A felnőtt gyerek legyint, talán még nem érti, mire utal a szülő. A nagy rácsodálkozásból sajnos egyre gyakrabban valóság lesz. A betegségekkel küszködő nyugdíjas szülő testi, lelki, szellemi, mentális hanyatlása esetén olykor 24 órás segítséget, felügyeletet igényel. A dolgozó családapák, családanyák pedig bármennyire is valószínűtlennek gondolták valaha, hogy szeretett édesanyjukat vagy édesapjukat öregek otthonában helyezzék el, kénytelenek megtenni. Sőt, a megfelelő hely megtalálása és a legalább egyéves várólista ráadás stresszt okoz a családnak. Vannak azonban olyanok is, akik kényelmi okokból választják ezt a lakhatási módot a szüleik számára. Mások pedig úgy öregednek meg s kerülnek végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe, hogy sem gyermekük, sem rokonuk nincs, sőt annyi nyugdíjuk sem, hogy a hagyományos szociális otthoni ellátást kifizessék. Esetükben az állam vállalja át a költségeket.
A legtöbben úgy érzik és vallják is, hogy a család felelőssége gondoskodni az idősekről akkor is, amikor gyengébbek, többet betegeskednek, és kiszolgáltatottakká válnak. A gyermekeiknek a közeli rokonság összefogásával szeretettel, türelemmel segíteni kell az elviselhetőbb életminőség érdekében – kezdte gondolatát Kövesdiné Kiss Mónika diplomás szociális gondozó, intézményvezető-helyettes.
– Mintegy 55-60 évvel ezelőtt a szociális ellátórendszer ismeretlen fogalom volt itthon, ezért akármilyen nehéz helyzet uralkodott egy-egy családban az idős szülők körül, senkinek nem jutott eszébe, hogy „házon kívül tudja” az édesapját vagy az édesanyját. Valahogyan megoldotta a család az ellátásukat, mert létezett még a család legnemesebb értelemben vett küldetése, összetartása, más volt a munkaidő-beosztás és az erkölcsi értékrend is. Ráadásul hatalmas szégyen lett volna – főként a falvakban –, ha valakiről kiderül, hogy otthonba dugta a szüleit.
Az állami fenntartású szociális otthonokban átlagosan száz betöltetlen helyre 400-500 idős ember várakozik hosszú hónapokat, akár több mint egy esztendőt is. Nem csoda, ha színre lépnek mindig szemfüles ügyeskedők, akik mellesleg kellő információval és kapcsolatrendszerrel rendelkeznek ahhoz, hogy magán fenntartású nyugdíjasházakat hozzanak létre. Ezek általában az adott város kieső, de mégis tetszetős részén bérelt, emeletes családi házakban történnek. A csalók albérleti szerződést kötnek a ház tulajdonosával. Aztán az idősotthont keresőkkel való első találkozáskor a kezdeti bemutatkozás alkalmával a családtagokat a legtökéletesebb és legbiztonságosabb gondozásról biztosítják idős édesanyjukat, édesapjukat, nagyszüleiket tekintve. Szerződést nem kötnek, ha igen, semmilyen hivatalos kritériumnak nem felelnek meg ezek az álírományok – tudtuk meg korábban Ferencz Zoltánné szociális ügyekért felelős főosztályvezetőtől.
