Bleyer Jakab mint egyetemi professzor, a mélyen hívő keresztény

2023-01-25 | Budaörs
Budaörsön két intézmény is őrzi a magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, a nemzeti kisebbségek tárca nélküli miniszterének nevét: a Jakob Bleyer Helytörténeti Gyűjtemény, azaz a Heimatmuseum, és a Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Általános Iskola. Jakob Bleyer 1874. január 25–én született a mai Szerbiában lévő Dunacséb községben.

Magyarország korábbi osztrák nagykövete, anyai ágon Bleyer unokája, Dr. Erich Kussbach egyetemi professzor megjegyezte, hogy a Bleyer házaspár, Bleyer Jakab és Stern Veronika elsőszülött és egyetlen élve született fiának, Bleyer Jakabnak idővel át kellett volna vennie a szülői gazdaságot. A sors azonban másképp akarta. A kis Jakab kitűnő tanuló volt a népiskolában. Ez arra ösztönözte Meyer kántortanítót és Schwerer plébánost, hogy a szülőket meggyőzzék, fiúkat taníttassák papnak, s ennek érdekében küldjék az újvidéki gimnáziumba. Az apának nem volt könnyű elengednie fiát, de amikor az édesanya is fellépett annak érdekében, hogy a fiú pap legyen, beleegyezett. Az első sikeresen lezárt tanév után Jakab elhagyta Újvidéket s Kalocsára ment, hogy belépjen a jezsuita internátusba. Érettségi után teológiát tanult. Eleven szellemét azonban nem elégítették ki a többnyire elavult tankönyvek és az uralkodó provinciális légkör. Ráadásul a fiatal diákban felébredt a német nyelv és irodalom iránti érdeklődés. Fokozatosan tudatosodott benne, hogy az Úristen olyan tehetséggel áldotta meg, amit leginkább a germanisztika tanulmányozásában tudott kibontakoztatni. Végül elhagyta a szemináriumot és a fővárosba, Budapestre költözött, hogy a Pázmány Péter Egyetemen germanisztikát tanuljon. A papi szemináriumból való kilépése nem törte meg szilárd hitét. Ellenkezőleg, élete egész idejében mélyen hívő keresztény maradt.

A földrajzi távolság ellenére Bleyer Jakab mindhalálig hűséges maradt családjához és szülőhelyéhez, Csébhez. A nyári szüneteket rendszeresen Csében töltötte, ahol édesapja halála után már csak édesanyja és nővére élt.

Az első világháború idején a fiatal tudós életében sorsdöntő pillanatnak számított az a kulcsélmény, amikor átélte, milyen nehézségeket okozott a háborúba vonult sváb honfitársaknak az otthon maradt családtagokkal való levelezés. A növekvő magyarosítás következtében a sváb származású katonáknak se a magyar, se a német nyelvi tudásuk nem volt elegendő ahhoz, hogy nyelvileg korrekt leveleket tudjanak fogalmazni. Bleyert a legmélyebb emberi együttérzés indította arra, hogy síkra szálljon a német településeken lévő népiskolák német tannyelvéért. Politikai küzdelme emberi odaadásról, sváb honfitársai öröklött német kultúrájának megőrzéséről, ápolásáról, tehát alapvető emberi jogok érvényesítéséről szólt.

Amikor Bleyer 1911-ben egyetemi professzori kinevezést kapott Budapesten, családjával a Mikszáth térre költözött, ahol szoros kapcsolatot ápolt a jezsuitákkal, akiknek a plébániatemplomához tartozott. A vasárnapi szentmisék látogatása számára és családja számára magától értetődő volt. A Bleyer házaspár gyermekeik katolikus neveltetéséről is gondoskodott. Fiaik, Ferenc, György és János a cisztercita gimnáziumot látogatták, lányuk, Cecilia az Angol Kisasszonyokhoz, majd később a Sacré-Coeur-ba járt iskolába.

Elvhűsége, igazságszeretete, személyes bátorsága, úgy mint egyenessége, amivel életútját járta, nem utolsó sorban mindig mértékletes politikai célkitűzései a keresztény alapelvekhez és erkölcshöz elkötelezett erős jelleméről tanúskodik.

