Április 30- a Méhek Napja

2024-04-29 | Budaörs
A Méhek Napját 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon. Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és megkedveltetése.
Megdöbbentő hír: Kínában a növényvédő szerek túlzott használata következtében kipusztultak a méhek. A méhek eltűnésével a gyümölcsös gazdáknak más lehetősége nem maradt, mint hogy saját kezükkel segítsék elő a beporzást.
(HVG)
Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek, azok a kis hasznos rovarok. Először – még a nagyböjt idején – kitakarítják a kaptárt, aztán felkészülnek az új ivadékok érkezésére, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak.

A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték.

Álljon itt  a méhekről szóló  érzékenyítő mese:

A méhecske hazatalált

A csoportszobában a középsősök éppen a kedvenc gyümölcslevesüket kanalazták, amikor a nyitott ablakon berepült egy méhecske. A rend egy csapásra felborult.

A gyerekek elkezdtek a kezükkel hadonászni, kalimpálni. Nagy hangzavar keletkezett.

-Juj!Megcsíp, megcsíp! – kiáltotta egy kislány. -Vigyázz!

-Vérszívó, vérszívó! – harsogta egy kisfiú, de az óvó néni gyanította, hogy csak a lányokat akarja ijesztgetni. Gyorsan kinyitotta a teraszajtót.

A dadus néni a konyharuhával arrafelé terelgette a rémült méhecskét, az megtalálta a menekülő útvonalat és kirepült a szabadba. Az óvó néni gyorsan becsukta az ajtót. Helyreállt a rend.

-Gyerekek! Nem kell hadonászni, ha berepül egy méhecske. Ő nem akar titeket bántani, csak a gyümölcsleves illatára tévedt be hozzánk.

Az ebéd után a gyerekek bejöttek a mosdóból. Megkeresték az ágyukat és lefeküdtek. Óvó néni most nem vett elő mesekönyvet, hanem a méhecskéről kezdett mesélni.

 

-Reggel egy szorgalmas méhecske elindult a kaptárból a mindennapos dolgára. A többiek a bejárat körül döngicséltek, de volt olyan, aki már visszatért a virágpor gyűjtő körútjáról.

A méhek sokan élnek együtt a kaptárokban. Úgy is mondják a méhészek, akik gondozzák őket, hogy családokban laknak. Egész nap szorgalmasan dolgoznak. Gyűjtögetik a virágport és a nektárt, amiből majd méz lesz. A hátulsó lábukon van egy kis kosárka, abba szállítják a virágport. Tudjátok , a méz nagyon egészséges. Biztos nektek is adott az anyukátok, amikor fájt a torkotok. Közben a testükkel beporozzák a virágokat a gyümölcsfákon. Nagyon nagy hasznot tesznek ezzel az emberek számára, mert így lesz majd gyümölcs a virágból. Nélkülük nem ehetnénk finom almát, zamatos barackot, hamvas szilvát.

Persze, fájdalmas, ha véletlenül megszúr valahol, ha nem figyeltek eléggé és hozzáértek. Ő is félti az életét. Jó, ha tudjátok: a méh magától soha nem támad.

A mi méhecskénk már többször megtette az utat a akácostól a kaptárokig. De most egy kicsit messzire tévedt. El is fáradt már. Gondolta, egy kicsit megpihen ott, ahonnan az a jó illat árad. De észrevette, hogy ott nem szívesen fogadják. Huss, kirepült a nyitott ajtón! Megmenekült! Szállt egyenesen hazafele, mert sötét felhők gyülekeztek az égen. Nem akarta megvárni, hogy utolérje az eső, mert a finom szárnyai rögtön eláznának, és akkor vége az életének!!

Vigyázz magadra méhecske! Érj haza épségben! – fejezte be a mesét az óvó néni.

Közben eleredt egy csendes eső. A gyerekek biztosak voltak benne, hogy a kis kedvencük minden baj nélkül hazaért. Az esőkoppanás álomba ringatta őket. Néhányan a méhecskékről álmodtak.

Uzsonnára éppen vajas -mézes kenyeret kaptak a gyerekek.

s.k.

Megosztás