Csajkovszkij Hattyúk tava muzsikája csendült fel,miközben Mándy Ildikó és társulatának előadásában nézhettük végig azt a csodálatos balettet amelyet valaha Anna Pavlova alakított és kápráztatta el a nézőközönséget.Az élmény most is fantasztikus volt. Egy órahosszán keresztül az egyetlen táncosnő a színpadon,akinek tehetségét látva lehetett volna akár Anna Pavlova is- táncolta el a hattyú halálát.
De ki volt Anna Pavlova?
1881. február 12-én született Szentpétervárott Anna Matvejevna Pavlova néven. Élete korai szakaszáról nem sokat tudni, csak annyi bizonyos, hogy mosónő édesanyja Matvej Pavlov tartalékos katonatiszthez ment férjhez, aki a lány kétéves korában meghalt. A vér szerinti apa azonban valószínűleg nem ő, hanem egy gazdag üzletember volt.
Nyolcéves volt, amikor édesanyja elvitte a szentpétervári Mariinszkij Színházba a Csipkerózsika című balettre. A kislányt annyira lenyűgözte az előadás, hogy csillogó szemmel kijelentette: egyszer ő fogja táncolni a főszerepet.
A balettiskolába azonban csak második nekifutásra vették fel, mert a köhécselő, beteges, vérszegény, görbe hátú kislányt tanárai először még gyengének tartották. Amikor bejutott, társai csúfolták rossz testtartása miatt, de tanárai felkarolták. Kisebb technikai hiányosságait már ekkor ellensúlyozta magával ragadó előadásmódja, rendkívüli muzikalitása, kifejező fej- és testtartása.
Végzése után, 1899 tavaszán a Mariinszkij Színházban kapott szerződést, A rosszul őrzött lány című balettben debütált. Ekkor nyomtatták nevét először Anna Pavlovna Pavlovaként a színlapra, 1905-ben már prímabalerina lett. 1907-ben lépett föl először Moszkvában a Mihail Fokin táncos-koreográfus vezette kis társulattal, s még ebben az évben európai turnéra indult. Két évvel később Szergej Pavlovics Gyagilev, az orosz művészetek mecénása Párizsba hívta Fokint, s az Orosz Balett meghódította a francia közönséget.
A társulat tagja volt Vaclav Nyizsinszkij és Pavlova is, akinek neve ettől kezdve összeforrott a „haldokló hattyúval”. Minden idők legnépszerűbb táncszólóját 1905-ben koreografálta számára Fokin Saint-Saëns zenéjére.
A legenda szerint a zeneszerző azt mondta: csak akkor értette meg, milyen gyönyörű zenét írt, amikor látta Pavlovát a hattyú szerepében.
Pavlova nem lett az Orosz Balett állandó tagja, 1910-ben tanítványaiból alapított önálló társulatot. Még ebben az évben debütált a New York-i Metropolitan színpadán, Léo Delibes Coppélia című táncjátékában. 1911-ben a Giselle-lel Londont hódította meg, utoljára ekkor lépett fel a Gyagilev-féle Orosz Balettel. 1913-ban elhagyta Oroszországot, állandó lakhelyéül az angol fővárost választotta. Amikor nem turnézott, itt élt egzotikus állatkái és madarai társaságában.
Magánéletéről keveset tudni. Hampsteadi otthonát Victor Dandré francia menedzserrel osztotta meg, akivel a századelőn ismerkedett meg. Dandré mindenben támogatta művészi pályafutását: próbatermet kerített a társulat számára, s szervezte a vendégszerepléseket. 1920-ban a balerina azzal került az újságok címlapjára, hogy Párizsban otthont alapított orosz menekültek árvái számára.
Pályafutása során az egész világot elkápráztatta, megfordult Dél-Amerikában, Mexikóban, a Távol-Keleten, Indiában, Egyiptomban, 1927-ben Budapesten is. Táncjátékát költőiség és kecsesség, törékenység és teljes érzelmi átélés jellemezte. Utoljára 1930-ban Giselle szerepében lépett fel Angliában. Egyetlen koreográfiáját 1918-ban készítette Őszi levelek címen.
1931 januárjában egy franciaországi turné közben vonata egy baleset miatt órákig rostokolt a vágányokon. A fűtetlen vagonban a balerina megfázott, s mire Hágába ért, tüdőgyulladást kapott. 1931. január 23-án, néhány nappal ötvenedik születésnapja előtt halt meg, klasszikus szerepétől búcsúzva halálos ágyán is hattyújelmezét kérte. A következő alkalommal, amikor ezt a szerepet kellett volna alakítania, a függöny felment, a színpad azonban üres maradt.
A Budaörs Fesztiválon a Mándy Ildikó társulata által előadott produkció visszaadta számunkra azt amit valaha a nagyközönség láthatott világszerte.
Köszönet érte.
Major Edit