A Tanácsköztársaság alatt 1919-ben a keresztény – nemzeti érzületű férfi elvesztette professzori állását. Mint hazafi és a proletárdiktatúra határozott ellenfele részt vett az ellenforradalomban. A rákövetkező Friedrich, Huszár és Teleki kormányokban, amelyek a keresztény irányvonalnak kötelezték el magukat, nemzetiségi miniszter lett. 1920-ban alapította Huber pappal és másokkal a Német Kereszténypártot. Ezzel is hangsúlyozta politikájának keresztény alapelveit. Huber Johanes volt egyébként az 1917-ben életre hívott „Neue Post” kiadója, amin Bleyer is kezdettől fogva dolgozott. Neki köszönhető a későbbi „Sonntagsblatt”, amit 1921-ben jelentetett meg,

    Honfitársa, Burger Miklós prelátus szintén megemlékezett Bleyer érdemeiről. Ahogy írja, Bleyer Jakab egyéniségének két alapvető vonását szükséges kiemelni: határozott katolikus hitét és a szülőfalujához fűződő szeretetét. A Magyarországi Németek Népművelődési Egyesületének megalapítása után az egyik megkapó beszédében elismerte: „Az én kedves, öreg édesanyámtól tanultam imádkozni, egyidejűleg azzal, hogy megtanultam gagyogni. Tőle kaptam a keresztény istenhitet, ami szintén lényeges tényezője sváb életünknek…Mert egy nép hit nélkül csőcselék, söpredék.” Döntése, hogy professzori állásában a svábok jogaiért mindvégig tevékenyen fellép, a velük való összetartozás sorsdöntő élményével függ össze. Ezt 1914-ben Csében az egyik vasárnapi misén élte át, amit naplójában is feljegyezett. 1933. május 28-án a „Sonntagsblatt”-ban írta, hogy „igazi professzor akartam lenni, hitvalló, ami nemcsak a tudományban, hanem a politikában is vagyok…” Ehhez hozzáfűzhetjük: a vallásosságban is.

Bleyer a magyar hazához is kötődött. Meggyőzően beszél erről 1922-ben megjelent „Sváb ének”-ében, amit később Thomas Thaller zenésített meg:

Isten áldjon meg ezerszer, Magyarország!

Te kereszténység hős védőbástyája!

Német szívvel, hűséges sváb kézzel

Szilárdan állunk melletted minden időben.

A Rajna messziségéből jött ide derék ősünk,

Német szorgalmat és sváb szokást hozott.

Bátorsága mocsáron és vadonon keresztül tört utat magának,

Gazdagon megáldva Isten leheletétől.

Hol egykor török lovak patája dobogott,

A csatában magyar vér folyt:

Akkor a német veríték és a sváb munka

A kalásznak aranyat, a szőlőnek tüzet adott.

Az ősök örökéhez az unoka hű marad,

A sváb mivolthoz, a német szóhoz:

Hűségesen minden ínségben, álnokság nélkül

A magyar testvérhez szakadatlanul!

    Találóan jellemzi a keresztény Bleyer Jakabot és lapját a „Sonntagsblatt”-ot a Tübingenben élő magyarországi német történész, Fata Márta. Azt írja, hogy a lapnak tartalmában kereszténynek, népközelinek és németül megszerkesztettnek kellett lennie. Bleyernek már 1917-ben a sváb népesség érdekében meghirdetett programját a katolikus hitében gyökerező konzervatizmusa és a német-magyar kettős identitása határozta meg, vagyis hűség a magyar nemzethez és a saját német népéhez.

Minden keresztény házban kell lennie egy keresztény lapnak, – Magyarország egyetlen keresztény lapja a „Sonntagsblatt”.

