A Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola udvarán a múlt század első felében alapított Japánkert az ország első ilyen látványossága volt. Az épület első látásra olyan, mint a többi iskola, de ha az ember tesz egy sétát a kertben, hamar rájön, hogy ez az iskola egyáltalán nem olyan, mint a többi. Ugyanis van egy hatalmas és különleges növényekkel teli kertje, ami egyrészt kiváló gyakorlóterep az itt tanuló diákoknak, másrészről viszont – belépőjegy ellenében – bárki számára látogatható is.
A legenda szerint az 1930-as években a japán trónörökös is meglátogatta a létesítményt, ami annyira tetszett neki, hogy miután hazatért a szigetországba, több fát is küldött a zuglói intézmény számára. Állítólag néhány, ma is látható növényritkaság ezeknek a császári ajándékfáknak a leszármazottja.
A budaörsi kertbarátoknak Godorné Haazenauer Zita kertészmérnök mutatta be nagy szakértelemmel először a belső udvart, ami a mediterrán növények birodalma.
Az iskolaépület által U alakban körbezárt udvaron speciális mikroklíma alakult ki, ami nagyon kedvező a melegigényesebb növények számára. Majd a gyógynövények kertje következett.
A jellegzetes torii kapun átlépve aztán megérkezünk a kert leghíresebb szegletébe, a japánkertbe, amit az iskolaalapító Varga Márton maga tervezett és épített 1928-ban.
E kapun átlépve egy különleges hangulatú parkba értünk. A japánok számára a kert nem a kerti partik színtere, sokkal inkább az elmélyedésé, az elmélkedésé, ami a természetben könnyebben elérhető, mint például egy zajos, szürke városi környezetben. A kert a szem számára is szép, azonkívül tele van szimbólumokkal. Jelentős a víz, a hidacskák, a kövek szerepe.
Az „ifjú kertbarátok” is nagyon jól érezték magukat a sétán.
Köszönet ezért az emlékezetes programért a szervezőknek!
s.k.