A család dönt.De mielőtt bárki idősek otthonba helyezné el édesanyját vagy édesapját, érdemes a jogi hátteret, a szerződést ügyvéddel ellenőriztetni. Mitől és miért lett teher egyes családokban az idős emberekkel való törődés, a türelmes odafigyelés? Ráadásul, az idős szülő kifejezés viszonylagos, hiszen nem mindenki elesett és magatehetetlen, aki elmúlt 65 éves, vagy még fiatalabb. – Ezt nehéz néhány mondatban megválaszolni. A mai nyugdíjasok sokasága gyakran fittebb, egészségesebb, mint akár a negyven-ötven év körüli gyermekeik, így hetvenen túl, ma is önellátóak. Mégis többen vannak azok, akik a munkában töltött dolgos évek alatt, valamint a pluszmunkák vállalásával teljesen lestrapálták magukat, és fokozatosan telepedtek rájuk a mozgásszervi, a szív- és érrendszeri, a légzőszervi, a mentális, a daganatos betegségek, a cukorbetegség. Amit az örökletes családi betegségek tovább fokoznak. Így vagy élvezni sem tudták, tudják a nyugdíjas éveket, mert a fájdalom, a gyógyulás reménye kitölti a mindennapjaikat, vagy a gyerekek döntése alapján, otthonba adják a mamát, a papát. Ez a legegyszerűbb, még ha hosszú is a várakozási idő. Karrierépítés, házépítés, a meny vagy a vő rossz kapcsolata az anyóssal, apóssal…, dehogy veszik púpnak a hátukra a nagyit is, akit mellesleg az unokák szeretnek. Sajnos, gyakran ezt a kapcsolatot is kikezdi a nagyszülő betegsége, amiben egyre gyakrabban egyedül vívják meg a harcaikat. – Ez elkeserítő, hiszen életet adott a lányának, a fiának, majd ők férfjhez mentek, megnősültek, gyermekeik születtek. Hogyan válhat teherré, nem kívánt személlyé egy édesanya vagy édesapa a fia vagy a lánya számára? A viszonyulás terén a két véglet viselkedésével találkozhatunk mostanság, amikor vagy érték a szülő kevésbé aktívan is, vagy nincs rá szükség, mert zavaró tényező, így együtt kell élnie gyermeke(i) közönyével. Ez a keserű helyzet, a közöny borzalma lelkileg fájdalmas a szülőnek, míg a szociális otthont talán egyenlőnek érzik a „halálos ítélettel”. – Nem szabad általánosítani. Sok-sok szép, több generációs családot is látunk szerencsére. Azok közt is, akik az idősek otthonát biztonságosabb térnek tartják a szülő számára. Rendszeresen látogatják őket, hazaviszik a családi hétvégékre, ünnepekre. Ez megnyugtató mindenki számára. Az is tény, hogy napjainkban a szülőknek gyakorta nincs olyan rangjuk, tiszteletük akár a saját gyermekük, akár a párjaik részéről, mint amit megérdemelnének. Feleslegessé válnak, idegesítővé, mindegy, mit tesznek vagy mit nem, zavaró tényezők. Ez valóban nagyon szomorú, és a mi generációnknak megdöbbentő, de a mostani harmincas, negyvenes korosztálynak sajnos nem az. A jó házasságban élő, szép érzésű párok sokat tehetnének azért, hogy a szüleik ne éljenek annak a félelmében, hogy ha leesnek a lábukról, nem lesz, aki rájuk nyissa az ajtót, vagy egy napon egy többágyas szobákkal rendelkező öregek otthonában – szociális otthonban – találják magukat magányosan, bepelenkázva, összetört szívvel, reménytelenül. Ez egy rémálom, de egyre gyakrabban válik valósággá, egyre gyakoribb a „szabadulni a szülőktől” életfelfogás. Tisztelet a kivételeknek, akiknek nem szállt a fejükbe a saját jólétük terebélyesítése, és akik nem felejtenek el visszanézni, hogy miként jutottak oda, ahol tartanak. Más a helyzet, ha demens, alzheimeres vagy végstádiumú daganatos betegről van szó. Esetükben szükség van a szakemberek segítségére.
A gyógyíthatatlan betegek szerető menedéke: a hospice ház, tartós bentlakást biztosító hely, ahol ápolást, gondozást végeznek a dolgozók, melynek minősége és szakszemélyzettel, orvossal való ellátottsága igen változó képet mutat.
Forrás: Webbeteg.hu
Major Edit
