Az erőszak még ma is túlzott mértékben van jelen a gyermekek életében világszerte – függetlenül gazdasági és társadalmi környezettől, kultúrától, vallástól vagy etnikumtól. Természetes a konfliktus előfordulása szülő és gyerek között. A szülő gyakran egyszerűen kifogy az eszközökből és így a türelméből is. A gyereknevelést nem csak lehet, de kell is tanulni. Számtalan eszköz létezik egy gyermek fegyelmezésére az erőszakon kívül. A testi fenyítés tilos, de hatástalan és káros is.
A bántalmazott gyerek jeleket küld. Például a fizikai bántalmazásnak sokszor vannak látható jelei: zúzódások, törések, égésnyomok. Emellett intő jel, ha megváltozik a gyerek korábbi viselkedése, kedélye, figyelme, romlanak a jegyei, elfordul a társaitól, vagy épp agresszív lesz velük.
A bántalmazásnak alapvetően négy fajtáját különböztetjük meg: a fizikai erőszakot, a lelki bántalmazást, a szexuális abúzust és az elhanyagolást. A hazai és nemzetközi vizsgálatok szerint az esetek 48-50 százaléka elhanyagolás, 25 százaléka fizikai, 20 százaléka érzelmi bántalmazás, 5 százaléka szexuális abúzus, molesztálás.
Fizikai bántalmazásnak minősül a pofon és a gyermek bezárása is, ám egy kutatás szerint előbbit a felnőttek 16, míg utóbbit 9 százaléka nem tartja bántalmazásnak.
A lelki bántalmazás ennél is nehezebben megfogható kategória. Ide tartozik a szidalmazás, a kirekesztés, a közöny és a gyermek megalázása is. A kutatásból azonban kiderült, hogy még sokan nincsenek tisztában a tényekkel. A válaszadók 6 százaléka szerint nem minősül gyerekbántalmazásnak, ha azt mondja a gyerekének, hogy „Bárcsak meg se születtél volna”. Minden 3. válaszadó szerint az is rendben van, ha ráüvölt a gyermekére. Gyermekének megszégyenítéséről pedig minden 8. válaszadó azt gondolja, hogy nem tartozik a gyermekbántalmazás kategóriájába.
Évente körülbelül 30 gyermek hal meg bántalmazás vagy elhanyagolás következtében Magyarországon, de ennél jóval többen – a gyermekvédelmi statisztikák szerint százas nagyságrendben – szenvednek el ütlegeket és egyéb erőszakot. Fokozottan veszélyeztetettek a fiúgyermekek, a fogyatékkal élők, a csecsemők és a háromévesnél fiatalabb gyerekek. Érzelmi bántalmazást, lelki terrort 2013-ban például 4070-en esetben regisztráltak, míg elhanyagoltsága miatt csaknem 15 ezer gyerek került nyilvántartásba.
Az erőszak teljes megszüntetésétől még nagyon messze van a társadalom, hiszen a legtöbb esetben nem is derül fény ezekre. Az, hogy titkokban maradhatnak az esetek, annak lehet oka, hogy a család elszigetelődik a támogató közösségektől, ezzel elszigetelik a gyermeket is. Az ártatlan gyermekáldozatok sokszor nem is tudják, hogy bajban vannak, ezért ritkán kérnek segítséget – nem kérdőjelezik meg a szüleik viselkedésének helyességét vagy jogosságát, illetve sokszor a bántalmazó fenyegetéssel, tiltással beszéli le erről a gyermeket. Előfordul az is, hogy a gyermek kérne segítséget, de a saját szégyenérzete miatt nem teszi vagy nem is tudja, kihez fordulhatna. Ezen felül az emberek is idegenkednek attól, hogy a családok belügyeibe beavatkozzanak.
Általános vélekedés, hogy a bántalmazás csak a szegény családokban, nyomorgó környezetben fordul elő. Bár valóban ott történik a felderített esetek nagyobb hányada, de valójában rendesnek látszó, jó körülmények között élő családokban is előfordulhat a bántalmazás valamilyen formája.
Forrás: internet
s.k.
