1. Az év madara: énekes rigó
2. Az év rovara: párducfoltos hangyaleső
3. Az év hala: vágótok
4. Az év hüllője: fürge gyík
5. Az év gombája: csoportos csiperke
6. Az év fája: kecskefűz
Az év madara: énekes rigó
(Fotó: MME/Orbán Zoltán)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) idén is közönségszavazással választotta meg az év madarát. A fenti képen is jól látható, hogy az énekes rigó tollai barna színűek, a begye és melle fehér alapon barna foltokkal díszített. Eurázsiában őshonos madár, hazánk második leggyakoribb rigófaja a fekete rigó után. A telet jellemzően a mediterráneumban tölti, de napjainkban hazánkban is áttelelhet. Táplálékát giliszták, csigák, hernyók és egyéb rovarok alkotják, mely nyáron és ősszel bogyókkal egészül ki.
Évente kétszer költ, fészkét faágakra vagy sűrű bokrokra rakja, különlegessége, hogy nyállal kevert fazúzalékkal és sárral béleli ki a gallyakból álló fészket. Mivel kedveli a dús aljnövényzetű lomberdőket, valamint az elmúlt évtizedben a parkokban és kertekben is megszaporodott az állománya, így a költési időszakra eső fa- és bokros kivágás veszélyezteti. A Magyar Madártani Egyesület rendszeresen felhívja a figyelmet arra, hogy mire érdemes figyelni a terebélyesre nőtt fák gondozásakor (Fák, bokrok kivágása, mederkotrás költési időszakban). Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.
Az év rovara: párducfoltos hangyaleső
(Fotó: Szabó Balázs)
A Rovartani Társaság év rovara szavazását a párducfoltos hangyaleső nyerte. Mindhárom jelölt előfordulása szorosan kötődik az idős, odvas fákhoz -a párducfoltos hangyaleső a petéti rakja faodvakba- ezzel kívánta felhívni a figyelmet a társaság az egyre fogyatkozó, különleges mikoélőhelyre.
A rovar teste sárga, lábai hosszúak és vékonyak, a hegyes szárnyai kissé hosszabbak testénél, az elülső szárny szegélyén „párducfolt” található. Ragadozó, fejlődésmenete egy éven át tart, három lárvastádium után bábozódik. Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Az év hala: vágótok
(Fotó: Sallai Zoltán)
A Haltani Társaság közönségszavazását a vágótok nyerte. A hal orra rövid, tompa, teste megnyúlt, nevét az oldalán és hátán sorakozó nagy, éles vértpikkelyekről kapta. Akár két méter hosszúra is megnőhet. Elsősorban tengerekben élő vándorhal, mely korábban a Fekete-tengerből érkezve a Dunában és mellékfolyóiban talált ívóhelyet, azonban a vízerőművek építése jelentősen akadályozza természetes vonulását. Telepítésből származó példányokkal találkozhatunk hazánkban is, de valószínűleg nincs önfenntartó állománya Magyarországon.
Az év hüllője: fürge gyík
(Fotó: MME/Somlai Tibor)
A Magyar Madártani Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya idén a fürge gyíkot választotta az év hüllőjének, annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a klímaváltozás negatív hatásaira. A fürge gyík az üde, nedves rétek és hegyi kaszálók lakója, a magasabb hőmérséklet, szárazság veszélyezteti élőhelyét.
Nevével ellentétben nem a fürge gyík a leggyorsabb a gyíkok között. Körülbelül 20-23 cm hosszú, testének felét a farka teszi ki. Feje vaskos, orra tompa, lábai kurták. A hüllő színezete változatos, a hímek zöldesebb, a nőstények barnásabb árnyalatúak, gyakran hosszanti sötét hátsávval és foltos oldalakkal. Mindkét nemnél előfordulhat vörös hátú változat is.
Március végén bújik elő a téli hibernációból, tavasz végén-nyár elején rak tojást. Ízeltlábúakkal táplálkozik, nappali életmódot folytat. Magyarországon általánosan elterjedt, de az üde rétek szárazodása hatására csökken a fürge gyíkok száma
Az év gombája: csoportos csiperke
(Fotó: Magyar Mikológiai Társaság)
A Magyar Mikológiai Társaság közönségszavazását a csoportos csiperke nyerte, melynek különlegessége, hogy nem nő magában, mindig több példány jelenik meg szorosan egymás mellett. Júliustól novemberig terem, de annak ellenére, hogy ehető, védett gomba, természetvédelmi értéke egyedenként 5000 Ft.
Az év fája: kecskefűz
(Fotó: OEE/Korda Márton)
Ez az egyetlen hazai fűzfaj, amely többletvíz nélkül is megél. Főként a dombvidékeken és a középhegységekben gyakori, míg az Alföldön ritkán fordul elő.
Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. Ebben az évben közönségszavazásának győztese a kecskefűz lett. Az Év fája szavazás célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés az erdész és a társszakmákat gyakoló szakemberek, a különböző kapcsolódó tudományterüetek kutatói, művelői, illetve a nagyközönség, a hazai erdőjárók, kirándulók, erdőlátogatók, valamint a magyar oktatásban tanuló diákok számára.
A pásztorok megfigyelték, hogy a kecskék előszeretettel fogyasztják ennek a fűznek a levelét, így kapta a kecskefűz nevet.
Természetvédelmi státusza: Nem fenyegetett. Maga a fa nem védett Magyarországon, ezért pénzben kifejezhető természetvédelmi értéke nincs.
A húsvéti barkát részben ez a faj szolgáltatja, fatermetű egyedei viszont ritkaságszámba mennek, mivel évszázadokon keresztül gyomfának tekintették. Egyetlen fűzfajunk, amely többletvíz nélkül él, az alföldön kimondottan ritka.
s.k.
