Bihari a kottaírást nem ismerte. Játszott népdalokat, táncdalokat, kurucnótákat, cigánydalokat. Egyesek a „magyar Rossiniként” emlegették. Liszt ezt írta róla:„a cigány virtuozitás legismertebb, legünnepeltebb képviselője”. Beethoven többször is hallotta őt játszani.
A műsor szerkesztője elmondta, hogy a történetet Barát Endre: Bolygótűz c. Bihari Jánosról írt életrajzi regényéből merítette.
– Megfogott az író könnyed stílusa, ami azonban nem „fedte” be a könyv közepétől a cselekmény kibontakozásakor már sejthető dráma végkifejletét. Tiszta, mély emberi érzések erősítették a párbeszédek izzó, olykor fájdalom fátylas, leheletfinom hangulatát. Nagyon nehéz volt úgy kiemelni a kötetből azokat a részeket, amelyek lehetővé tették a színpadi felolvasást, hogy közben kerek egész maradjon, ne csonkuljon az írás lelke. A színpadi felolvasáshoz átdolgozáskor még sok lényeges dolog kimaradt. Az előadási idő kevés volt ahhoz, hogy a kimaradt cselekmények is sorra kerülhettek volna.
Az előadást végigkísérte Kökény Csaba, a 100 tagú cigányzenekar prímása hegedűjátéka, hol vidáman, hol édes-búsan megszólaltatva hangszerét.
Álljon itt a szereplők névsora:
- Mesélő: Homola Zoltán
- Bihari János – Siklós Endre
- Banyák Éva, felesége – Homola Magdolna
- ifj. Bihari János – Csókay László
- Juliska, fiúk özvegye
- Liszt Ferenc – Katona János vm.
- József nádor – Katona János
- Szapáry gróf, József nádor udvarmestere – Frank István
- Mohaupt Ágoston – Palkovics Ferenc
- Valentyin Kázmér doktor – Tomory Géza
- Berzsenyi Dániel – Novák György
- Vitkovics Berzsenyi barátja – Katona János
- Egy hang a nép közül: Szendrei Antal
- Gróf Széchenyi István – Csókay László
- Schwarzenberg Frigyes, Széchenyi hadnagy barátja – Frank István
- Báró Fischer Ignác egri érsek – Sivadó János görögkatolikus lelkész
- Sárközi János, Bihari zenekarának egyik kontrása – Tomory Géza
A történetből megtudtuk, hogy Bihari egyetlen fia világéletében gyengélkedett. Megható befejezés volt, amikor a már nagybeteg zenész az unokájának tanította a hegedülést.
Szomorúan szólt a prímás hangszere, egyre halkabban, halkabban, …aztán néma csend lett. Majd a nézőtéren, a közönség köszönete jeléül, felcsattant a dörgő vastaps.
Siklós Endrét még megkérdeztem arról, hogy van-e még terve, ötlete:
– Egy sorozat indításáról gondolkodom. Azokról a nemzeti művész nagyjainkról emlékeznék meg kisebb-nagyobb előadásokban, akikről a nemzet „mai emlékezete” nagyon megfeledkezett.
Várjuk!
s.k.
