Apróságok

2024-07-22 | Budaörs
Azt hiszem tegnap délután a  mesebeli kis herceggel  találkoztam.  Ugyanolyan szőke volt és kék szemű, mint  Antoine De Saint-Exupéry regényének lapjain, és ugyanolyan váratlanul  toppant elém. Ő volt az a kis herceg, aki mindenáron a barátságot kereste.

A  délután kissé hosszúra nyúlt, meleg is volt és a semmittevő időmet egy kis sétával akartam kitölteni. A közeli parkba vezetett hát az utam, de hogy azért hasznos is legyen az út, magammal vittem a háztartásom szelektált hulladékait, a kijelölt helyre. Mindeközben  egy játszótér mellett haladtam el. Szépen gondozott kertjében, ezernyi apróság játszadozott.,Egy szőke kisfiú a játszótér drótkerítésébe kapaszkodva megszólított.  Te hova mész- kérdezte vékonyka hangján. Meglepődtem. Csak nem engem szólított meg ez az aranyos kisfiú?  Kék szeme kérdően nézett rám. Viszem az üres üvegeket kidobni, mutattam a szatyromat, és bele is kotortam egy kicsit, hogy megmutassam, igazat szólok. Látod ezt is odaviszem, mutattam egy kiürült kávés üvegre. Bólintott. Tovább álldogált, majd megkérdezte: Hol laksz? –  Ott abban a sárga házban, mutattam. És te?- kérdeztem. Én is itt, mondta kicsit bizonytalanul. Apával mindig liften megyünk. Már menni akartam, de ő nem tágított a kerítés mellől. Maradtam hát. Hány éves vagy? – kérdeztem. Apró kezével valami számot mutatott, gondolom, amit már megtanult. Talán öt? –kérdeztem.  Rábólintott. Szóval akkor már óvodás vagy? Nemsokára –mondta lelkesen.  Miért játszol egyedül? Nincsenek barátaid? –kérdeztem, de nem válaszolt csak nézett a nagy kék szemeivel. Vajon egyedül van itt ez a gyerek, gondoltam és ezért megkérdeztem: Hol van az anyukád?- Az a rózsaszínű blúzos-mutatott a játszótér túlsó oldalára. Most már megyek –mondtam, meggyőződve arról, hogy ő nem egy elkóborolt kisgyerek. Ne menj még! –kérlelt. Közben odajött az anyukája is, akinek biztosan feltűnt, hogy a kisfia beszélget valakivel a kerítésen át. Váltottunk egy pár szót, majd indultam is. Gyere el máskor is-kérlelt a kisfiú, miközben anyukája már vitte is a homokozó felé. Búcsúzóul megígértem, hogy jó, majd megkereslek, ha erre járok.

Idáig azt hittem, hogy csak az írói fantázia szülötte a kis herceg, aki mindenáron a barátságot kereste.   De rájöttem, hogy ők itt vannak  közöttünk, észrevétlenül mindaddig, amíg egy véletlen folytán rájuk nem találunk. Sétáim során hiába nézelődök, hogy megtalálom-e  valahol a sok gyerek között,hogy beváltsam  az ígéretemet. Talán  azóta már pajtásai között megtalálta az igaz barátságot úgy, ahogyan azt a Kis herceg is megtalálta Antoine De Saint-Exupéry regényében.

Major Edit

Megosztás