Idézet egy általam eddig kedvelt, gyereket váró ill. nevelő szülőknek szánt internetes oldal szövegéből:
„Habár mindenki egyetért abban, hogy az anyatejnek vannak olyan kedvező egészségügyi hatásai, amit tápszerrel nem lehet pótolni – pl. véd bizonyos fertőzések ellen – azzal kapcsolatban már komoly viták folynak, hogy ezek milyen mértékűek. Az sem egyértelmű, hogy ha gondja van a kismamának a szoptatással, akkor meddig éri meg erőltetni a dolgot. Nem beszélve arról, hogy minden anyának megvan a joga ahhoz, hogy a testével kapcsolatban saját maga döntsön.„ (babaszoba.hu)
Hogy éppen ők írják ezt, számomra „szentségtörés”. Hol van a kisbaba joga, az a joga, hogy – persze akkor, ha ez az édesanya részéről biológiailag lehetséges – az édes anyatejet kaphassa nap mint nap? Mert ahhoz kétség sem fér, számára ez a legnagyobb ajándék és testi-lelki fejlődése számára a legfontosabb! Hogy lehet ezt párhuzamba állítani a fennhéjázó, sajnos manapság divatos „ én rendelkezem a testemmel” című jelszóval?
30-40 évvel ezelőtt a Budaörsön jól működő védőnői szervezetben az volt a szokás, hogy annak a kisbabának, akinek anyukája nem tudott szoptatni, nem volt teje, más anyukáktól szereztek anyatejet (és ezért juttatást is kapott a bő tejjel rendelkező kismama). Akkor fontos volt, ma miért nem?
A híres ipari fejlődés, a tápszerek oda vezettek, hogy már, aki megtehetné, annak is „joga” nem adni a kicsinek, amit pedig ingyen megadhatna? A kisbaba jogait ki veszi figyelembe?
Régen motoszkál a fejemben egy gondolat: sok mindent megtanulunk, megtanítanak az iskolában, de a szülőséget sehol sem tanítják. Honnan tudhatná egy fiatal anya vagy apa, hogyan kell gyereket nevelni, testi-lelki szükségleteit kielégíteni? A csecsemőápolás fontos tananyag (lenne), de sehol sem tanítják. Persze, ott van az internet….
És mint tudjuk, ott aztán bármi előfordul, pl. a fent idézett mondat is: „minden anyának (itt kismamának) joga van, hogy a testével kapcsolatban saját maga döntsön (a szoptatásra vonatkozóan) ”
De ezzel a kisbaba életéről is dönt – ezt nem lehet megérteni? Hol van az a bizonyos anyai ösztön, de nevezhetném anyai szeretetnek is – vagy már ezt is szemétbe akarják dobni?
SzK
