A régmúlt
(Szemelvények Filipszky István: ELFELEDETT ÉVSZÁZADOK c. könyvéből)
Településünk — mint azt írásos és tárgyi emlékek bizonyítják – már az Árpád-korban templomos hely volt.
Budaörs történetének utolsó ezer esztendejében a jelenlegi helyen mindig állt katolikus templom. Kezdetben fából, esetleg paticsból, majd fehér kőből, azt követően romosan, később romjaiból újjáépítve nyerte el jelenlegi formáját.
Első templomunk minden valószínűség szerint egyike volt a „Tíz falu építsen egy templomot” Szent István királyunk által kiadott törvény következtében állított egyházaknak, majd királyi kápolna épült, mely 1596-ig, a középkori község magyar lakosságának kitelepítéséig töltötte be feladatát. E korai templomunk védőszentje Szent Márton volt.
A templom története 1526-tól
Az e korból fennmaradt írásos emlékek 1562-ben említik Örs templomát, majd 1580-ban újra van róla adat. 1562-ben a templom után 50 akcse adót fizetett a község. A falu egyháza minden bizonnyal római katolikus templomként működött a 16. század második feléig, amikor is a reformáció hívéül szegődött az ország lakosságának több mint háromnegyede.
Miután 1596. április 6-án, egy szerdai nap éjszakáján Pálffy Miklós esztergomi várkapitány Budakeszi és Budaörs teljes lakosságát, mintegy 755 embert kitelepített Esztergom és Érsekújvár közé, a lakatlan községben a templom feladat nélkül maradt, és mint elhagyott épületnek, melyet földrengés is tönkretehetett, állaga romlani kezdett.
Mint az 1725-ös templomösszeírásból kitűnik, az omladozófélben lévő középkori templom köveit a törökök Budára szállították. Miután más egyházi létesítményrõl Örsön nincs tudomásunk, kétségtelen, hogy a középkori egyház falai voltak ezek, a mélyen a földben húzódó alapokkal együtt.
A középkor
(Budaörsi Lexikon, Filipszky István, Grósz András)
Örs középkori temetője
Az 1821. évi Egyházlátogatási jegyzőkönyvben szerepel, hogy az újratelepítést követően, 1738 és 1752 között épitett templom helye megegyezett a XI. század végén emelt királyi kápolna, a középkori Örs falu templomának helyével. Ebből következik, hogy az 1092. május 20-án, a szabolcsi zsinaton hozott törvény szerint, ettől az időtől kezdve e köré a templom köré kellett a falu lakóinak temetkezniük.
A középkorban Örsön élt lakosok végső nyughelye tehát a jelenlegi római katolikus templomunk kertje, illetve annak közvetlen környéke.
Az 1720. évi újratelepítés utáni első temető
Az újratelepítést követően megtartott első, 1756-ban kelt Canonica Visitatió szerint továbbra is a templom köré temették a budaörsiek halottaikat.
Ótemető/Alter Friedhof – Nefelejcs utca (Nefelejcs utca, Bor utca, Kereszt utca és Kossuth Lajos utca által határolt terület)
Az 1783. évi Egyházlátogatási jegyzőkönyvben olvashatjuk, hogy a plébánia területén két temető található. „A temetőt, amely a templomot körülveszi, a kegyes királyi rendelet 1778. június 18-án használaton kívül helyezte, ezért az uraság új helyet jelölt ki számára,...”. Az ötödik fejezet közli velünk a következőket: „Az új temető a falun kívül van, eléggé messze a templomtól, nem elég széles és mély árok veszi körül. Nem a házak között van, hanem a falutól távolabb az új előírás szabályainak megfelelően foglal helyet…
A jelenleg is álló, fennmaradt sírkövek közül a legkorábbi Mertinger József budaörsi plébánosé, mely 1782-ből származik. Ez tehát az első híradásunk a ma Ótemetőnek nevezett kegyeleti helyről. Akkor szűnt meg a majd hétszáz éven keresztül kötelező templom körüli temetkezés.
(Budaörs múltjának egyik legszebb emléke a római katolikus Ótemető, a magyarországi németség egyik legrégebbi épen maradt temetője. Dr. Riedl Ferenc helytörténész szerint Luncz Mátyás fiát temették először ide. Csaknem 1400 sírkő található a területén, melyek a Buda-környéki kőfaragás egyéni ízű alkotásai, s nagy részük a 19. század második feléből és a 20. századból való.
Az utolsó temetést valószínűleg 1956-ban tartották, de a temetkezés végleges megszüntetésére csak 1980-ban került sor. Az Ó-temető területén található a ravatalozó is. A temetőben álló Csulits-kápolnát az 1980-as években kapták meg szertartásaikra a görög katolikusok, akik ma is használják.
A temető történetében az 1990-es évek hoztak fordulatot, amikor kegyeleti parkká nyilvánították és megkezdődött a hosszú éveken át tartó rendbe rakása. A temető országos szinten is jelentős, ugyanis itt állították fel 2006-ban az Országos Elűzetési Emlékművet.)
Pestistemető
Az 1738-1739. évi pestisjárvány ideje alatt, a korabeli előírásoknak megfelelően, külön temetőt kellett nyitni a pestisben elhunytak számára. Helyét mára már a feledés homálya borítja.
Az újkor
Katolikus Temető – Naphegy u. 23.
1904-ben nyitották meg az Ótemetőtől nem messze. Ma csak azok számára engedélyezett a használata, kiknek ott lehetőségük van, pl. családtagjaik már ott nyugszanak.
Városi Új Köztemető – Temető u.2.
1990-től a Törökbálinthoz tartozó Pistály területén alakították ki a Városi Új Köztemetőt. Terjeszkedése bizonytalan, mivel nem városunk területén található.
Német-magyar katonai temető – Gyár u.
A Budaörsi Katonai Temető és Békepark (németül Deutsch-Ungarischer Soldatenfriedhof) egy német-magyar katonai temető Budapesttől nem messze, Budaörs lakott területétől nyugatra, a Budaörsöt Budakeszivel összekötő 8102-es út mellett. A sírkertben, amely Magyarország legnagyobb katonatemetője, több mint 17 ezer olyan katona nyugszik, akik a második világháború magyarországi hadműveletei során vesztették életüket.
Ma több mint 16 300 német és mintegy 800 magyar katona nyugszik a mintegy 6 hektáros területen. Sokan közülük Budapest 1944. október 28. és 1945. február 13. közötti ostroma során estek el, de átszállítottak ide holttesteket az ország más részeiről is.
A központi fekvésű német-magyar haditemető létesítéséről még az 1990-es évek elején született döntés, a tervezési és az előkészületi munkák ennek megfelelően 1992-ben el is kezdődtek. A területet a Magyar Állam ajánlotta fel erre a célra, a temető kialakítását a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség (Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge e. V.) vállalta magára. A terveket Csongrádi János építész és Dékány Margit kertépítész készítette el, a sírkertet egy azzal határos békeparkkal kombinálva. A parkba 1998-tól fogva több száz facsemetét telepítettek, részben a hozzátartozók és az érdeklődők adományaiból, részben az előbb említett szövetség tagjai által nyújtott támogatásokból.
A temető felavatására mintegy tíz évvel a projekt megindítása után, 2002. október 19-én került sor.
A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség egy humanitárius szervezet, mely a Németország határain kívül található német hadisírok gondozását látja el, szerepet vállal továbbá az oktatási munka és a megemlékezési kultúra támogatásában is; hazánkban további 14 hadi temetőt tartanak fenn.
(SzK)
