hogy kicseréljük a “titkokat”, megbeszéltük páran, hogy e-mailben küldjük el havonta azoknak, akiknek van e-mail címük, a következő tizedet. Így összességében az egész Rózsafüzért elimádkozta a közösség. Péntek esténként találkozunk a templomban a mise előtt és együtt imádkozzuk a Fájdalmas Rózsafüzért. Októberben pedig – a Rózsafüzér hónapjában – naponta. És van egy kisebb létszámú, németül imádkozó Rózsafüzér csoport is. Mindenkit szívesen várunk, aki együtt szeretne velünk imádkozni”
Május 16-án reggel jó időben indultunk, mert hosszú út állt előttünk.
Első állomásunk Grábóc volt. A Szekszárdi-dombság egyik pici zsákfaluja, Grábóc, nem mindennapi kincset tartogat az ide látogató turistának, hazánk egyetlen aktív szerb ortodox kolostorát és a mellette álló, pompás ikonosztázáról is ismert, szépen felújított templomot.
A lelkes, szakavatott idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy az eldugott kis faluba 1580-ban érkeztek ortodox szerb szerzetesek egy dalmáciai szerb kolostorból. A faluban akkoriban már éltek a törökök elől korábban ide menekült szerb családok. A hely több évszázadon át a „magyarországi szerb kultúra Athénje”, a magyarországi szerb ortodox papképzés központja volt.
Megcsodáltuk az ikonosztáz képeit, számos szimbólumát. A templom berendezése a 18. századi magyarországi ortodox egyházművészet különleges értékű alkotása.
Búcsúzóul elénekeltük a Boldogasszony Anyánk c. egykori himnuszunkat. Megkóstoltuk a kútházban csörgedező hűs forrásvizet. Majd búcsút vettünk a kedves idegenvezető hölgytől.
Útközben a Rózsafüzért imádkoztuk és énekeltünk.
Megérkeztünk a dimbes-dombos Baranya legjelentősebb zarándokhelyére, a Siklós melletti Máriagyűd kegytemplomához. A csodaszépen felújított, kéttornyú, barokk stílusú templom és környezete a Villányi-hegység és a híres borvidék kihagyhatatlan látnivalója. A közeli forrás állítólag már a rómaiak idejében kedvelt pihenőhely volt, majd az Árpád-korban az itt elhelyezett Mária-szobornak, a különböző jelenéseknek és csodáknak köszönhetően egyre többen zarándokoltak a Tenkes aljára. 1148-ban II.Géza király, a közeledő bizánci sereg miatt itt ajánlotta koronáját és trónját Mária oltalmába, és megfogadta, hogy egy kőtemplomot emeltet. Az egykori falak egy részét a mai templom is őrzi.
Az épület sok viszontagságon ment keresztül, a török hódoltság idején mecset volt, majd a görögkeleti rácok, később a reformátusok használták. 1690 körül a ferences rend kapta meg a templomot.
Itt vettünk részt a szentmisén, amit a budaörsi Feldhoffer Antal atya celebrált a mi csoportunknak. Délután visszatértünk a litániára.
Hazafele kérdésekre adtunk feleleteket, amelyek a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódtak. Szívesen kitöltöttük, ismereteinket felfrissítve.
Antal atya vezetésével elmondtuk Barsi Balázs: Húsvéti stációk című szép összeállítását.
Az út végéhez közeledve Marika köszönetet mondott a segítőknek (Gacs Juditnak, Dunai Máriának, Magdi nővérnek , Joósz Katalinnak és Antal atyának. Továbbá az egyházközségnek , hogy finanszírozta az autóbusz költségét.) Megköszönte Görgényi Gábor buszvezetőnek a biztonságos utazást.
Lelkileg feltöltődve értünk haza, Budaörsre.
s.k.
