A papa kiváltotta Terus cselédkönyvét a Községházán. Az okmányt a Biai Járás főszolgabírója adta ki. A lány kíváncsian forgatta a szürke fedelű kis könyvecskét.
A bejegyzett adatok a következők:
Jegyzékszáma 9/931.
Név: Bach Teréz
Születési év: 1916
Vallás: római katolikus
Anyanyelv: magyar
Termet: növésben
Arc: ovál
Orr és a száj alakja: rendes
A testen látható, esetleg beszédben és hangon észlelhető különös ismertető jelek vagy szokások: nincsenek
Be van-e oltva? igen
Trachomamentes.
Tovább lapozott és különböző jogszabályokat olvasott. Például: „A cseléd szolgálatba való lépésével a gazda illetve a családja tagjává válik.” „A szolgálati szerződés úgy írásban, mint szóval is köthető.” „A szerződés megkötése után a gazda nem köteles a cselédet elfogadni: ha a cseléd hűsége, vagy erkölcsi magaviselete iránt utólag alapos kifogásokat érvényesít, vagy ha ragályos nyavalyában szenved.” „A cseléd mindazokért a károkért, melyeket gazdájának rosszakarattal, vagy hanyagság, vagy vigyázatlanság által okozott, kártérítéssel tartozik.” „A cseléd köteles mindenben magát azon házirendhez tartani, melyet a gazda megállapított.” „Ajándékra a cseléd igényt nem tarthat, ez csak a gazda jóakaratától függ.” Ilyen és ehhez hasonló szabályok sorakoztak a kis füzetben, aminek egy részét nem is értette.
Megjegyzem, az anyanyelvhez magyart írt a hivatalnok, ugyanakkor a Bach családban svábul beszéltek egymással a felnőttek, gyerekek. A papa nem is tudott tegeződni, még az idegen gyerekeket is magázta, ha magyarul kellett szólni hozzájuk. Abban az időben volt egy erőteljes magyarosítási hullám, amikor a tanítóknak szorgalmazniuk kellett a magyar nyelv használatát. Különösen állt ez a fővárost környező falvakra. Teruska szorgalmasan gyakorolta még az iskolában a tanult verset: Magyar vagyok, magyarnak születtem, magyar nótát dalolt a dajka fölöttem. Magyarul tanított imádkozni anyám, és szeretni téged, édes magyar hazám.
A 2. világháború után erős úr volt a félelem – a megalázást, megszólást, megvetést el akarták kerülni, és csak suttogva beszélték őseik nyelvét.
Terus akkor riadt meg igazán, amikor megtudta, hogy egy pesti zsidó családhoz fog kerülni.
Még élt a múlt századból elhíresült tiszaeszlári per története, ahol a helybéli zsidó közösséget gyilkossággal vádolták, mint utóbb kiderült, ártatlanul. A hír antiszemitizmust gerjesztett, félelmet és elutasítást váltott ki egyesekben.
-Nem szeretnék a Goldsteinékhez menni – tiltakozott Terus.
-Miért nem? – kérdezte a mamája.
-Mert a Katus azt mondta, hogy ők keresztény vérrel keresztelkednek…
-Mit beszélsz?! Ez aztán egy nagy butaság! Ők is olyan emberek, mint mi, csak más a vallásuk. Láthatod, hogy Schultheiszék milyen rendes emberek, és a libás Ganzlerék is! Semmi kifogása nem lehet ellenük senkinek. Most is kaptam a boltos úrtól több méter ágyneműnek való vászonanyagot, és majd csak kukoricatörés után kell kifizetni. Ezt a pesti helyet egy biai lány ajánlotta, jó dolgod lesz ott, majd meglátod. Odamész és kész!- zárta le a vitát a mama.
A lány a legszükségesebb holmiját, inget, réklit, néhány alsó- és felső szoknyát, kötényt, kendőt egy fonott utazókosárba pakolta a mamával. A felsorolásból nem véletlenül maradt ki a bugyi. Ugyanis a sváb lányok a sok alsószoknya alatt kisnadrágot nem hordtak.
Teruska 1931. július 2-án Goldstein Jenő családjához szegődött a Kertész utcába.
