A hajnali szürkületben a hegyek fölött pára lebegett. A madarak zengő kórusába beleszólt egy-két kakaskukorékolás. Meglátta, hogy a többiek – Senn Sebestyén, Singer András, Freu Simon már az út szélén várakoznak. Még Kessler Ádám hiányzott, de hamarosan ő is megérkezett a lovával, amit szintén a kocsi elé fogott. Ostorával három keresztet rajzolt a porba, hogy Isten áldásával járják meg fontos útjukat.
Az öt budaörsi telepes nem titkolt izgatottsággal indult útnak Zsámbékra, a nagyra tartott grófi földesúrasszony meghívására, a szerződés aláírására. Büszkeséget is éreztek, hogy a faluközösség őket bízta meg erre a feladatra.
Dintzl gazda azt az ünnepi ruháját vette fel, amit még szülőföldjén Blaustein-Arneggben gondosan elcsomagolt egy ládába. Aztán a ládát feltették az ulmi bárkára, más szükséges eszközzel együtt, hogy az ismeretlen „Hungarnba” hajózzanak. Budán már vártak rájuk Zichy gróf megbízottai.
Az esküvőjén is az a sötét posztó ruha volt rajta, mikor is Friedrich Annamáriával örök hűséget esküdtek egymásnak. Amikor az Ulm városához közel fekvő szülőfalujából elindult tele volt tervekkel, tetterővel, bizakodással, és reménnyel. Annát már akkor ismerte, és a bárkán , a hosszú út alatt még jobban megkedvelte. Úgy gondolta, nagyon jó lesz feleségnek. Még nem sejtette, hogy mi vár rájuk…..
A hátuk mögött az idő múlásával felkelt a nap. Már ébredezett a természet. Örültek a tavasz érkezésének, bár tudták, hogy rengeteg munka vár rájuk. Ugyan, télen sem tétlenkedtek. Az erdőre jártak fáért, azt felaprózták. Nádat vágtak, hogy legyen mivel befedni a csűrt. Amikor az idő engedte, nekiláttak a pince kiásásához, kövek kitermeléséhez.
Itt-ott felszántott földeket láttak, ugyanakkor sok kilométert megtettek, és az életnek semmi nyomát nem lelték. Nem is csodálkoztak ezen, hiszen tudták, hogy a törökök nagy pusztítást végeztek ezen a tájon.
A Türkensprungot(Törökugratót) már rég maguk mögött hagyták, amikor egy helyen megálltak egy kis pihenőre és a lovakat megetetni. Maguk is elővették a kenyérből, szalonnából álló Frühstücküket (reggelit).
Singer gazda a szántóföldről egy rögöt vett fel és szétmorzsolta.
– Ezeknek jobb földjük van, nem olyan köves, mint a mienk- állapította meg. A többiek bólogattak.
-Ha ebben az irányban sokáig továbbmennénk, akkor hazaérnénk.- tűnődött Kessler Ádám és bepárásodott a szeme. Nem tudta elrejteni kínzó honvágyát. Egy darabig egy szót sem szóltak.
-Turwallnál jobbra kell tartani. – jelezte Dintzl, mintegy magának, hiszen nála volt a gyeplő. Azonkívül ő ismerte a legjobban a környéket, hiszen itt – Torbágyon – volt az esküvője.
Még nem járt a nap delelőre, amikor meglátták a dombon álló romtemplomot.
-Ott az már Schambek! – mutatott előre ostorával Dintzl.- Három fertályóra és ott vagyunk.
Eddig tartott képzeletbeli történetem. Innentől fogva a kedves Olvasó fantáziájára bízom a folytatást.
A korabeli meglévő dokumentumok alapján érdemes Dintzl Keresztény sorsát továbbkísérni.
Nevét több formában megtalálhatjuk. A Budaörsi Anyakönyvben így áll: Denzel Krisztián. De szerepel Dinßl. Dienstl formában is. Attól függően, hogy az anyakönyvező plébános a bemondás alapján hogyan értette. Eleinte latinul , később németül anyakönyveztek.
Hősünk 1682 körül született a württembergi tartomány Blaustein-Arnegg, Ulm városához közeli településén. A kevesek egyike, akinél feljegyezték a származási helyét.
1716-ban Torbágyon házasságot kötött a szintén Blausteinből származó Friedrich Annamáriával. (sz: 1695) A házassági tanuk: Steiner Mihály és Maar Konrad. Steiner Mihály több gyermeküknek is a keresztapja lett.
Első gyermekük, Michael 1717-ben született.
Majd sorban a többi. Magdaléna 1720-ban, Barbara 1721-ben, Johann-Georg 1723-ban, Johann 1726-ban, Thomas 1730-ban, Maria 1732-ben, Jacob 1735-ben, és a kilencedik: Johann-Heinrich 1739-ben. Ekkor Friedrich Annamária már 44 éves volt.
Fennmaradt a mondás: Az első (generáció) meghalt, a második szükséget szenvedett, a harmadiknak lett kenyere.
Ez nagyon igaz a Dintzl családra. Ugyanis 1739-ben rátört Buda -Eörsre a pestis.
Johann Heinrich május 8-án,
Johann és Thomas egy napon – május 14-én , Johann mindössze 2 hónapos volt.
Johann – Georg május 17-én,
Jacob június 8-án hunyt el a szörnyű kórban.
Egyedül Máriáról tudjuk, hogy 1761-ben Frühwirth Józsefhez ment feleségül.
És mi lett a szülőkkel?
Szomorú az ő sorsuk is: az apa május 22-én, az anya június 1-én lett a pestis áldozata, miután önfeláldozóan ápolta a családtagjait.
Kegyetlenül nehéz volt az életkezdés a Német Birodalomból Budaörs földjére betelepülteknek.
Ők tették az első kapavágást az elvadult földeken, a kietlen domboldalakon és ők tették termékennyé a határt.
Gondoljunk rájuk tisztelettel.
A szerződés fennmaradt szövegét hamarosan közzétesszük.
Forrás: Hauser József Budaörsi krónika
Johann Eitzenhöffer: Budaörsi anyakönyv
s.k.
