Bácska-Bajorország-Budaörs

2023-10-27 | Budaörs
Bácska-Bajorország-Budaörs a színhelyei az immár Budaörsön letelepedett Gutwein Imrének (született Árpás). Életéről, kalandjairól, és a sok nehézséget megélt őseiről mesélt. Csodálkozva hallgattam, hogy fér ennyi minden egy 65 éves ember életébe.

-Apai nagyszüleim: Árpás István és Landgraf Aranka. Gyermekük Árpás István, aki az én édesapám. Anyai nagyszüleim: Gutwein Jakab és Kocsis Gizella. Lányuk Gutwein Katarina, az édesanyám. Ők valamennyien Bácskában éltek, Szabadkán és Pétterrévén, elszenvedve a 2. Világháború gyötrelmeit. Őseim neveiből is látszik, hogy német és magyar vér is csörgedezik az ereimben.

A családom

Öcsémmel.

Apám, akinek felmenői között „kutyabőrös” nemesek voltak, jól működő vegyes nagykereskedést működtetett, módos háza volt. Ez elég ok volt arra, hogy kuláknak bélyegezzék. Tito partizánjai mindenét elvették és még be is zárták hét évre. A helybéli plébánossal építették belgrádi-zágrábi autóutat. Ha az ott lakók nem adtak volna nekik titokban élelmet, bizony éhen vesztek volna. Nagyanyámat – Landgraf Arankát 1944-ben internálták a német származása miatt. Igaz, hogy egy év múlva kiengedték, de rosszakarói másnap, a barátnőjénél a falu néhány lakosával együtt, egy baráti látogatáson megmérgezték ugyancsak a származása miatt. Ilyen idők jártak akkoriban.

Gutwein Jakab nagyapa német katona volt. Budapest ostrománál érte a halálos lövés. Azalatt testvérének három gyermekét (Helgát, Oszkárt ès Güntert) egy bácskai lágerbe zárták. Nagyanyám (Kocsis Gizella) az élete kockáztatásával beszökött, egy napig ott bujkált, és a csodával határos módon kihozta a gyerekeket. A legkisebb még csak 10 hónapos volt. Ezután a német Vöröskereszt segítségével sikerült őket Németországba menekíteni.

Hogyan alakult a te életed?

-Szabadkán születtem, 1958 -ban. Az általános iskolát magyar nyelven végeztem. A szabadkai elektrotechnikai középiskolába elektrotechnikát/ energiatechnika tanultam és érettségiztem 1978-ban. Ott már magyar és szerb nyelven tanultunk. Majd 4 évig Szabadkán a főiskolán automatizálástechnikát tanultam 1982-ig.                                Egy évre be kellett vonulnom a szerb hadseregbe. Ott speciális – „diverzáns” – kiképzést kaptam. Több értelmezése is van ennek a kifejezésnek. Valójában bevetéskor az ellenfél hadvezetésének bénítása, gyengítése, a hadsereg ellátásnak akadályozása, a katonák és a polgári lakosság nyugalmának megzavarása lett volna a cél.Szerencsére akkor még nem került erre  sor.

Németországban felvettem édesanyám születési vezetéknevét (Árpásról Gutweinre). Még a délszláv háború előtt engedéllyel 1988. május 18 -án Németországba utaztam, ott mindjárt benyújtottam a német állampolgársági kérelmet, azzal az elhatározással, hogy kint is maradok.A számos kérdés tettek fel,közöttük a legkülönösebb az volt, hogy hogyan hívták a nagyapám tanítóját? Honnan tudtam volna? Édesanyám tudta. Úgy kaptam meg a német állampolgárságot,hogy a szerbről nem kellett lemondanom. Münchenben 35 éven keresztül három cégnél,tervezőirodákban dolgoztam, mint elektromérnök.                                                                                                          A magyar állampolgárságot 2015-ben kaptam meg a magyar nép és kormány jóvoltából

Házasság, család?

-Házasságom rövid ideig tartott egy horvát (bunyevác) lánnyal ,2001-töl 2004-ig. Erről ennyit.

Úgy tudom , sok felé jártál a nagyvilágban.

-Hol is kezdjem?…Talán az első élményekkel…Kerékpáros barátaimmal az Alpok 2500 méter magas vonulatain, hágóin tekertünk, ami nekem, a síkvidéken felnőtt fiatalnak bizony nem volt könnyű.

Aztán jött a motoros korszak ,ami még a mai napig is tart. A Harley Davidsonommal – FXSTB-Night Train típus- ami már 22 éve megvan, 14 éve részt veszek a motoros találkozókon, Alsóörsön és másutt.

