Így szüret táján nem érzel valami nyugtalanságot? –kérdeztem tőle, miközben a saját termésű borát töltötte a poharamba.
-Dehogynem. Tervem szerint egy hét múlva szüretelünk. Bár ezek a szüretek már nem olyanok, mint régen… Össze sem lehet hasonlítani. Sajnos, beépültek a szőlős területek. Életemben biztos több mint hatvan szüretet bonyolítottam le a saját területemen. Nem kis munka az előkészítése, meg a lebonyolítása sem.
Hány hold volt a tulajdonotokban?
-A Hesz családnak, pontosabban a nagyapámnak legalább 3 holdja volt, különböző területeken, még Törökbálinton is. Szőlő és barackos. Sokat dolgoztunk. Szerényen éltünk, de boldogan. A munkavégzés a természetben valahogy kiegyensúlyozottá tette az embert. Az erkölcs, a becsületesség megszokott volt. Másképp nevelkedtünk. Gyerekkorunkban, ha megvertek –a szüleink, a tanár vagy a pap, – akkor azt biztos megérdemeltük.
Milyen szőlőfajták voltak régen és milyenek vannak most?
-Régen kedvelt volt a henigler, magyarul mézes fehér, a bogdáni , az ökörszem. Maiak: az Irsai Olivér, a zöldszilváni, a szürkebarát. De van juhfark, kékfrankos szőlőm is. Sőt, sok a csemegeszőlő, ami jó illatot visz a borba és a savtartalmát befolyásolja.
Mekkora a termőterületed?
-Ami itt van a ház körül,és ezen kívül van még a Szállásban 800, és a Frank hegyen 600 négyszögöl. Van segítségem, mert egyedül nem győzném. Elődeink minden négyzetmétert kihasználtak. A termőföld nagy kincs volt. A domboldalakon, hogy az eső le ne vigye a földet, vágókat csináltak. Azaz srégen átvágtak egy kisebb árkot, amivel a vizet kikövezett mélyedésbe vezették. Onnan az összegyűjtött földet svingebe , azaz kosárba visszahordták a tökékhez. A vágók szélére ribizli és egresbokrokat ültettek, az is megfogta a földet, és még termést is hozott. Minden lehetőséget kihasználtak, hogy értelme legyen a munkájuknak. Én most is így csinálom.
És még ott volt az őszibarack!
-Na igen! Az a több lábon állás miatt is jó volt. Úgy tudom, hogy a szemző ágakat katonák hozták be Olaszországból az első világháború idején. Szemzésre, oltásra olyan alany jó, ami szereti ezt a köves, kötött, agyagos talajt. És ez a keserűmandula. Néhány éve magam ültettem húsz sárgabarackfát. A feleségem az idén is rengeteg lekvárt rakott el abból. A többiből pálinkát főztem. Megkóstolod?
Szívesen. Mondhatom, nagyon finom volt Feri pálinkája. Közben arról mesélt, hogy régen a férfiak a mise után a szőlőjükbe vették az irányt. Ott találkoztak egymással, pesti vendégeket fogadtak, megtárgyalták a nagyvilág híreit. Néha még sütöttek is valamit a stivelben (ivószobában) a Jancsi kályhán. Akinek volt lova, az fuvarokat vállalt meghatározott összegért, vagy ledolgozta. Az emberek egymásra voltak utalva, segítették egymást. A bicskei állatpiacon vették a malacokat, disznót minden család nevelt. Aki búzát termelt, az a biai malomba ment megőröltetni.
Milyen termés várható az idén?
-Minőségileg nem rossz. Nem szeretek permetezni. Törődöm azzal, hogy ne szennyezzem a talajt. Ezért az idén a párásabb területeken ellepte a tőkéket a lisztharmat. Régen a rézgálic bevált, de azt már nem lehet kapni.
Úgy tudom, hogy az egykori borversenyeken sorra nyertél a boraiddal.
-Igen. Azokat a Budaörs és környéke megmérettetést még Dr. Luntz Ottokár és Winkler János szervezték. Az, aki több éven keresztül díjat nyert, megkapta a vándorserleget. Abból kettő is van a tulajdonomban. Nézd, itt láthatóak az évszámok, 2000 -től 2005-ig és a másik 2004-től 2006-ig.
Ehhez gratulálok!
-Tölthetek még?
Igen. Köszönöm.
s.k.
