"Add, hogy mindenkinek mindene lehessek" - elhunyt Dunai Tamás színművész

2023-02-24 | Budaörs
Egyik legkedvesebb színészem, a Halhatatlanok Társulatának tavaly óta örökös tagja, remek zenész és csodálatos ember, február 22-én otthonában váratlanul elhunyt.

A hírforrások számos adatot közölnek róla, leírják életútját, felidézik rengeteg szerepét, nyilatkozatait.

Most életének egy talán kevéssé ismert, de fontos területéről írnék csak, forrás a magyarkurir.hu.

„Kezdetben Husztival felváltva játszottam Tevjét, aztán úgy-ahogy hozzám nőtt a szerep. Amikor ravaszul, huncutul felnéz a sildes sapkája alól, hogy megkérdezze, »Na, Uram, most mire megyünk ketten, miért tetted ezt meg ezt?«, az valami elmondhatatlanul bensőséges pillanat. Olyan ösztönösen, igazul, mélyen beszél Istenhez, ahogy én is szeretnék. Számomra a vallás egyébként is velejárója az életemnek, a Pozsonyi út szélén álló Szent Ágoston-kápolnába, a Rákosi-időkben a föld alatt létesült templomba járok minden vasárnap”   –  nyilatkozta a Hegedűs a háztetőn főszerepéről és saját istenhitéről Dunai Tamás az Új Ember Mértékadó kulturális mellékletében 2020 júniusában.

A katolikus hitét megélő színész kölcsönözte a hangját a 2019-ben bemutatott, nemzetközi koprodukcióban készült A két pápa című életrajzi filmdrámában Ferenc pápának, valamint szerepet vállalt a Teremts bennünk csendet! projekt keretében készült keresztény imagyűjtemény hanganyagának rögzítésében is (az ebből befolyó teljes nyereséget a Gold Record Music Kft. az Ökumenikus Segélyszervezetnek ajánlotta fel).

Elizabeth Johnson amerikai teológus ezt írja: „Amikor szembesülünk szeretteink halálának némaságával, oly keveset tudunk, azt az egyet kivéve: engedni kell őket elmenni. Amikor elrepültek, volt, aki kitárt karral elkapja őket. A reménység ellenére is reménykedve (vö. Róm 4,18) azt állítjuk, hogy a szeretteink, akik meghaltak, nem a semmibe hullottak, hanem az élő Isten ölelésébe. És ez az, ahol megtalálhatjuk őket újra: ha megnyitjuk a szívünket Isten életének csendes nyugalma előtt, amelyben ők már laknak, nem pedig önző módon hívogatjuk őket vissza ide, ahol mi vagyunk, hanem leszállunk a saját szívünk mélységébe, ahol Isten szintén lakozik.” (Abounding in Kindness, ’Jósággal gazdagon’)

(SzK)

Megosztás