A családfő foglalkozása szerint magánzó volt. De, hogy mit csinált valójában, azt Terus nem tudta. A két szoba-konyhás, fürdőszobás lakásban a két szülővel hat felnőtt gyermekük élt, három fiú és három lány.
Terus fonott kosarának a konyhaasztal alatt találtak helyet. A kinyitható vaságyát nappal a fürdőszobában tartotta, este a konyhában állította fel.
A hálószoba fehér bútorral volt berendezve, ott aludt a két szülő és a három lány. Az ebédlőben nagy asztal, székekkel, tálaló, egy sezlon és két kinyitható vaságy – ez volt a fiatalemberek – Lébi, Sműli és Jasszi – birodalma.
A cselédlány beosztása: mindenes. Azaz takarítás, mosogatás, felmosás, segítség a főzésben, mosásban. A ruhák teregetése a lichthofban történt. Amikor a pincéből kellett felhoznia a tüzelőt, olyankor a hátsó lépcsőt használta, meg egyébként is az szolgált a cselédség számára. Terus a fiatalabb lánnyal, a kedves Hannával járt bevásárolni a Klauzál téri csarnokba. Húst kizárólag a kóser hentesnél szerezték be. Eltelt egy kis idő, amíg felvette a család életritmusát. Tudta már, hogy reggelente a férfiak fekete-fehér csíkos gyapjústólával a fejükön, bőrszíjakkal a homlokukon és a karjukon az asztal körül járva hangosan imádkoznak, hogy szombatonként nem dolgoznak, olyankor a napot imádsággal töltik. Megtanulta, hogy a szekrény tetején álló edények a széder tálak és azokat kizárólag ünnepek alkalmával használják, mégpedig pészáchkor, ami a zsidó húsvétot jelenti. Szombat esténként libahúsból készült a finom vacsora. A fonott kalácsot az apa szegte meg és osztotta szét. Terus kint a konyhában azt ette, amit a család. Más ízek voltak, mint az otthoniak, de ízletesek. Például a sóletet, vagy a zöldbabfőzeléket, amibe mézeskalácsot reszeltek és sok zöldpetrezselymet kevertek bele, igencsak megkedvelte.
Lébi, aki foglalkozását tekintve tanár volt, ha a cipőjét nem találta elég tisztának, akkor szóvá tette, és újra átkeféltette Terussal. Az üvegpoharat a fény felé tartotta, ha homályosnak ítélte meg, kivett egy másikat a pohárszékből.
Teréz vasárnap délután kimenőt kapott. A hazautazásra nem volt elég idő, meg pénzbe is került, így druszájával, a biai barátnőjével felmentek a Sziklakápolnába, vagy a Körúton sétáltak, jó időben néha a Ligetbe is kimentek.
Már azt is megtanulta, hogy külön kell használni a tejes és a zsíros edényeket, még a mosogatásnál is el kell különíteni azokat. Egyszer mégis figyelmetlen volt. Ugyanarra a tányérra tette a vajas kenyerét és egy kis maradék libatöpörtyűt. Az asszony meglátta és felkiáltott: – Most eltréflizted a tányért! Na, nem baj, csomagold be egy papírba és vidd haza.
Bátyja, Tóni rendszeresen eljött a havi béréért, amit hazavitt a mamának. Legközelebb, amikor jött, a lány a tányért is odaadta neki. –Tudod mit?- javasolta a szemfüles suhanc – Tréflizz össze többet is!
De Terus ilyet nem tett többet. Nem akart kárára lenni a gazdáinak.
Egy alkalommal Hannával a bevásárlásból mentek haza és az utcán a rikkancs újságot lobogtatva kiabálta a legújabb hírt:- Biatorbágyon felrobbantották a viaduktot! A vonat a mélybe zuhant. Sok a halott és a sebesült. Óriási szenzáció!!!
Terus arra kérte Hannát, hogy vegyen egy újságot és abban reménykedett, hogy szeretteinek nem esett bántódása, és mire legközelebb újból haza mehet, már helyre áll a forgalom.
Teréz Goldsteinéknél 16 pengőt kapott. A mama ezt kevesellte: Kérjél 18-at! – mondta. Azt viszont a gazda sokallta.