Külföldön is sátorozunk a csapattal. Kedvenc sátorozóhelyem Horvátországba van, Porec mellett, az Istriai félszigeten a „Plava Lagunà-ban.

A nagyvilágban jártam az USA-ban egyénileg háromszor – Floridában, Kaliforniában,Nevadában, Alizarinban, Hawaii szigeteken, Pennsylvaniában, New Jersey-be. New Yorkban az „Empire State Buildingen kívül felmentem a Szabadság -szoborra, egészen a fáklyáig, ami mainapság már tilos, biztonsági okokból.Ausztráliában is megfordultam, és négyszeres repülőátszállással végigjártam délről – északon keresztül – nyugatig az országot. A „Great barrier Reef”-nél a nagy koralltengeren búvárkodtam és halakat simogattam.

Az „Ayer Rocks” (Uluru-aborigines – az őslakosok nyelvén) vörös szikla fölött 7 kilométer magasból tandem -ugrással hagytam el a repülőt.Hát nem volt könnyű. Felülről a házak egy ujjhegynyi nagyságra emlékeztetnek.                         Új-Zélandon autót béreltem és végigjártam az északi és déli szigetet az őserdőktől a havasokig. Ez a földrész egyike a legszebbnek ezen a földtekén. Itt is számos élményben volt részem.                                                                                  Afrika sem maradt ki. Dél- Afrikában kibéreltem egy autót és végighajtottam a Jóreménység fokától- Cape Towntól – Johannesburgig (kb. 10000 km). Közben három napig a „Krüger” nemzeti parkban a szabadban gyönyörködtem a vadállatokban.Zimbabwében a Viktória vízesés fölött egy 2 személyes repülővel repültem át. Nagy élmény volt, amikor a pilóta átadta a botkormányt.

A Karibi szigetcsoportnál kétszer is kollégákkal vitorláztam. Voltam az Aida nevű nagy óceánjárón is , amivel szintén körüljártuk a karibi szigeteket, sok kirándulással a szárazföldön. Voltam Mexikóban a Chichenica maja városban.Az Adrián kétszer vitorláztam az öcsémmel, Árpás Lászlóval , nyolcad magunkkal. Öcsém Etyeken sonkamester. Minden évben,  még most is ott vagyok „Októberfesten”.

Utazásaim alatt voltak veszélyes helyzeteim, emberekkel és állatokkal szemben is, de végül minden jól sikerült, mivel itt vagyok.

Ezek után van még valami a „bakancslistádon”?

– Dél -Amerika! Ott még nem jártam.

Idegenvezető is voltál.

-Igen. Miután jól beszélek németül, angolul, szerbül , na és magyarul, ezért különböző nemzetiségű csoportokat vezettem Horvátországban a hetvenes években, a főiskolai tanulmányaim közben a nyári szünetekben.

És még zenélsz is…

-1972 óta basszusgitározom, az öcsém billentyűs hangszereken játszik. A tanárunk a szabadkai „Omladina” zenefesztivál rendezője Kornélia Kovács volt, akinek valójában a zene szeretetét köszönhetjük. Bácskában annak idején kiadtunk lemezeket és felléptünk a szabadkai „Omladina” zenei fesztiválon 1982-ben. Németországban, 1992 után is folytattam zenélést. Country játszottam az ottani kollégákkal. A németek ezt a zenei műfajt szeretik.

A németországi bandával.

Countryt játszom.

Öcsém billentyűzik.

Most már inkább acid jazzt játszunk itt Magyarországon, amit bárzenének mondhatnánk magyarul. Saját számaink is vannak. És nem marad el a jó öreg rock and roll sem, amiket ma is játszunk. Régi zenészkollégák ,akikkel már 40 évvel ezelőtt együtt zenéltem, Szabadkáról is átjönnek a próbákra, koncertekre. Persze az öcsém is benne van a bandában a csodálatos billentyűs hangszereivel.

Hogyan csinálnál számvetést eddigi életedről?

-30 évet éltem Szabadkán, 35 évet Münchenben, 2 éve költöztem Budaörsre, ahol édesanyám és az öcsém már 30 éve itt lakik. Nagy hívő vagyok – római katolikus.Hálát adok a jó Istennek, hogy akkor Németországba irányított, majd pedig ide, Budaörsre.

Nagyon sokat köszönhetek szüleimnek nagyszüleimnek a szigorú és igazságos nevelésért. És a jó Istennek, hogy megmutatta a helyes útirányt az életemben.

Köszönöm Imre, hogy mindezt elmesélted.

s.k.

Megosztás