Csak az őszinte keresztény politika tudja ezt a szegény szétrombolt országot megmenteni, és csak a keresztény alapelvek által lehet a bajból és a nyomorúságból kiszabadítani.” Ez a cél és karakter a tartalomban is kifejeződött, ami a nép tanítását, épülését, szellemi elmélyülését szolgálta. Bleyer a sváb falu keresztény családját remélte olvasótáborának, ami a lap által informálódik a világ eseményeiről, a kormány politikájáról, általa kap felvilágosítást mezőgazdasági és kézműipari kérdésekről, és ez erősíti meg őt német mivoltában. Az újságot ebben a szellemben szerkesztették.

A nyugalmazott gimnáziumi tanár Márnai-Mann Miklós Bácsalmásról írja: Bár politikailag még sehová sem voltam elkötelezve, szigorú katolikus neveltetésem és az ősök iránti nagy tisztelet, soha sem engedtek, életem későbbi folyamán sem, eltérnem a számomra egyedül helyesnek tartott úttól. Amikor Kalocsára mentem iskolába a jezsuitákhoz, csak megerősödött és megszilárdult ez az életfelfogásom. Ekkor tudtam meg, hogy Bleyer Jakab is itt, a jezsuitáknál tanult ifjú korában. Ez a tény egymagában is még közelebb hozott Bleyer Jakabhoz, s amint jobban megismertem tevékenységét, példaképemmé is választottam… Utoljára 1933 késő nyarán találkoztam vele Budapesten, mielőtt Párizsba utaztam, hogy ott tanuljak. Búcsúzáskor így szólt hozzám: „Maga fiatal és forradalmár. Népünk jövőjéhez és a harchoz mindkettő szükséges. Egyet azonban soha se feledjen: mindig tisztességes, őszinte, keresztény érzületű svábnak kell maradnia, aki sohasem felejti, honnan jön és hová tartozik!”

     Schwind Hedvig, a Bleyerről szóló disszertáció szerzője 1937-ben idéz a magyarországi németek nagy fiának naplójából: „Egy nyári vasárnap szülőhelyem templomában ültem. A nagymise előtt egy jámbor öregasszonyokból, törődött férfiakból és gyermekekből álló menet érkezett oda a szomszédos sváb faluból. Ősrégi egyházi dalokat énekeltek, amelyeket még az óhazából hoztak magukkal és amelyek a legnagyobb szorongattatás idején fakadtak keblükből.

Lelkük mélyéről tört elő az ének: ezer sebből vérzünk és nem tudjuk, mi történik, mi vár reánk. Vannak világi és egyházi elöljáróink, de egyetlen igaz barátunk sincs, senki, aki bánattal teli német szívünkre hajolna, s fájdalmunkra vigasztaló szavakat találna; senkink sincs, aki segítségünkre lenne a bajban és útmutatónk gondjainkban. Ekkor én ezt a szegény népet, a legelhagyatottabb népet a mi magyar hazánkban, mátkámként szorítottam keblemre: Enyém vagy s én a Tiéd!”

    Budapesten az egykori Bleyer-Gimnázium nyugalmazott tanára, a híres magyarországi német történész, dr. Tafferner Antal analizálja Bleyer tudományos munkásságát. Úgy ábrázolja őt, mint a magyarországi németek ébresztője, előharcosa, diákmozgalmuk megalapítója, majd kijelenti, hogy ezen tevékenységét a magyar haza iránti szeretete és odaadása hatotta át. Ez nála nemcsak szavakban jutott kifejezésre, hanem a legbensőbb meggyőződése volt. Később is a politikai hétköznapokban és harcok során ezt tette a mérleg serpenyőjébe az ellenségeivel szemben és hangsúlyozta, hogy ő 100%-os német és 100%-os magyar (Ungar), helyesen gondolva, hogy ő nem magyar (Madjare) –származása szerint.

A 20-as, 30-as években Bleyer Jakab keresztény alapokon fogta kézbe az egész magyarországi németséget.

Hármas célja ma továbbra is meghatározó két országos egyesületünk, a St. Gerhards-Werk Magyarország és a Német Kulturális Egyesület számára: Hűség a hazához, hűség a néphez, hűség az Istenhez.

(részletek életrajzából)

Krix György

A Sonntagsblatt újraalapítója

Megosztás