Felgördül a függöny és egy kellemes külsejű hölgy érkezik húgához, aki láthatóan nem örül a viszontlátásnak. Feszélyezett, kimért beszélgetés közben Blanche rádöbben arra, hogy tulajdonképpen hova is került? Szegényes munkásnegyedi lakás,a légkör egyáltalán nem imponáló a finom hölgy Blanche számára. Igénytelenség mindenek felett. Blanche rádöbben, hogy ez nem a neki illő hely, sem a társaság, hiszen nemcsak a környezet primitív, hanem a lakói is – a férj, Stanley… és a barátai is.
Isznak, kártyáznak, nekik ez lehet a drog – látszólag gondtalanok, amire a fel- fel törő nevetésnek nem nevezhető röhögés utal. A feleség, Stella, gyermeket vár és kénytelen elviselni a férj dühkitöréseit, ami verekedésbe torkollik. Ilyen miliőbe csöppen Blanche, aki rádöbben arra, hogy nem ez a hely az, ahova ő vágyakozott. Azonban létezik egy kiút, ami nem más, mint a képzelet alkotta világ. Ott minden megtörténhet és minden álom valóra válik. Pillanatnyi orvoslás, sokszor többet ér mint az orvosság a depresszió ellen, vagy az ital vagy a drog. A képzelet alkotta álomvilág a legjobb drog a lelki sebekre, gyógyír, ,amire hamar rá lehet szokni. Aki képes ebben az álomvilágban elkalandozni, az boldog tudattal vértezi fel magát a zord valósággal szemben, ugyanúgy mint a Vágy Villamosa főszereplője, Blanche, aki ezt mondja:.Nekem varázslat kell. Varázslat! Igen, igen, varázslat. Azt próbálom adni az embereknek. Nem az igazságot. Azt, aminek igaznak kéne lennie. Ha ez bűn, büntessenek meg!” Blanche sokáig él ebben az álomvilágban de szembesülnie kell a rideg valósággal és ebbe a ténybe beleőrül.
Takács Katalin szerepjátéka magával sodró, hatalmas teljesítmény. Szerepálmai között mindig is első helyen várakozott a Vágy Villamosa Blanche alakjának megformálása, ami most itt a Latinovits Színházban tökéletesen sikerült. Különösen azon nézők lehetnek elfogulatlanul elégedettek játékával, akik nem látták az 1947-ben bemutatott hasonló című filmet és így nincs összehasonlítási alapjuk a filmbeli szereplők és a jelenkori Vágy Villamosa szerepeket megformálók között. Ezért értékes az előadás mindazok számára, akik most találkoztak először a magával sodró történettel.
Ördög Tamás, a fiatal rendező ekként osztotta meg gondolatait: „Régóta izgatott ez a nagyon erős és nagyon jól megírt történet a maga komplexitásával, szereplői nehezen megfejthető, elsőre nehezen megérthető motivációival. Engem az a kérdés érdekelt a leginkább ebben az anyagban, hogy ki a beteg: az egyén vagy a világ. Hogy túl lehet-e élni ép ésszel a pusztító környezetet, vagy neked is olyanná kell válnod, amilyenek ők, ha meg akarsz maradni. Vajon Blanche egy emelkedett lélek, egy örök kívülálló, vagy egy gyenge alkoholista csupán? Bűnös vagy ártatlan? Egyedi eset az övé, vagy mindaz, ami vele történik, kortünet, annak a következménye, hogy a világ, amiben élünk, élhetetlenül rossz?” – osztotta meg velünk Ördög Tamás rendező még a próbák során. A népszerű Dollár Papa Gyermekei színi társulat vezetője először, de minden bizonnyal nem utoljára rendezett Budaörsön.
A vágy villamosában a két főszereplő, Takács Katalin és Rába Roland mellett Bohoczki Sára, Ilyés Róbert, Páder Petra, Fröhlich Kristóf, Sas Zoltán, Juhász Vince és Bregyán Péter látható. Az előadás Hamvay Kornél fordítása alapján készült Németh Nikolett dramaturgi közreműködésével. A díszlettervező Izsák Lili, a jelmeztervező Kiss-Végh Emőke, a koreográfus pedig Mezei Bence volt.
Remek előadás volt. Gratulálunk!
Major Edit