-Legalább a pészachot várd meg! – kérlelték a lányok,mert megszerették Terust. – Olyankor finom maceszgombócot főzünk. Maradj még!
De a mama hajthatatlan volt. Már talált is egy másik helyet, egy Wesselényi utcai vendéglősnél 20 pengőért.
Teréz 1932. március 1-én belépett az új munkahelyére.
Igaz, hogy a keresete több lett, de a munkája is. A háztartási feladatok mellett néha be kellett állnia a söntésbe és kiszolgálni. Ezt az elfoglaltságot, némi gyakorlat után, végül is megszerette.
– Mit kér, fehéret, vagy kadarkát? – kérdezte a vendégeket. Azok megdicsérték szép rózsás arcszínét. A férfiak kártyáztak, ittak. A sört egyenesen a pincéből lehetett felpumpálni. Az asszonya finom, omlós töpörtyűs pogácsájának híre ment a környéken.
A vendéglőből egyenesen a konyhába jutott az ember, ott volt az éléskamra is és egy szűk folyosóról vaslépcső vezetett az emeleti két szobához, és a fürdőszobához.
A lány a konyhában aludt, megint csak összecsukható vaságyon, ruháit a spájzban tartotta a konyhaszekrény aljában.
Az asszonya nagyon kedves volt hozzá. Egyszer bizalmasan elmesélte, hogy fiatal korában felfázott, megműtötték és soha nem lett már gyereke. A kisfiú, akit nevelnek, valójában a testvéréé. Terus szívesen játszott a gyerekkel, ilyenkor a kishúgára, Bözsikére gondolt. Gyakran előfordult, hogy a fürdőkád vizében először megfürdött a kicsi, aztán az asszony, végül a mi Terusunk.
Büszke volt magára, hogy már egyedül végezhette a nagymosást. Előtte mindig fel kellett iratkozni a házmesternél, hogy mikor szabad a mosókonyha.
A söntés takarítása, a fémpult alapos lemosása, kifényesítése is a feladatkörébe tartozott. Na, a WC takarítása ugyan nem volt a kedvelt elfoglaltsága, de azt is neki kellett megcsinálni. Ha a vendégek elszórták az aprópénzt, és ő a söprésnél megtalálta, akkor mindig odaadta a gazdájának. Néha az udvaron éneklő koldusnak is adott néhány fillért.
Nem is volt különösebb kívánsága, akár elégedett is lehetett volna a sorsával. Igen ám, de a vérmes kocsmáros szemet vetett a hamvas, még szinte gyereklányra. Üldözte a gerjedelmével. Először pénzt ígért, ha engedelmes lesz. Aztán, hogy nem érte el a célját, fenyegetőzött, űzte, hajtotta a munkában, egy perc megállása nem volt. Esténként a férfi lesettenkedett az emeletről és mivel a konyhát nem lehetett bezárni, zaklatta a lányt. Előfordult, hogy az asztal körül kergette. Ez egy burleszk filmben talán mulatságos, de Teruska egyáltalán nem találta annak. Nem értette, hogy mit akar tőle az a felnőtt ember. Talán őbenne van a hiba, hogy felhívta magára a figyelmét? Mit csináljon? Kinek mondja el? Az asszonyának nem szólhat, mert mit gondolna róla! Mennyire bántaná a dolog! Még szavakat sem talált arra, ami történik vele. Otthon soha nem beszéltek ilyesmiről. A nemiség tabutéma volt.
A mai Btk. szerint kiskorú zaklatása, szemérem elleni vétség miatt fel lehetett volna jelenteni a gazdáját. Amikor már végképp tarthatatlannak és súlyosnak ítélte meg a helyzetet, kiutazott Kelenföldre a nővéréhez, és keserves zokogás közepette elmondta a bánatát. Márika rögtön átlátta, hogy minden késlekedésnek tragikus következménye lehet. Ezért rövid úton értesítette a mamát, aki jött is a következő vonattal és minden indoklás és felmondási idő nélkül összecsomagolt és haza vitte a lányát.
A mama ezek után azt sem bánta, hogy ugyancsak 20 pengős helyet talált a lánynak a Pongrácz telepen.
s.k.
