7-8 éve egy jó barátom járt kint Erdélyben, a szórványban, rászoruló családoknál egy angyaljárás program keretében. Sóvárogva néztem utána és vártam a beszámolóit, hogy mi történik, amíg kint van? Nem volt sem érzelmi, sem anyagi tőkém, hogy kimenjek. Ekkor határoztam el, ha egyszer megadatik, hogy jobban legyek, szeretnék én is menni!
Később fogalmazódott meg bennem, hogy saját utat készítsünk elő! Így lett az angyaljárás után szabadon az angyalszárnyak saját kis program. Egy barátommal összefogva közösen indultunk útnak és vittük el azokat az adományokat, amit itthoni barátaink küldtek és mi magunk vinni tudtunk.
Nem vagyunk szervezet, csak összefogtunk és elindultunk. Évről évre abban bízva, hogy nem megyünk üres kézzel!
Miért pont angyalszárnyak?
Az Angyalszárnyak nevet is azért választottuk – mert valljuk, hogy az angyalok azok a barátaink, akik útnak indítanak bennünket adományokkal, ajándékokkal – mi csak a szárnyaik vagyunk, akik ezt elvisszük. Idén 4. alkalommal indulunk útnak.
Hogyan kerülnek kiválasztásra a családok és árvaházak?
Egyik fő bázisunk, ahova minden évben visszajárunk: Székelyvarság. A Hargita lábánál fekvő települést a szórványba járó csapattól “örököltük” meg. Nagyon megörültek, hogy mi átvállaljuk tőlük, mert nekik ez nagyon kieső terület volt, és forrás híján nem tudták őket látogatni. Azóta a helyi szociális intézménnyel nagyszerű kapcsolatot alakítottunk ki. Ők mutattak be 18-20 családnak, ahova azóta is visszajárunk évről évre.
A hegyek között a falu különböző pontjain, falun belül és településen kívül élnek, igazán nehéz körülmények között. A budaörsi szemnek, orrnak, elmének igen eltérő módon. Első évben meglepően néztek ránk idegenekre, hogy betoppanunk az otthonaikba és kezükbe nyomunk különböző adományokat.
Második évben már gyanúsan néztek, hogy mi megint ott vagyunk, és komolyan gondoljuk, hogy segíteni szeretnénk. Innentől kezdve már tudjuk, hogy várnak minket!
Rengeteg történettel, élethelyzettel, szívszorító körülménnyel találkozunk. Érezzük a szükségét hogy menjünk, mert oda nem megy el senki más!
Itt is vannak árvaházak?
Az árvaházakat egy csíkszeredai ismerősünkön keresztül ismertük meg, aki kijár a környékbeli Szépvízre lehetőségéhez mérten látogatni és támogatni az ottani gyerekeket. Szépvízen 4 árvaház van, amiknek kis lakóit évről évre látogatjuk. Együtt vacsorázunk, pizzát rendelünk – és közös karácsonyozást, ajándékbontást tartunk!
Az arcunk és szemünk is csillog, olykor könnyezik, látva az örömüket, ragaszkodásukat! Reményt adni, ajándékot vinni megyünk, töltődünk és jövünk haza tele szívvel. A szépvízi négy gyermek otthon mellett Gyergyóba, és Tusnádra is ellátogatunk további egy egy árvaházat segíteni.
Mik a legfontosabb dolgok, amiben hiányt szenvednek támogatottjaitok?
A családok szinte mindenben. Amit mi vinni tudunk, tartós élelmiszer, édesség a gyerekeknek, tisztító és tisztálkodási szerek.
Ezek azok az adományok, ami biztosan óriási segítség amikor megkapják. Erőnkhöz mérten próbálunk egy.egy családnak még ezen felül is segíteni.
Minden évben próbálok arra figyelni, hogy valami különleges dolgot is vigyünk, pl. egy vízforralót, vagy valami olyat, amihez ők nem jutnak hozzá. Idén az egyik család pl. kávéfőzőt, vasalót kap. Tudom, hogy nagyon szeretnének. Ezt elmondtam a barátoknak, és csoda módon, lett küldő ezekre is! Nagyon hálásak vagyunk!
Az árvaházakban is hasonló a helyzet. Tisztálkodási és tisztító szerekből sohasem elég. Az állami támogatás nagyon limitált, hamar kifogynak ezekből. Szintén nagy ajándék az édesség, aminek örülnek a gyerekek, a nevelők a tartós élelmiszernek és a többinek. Cukor, olaj, szószok, dobozos konzervek …stb, amelyek nem romlanak meg.
Mi a tapasztalatod, mennyire vagyunk adakozóak?
Nagyon! És annyira hálásak vagyunk érte! A barátaink tényleg angyalok! Igaz, pont ők azok, akik nem így látják. Idén pl. a vidéken élő unokatestvérem, aki azt mondta, hogy szeretne most is támogatni. Mondani és promótálni másoknak is. Sajnos itt ezen a vidéken nagyon nem adakozóak az emberek, – mondta. De elkezdte hirdetni és ajánlani az angyalszárnyakat – és láss csodát! Sok ember megmozdult, és gyűjtenek az idei utunkra.
Úgy látom, és azt tapasztalom, hogy a személyes meghívás és hirdetés, ha úgy tetszik kérés – elengedhetetlen ebben! Ez melós! Felhívni a környezetünk figyelmét másokra! És igen: kérni!
Sokan mondják, hogy ez nagyon kellemetlen. De olyan áldások törnek elő, ami sokszor számunkra is felfoghatatlan!
Az idei akcióról mondj néhány mondatot!
Idén december 5-én indulunk. December 6-án Székelyvarságon vagyunk, ahol 20 családot látogatunk meg.
December 7-én Szépvízen leszünk- 4 gyermekotthonban.
December 8-án ketté válunk és Tusnádon, valamint Gyergyóba teszünk látogatást.
December 1-ig várunk adományokat!
Idén 8-an vágunk ismét neki a hosszú útnak. A feleségem, aki szintén velem tart és támogat ebben, Sebi barátom és még 6 barátunk. Vannak állandó és évente változó útitársaink. Azért megyünk olyan messze, mert oda mások nem jutnak el! De fontos, hogy ezzel együtt a környezetünkben is hirdessék azt, hogy merjünk odafordulni másokhoz és segíteni! Erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten!
