Szeptember 11. reggelén bombák robbantak az amerikai diplomácia épületeinél, 19 terrorista pedig átvette az irányítást négy amerikai repülőgépen.
Az első Boeing 8:46-kor a World Trade Center északi tornyába ütközött;
a második 17 perccel később már a tévé kameráinak kereszttüzében becsapódott a déli toronyba. Nem sokkal később mindkét épület összeomlott.
Pár perccel fél tíz után újabb utasszállító csapódott a Pentagonba, az amerikai védelmi minisztérium épületébe. A negyedik járművet a gép utasai visszafoglalták, így az a washingtoni törvényhozás épülete helyett Pennsylvania államban csapódott a földbe. A balesetben mindenki meghalt.
A modern történelem legvéresebb és legnagyobb szabású terrortámadása közel háromezer ember életét követelte.
A szeptember 11-i támadássorozat azért volt rendkívüli dolog, mert azelőtt egészen elképzelhetetlen jelenetnek tűnt, hogy a füstölgő New York belvárosának összedőlő felhőkarcolóiból emberek ugráljanak ki. A hidegháborút lezáró, viszonylag eseménytelen, egy generációt identitás és cél nélkül hagyó „sivár” kilencvenes évek után megrázó erejű csapás volt az USA és a világ számára az a keddi nap.
Addig a kormányzatból senki sem tartotta képesnek az al-Kaidát arra, hogy amerikai földön ilyen akciót vigyen véghez. Mindehhez hozzájárult a hidegháború vége jelentette eufória és a >>sebezhetetlenség mítosza<<, amelyek elvonták a figyelmet a megváltozott, új típusú nemzetközi fenyegetésekhez való adaptálódás szükségességéről.
Az Államokban ezt követően radikálisan szigorítottak az addig lazább bevándorlási szabályokon. A támadás után pedig alig kellett várni arra, hogy elinduljanak az amerikai katonák Afganisztánba, majd Irakba, a korszak jelszava pedig világszerte a „terror elleni harc” lett.
Forrás: Internet
s.k.
