„Dorottya vagyis a dámák diadala a farsangon"

A kissé idősödő és csúf asszonyság egy farsangi mulatság főhőseként született meg a költő tollából és hódította meg a magyar irodalmat.  Csokonai  Dorottya és a farsang történetét 1798-1799 telén írta meg. Az ötletet Kaposváron megrendezett bál adta ahol a költő ihletet kapott a mű megírására. A Dorottya ház még ma is áll,mint Csokonai Hotel.

Farsang lévén elevenítsük fel és egyben ismerjük meg közelebbről is a  Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon – furcsa vitézi versezetét, mely  négy könyvben először 1804-ben jelent meg kb. félezer példányban, Nagyváradon. Később 1808-ban és 1817-ben adták ki Bécsben gyűjteményes kiadványok keretében. Az azóta eltelt évszázadokban több tucat megjelenése ismert.

A szerző felhasználta a klasszikus eposz kellékeit vidám, ugyanakkor tanulságos történetének előadásához. A négy könyv egy farsangi bál napját mutatja be szakaszokra bontva. Az első könyv az ebédig történteket mondja el: a vendégsereg gyülekezik, készülődik a mulatságra. A második könyvben az estéig történtek olvashatók: Dorottya, az idős, csúnyácska és fogatlan hajadon a gúny tárgyává válik. A harmadik könyvben, éjfél előtt Dorottya bosszút áll a gúnyolódókon, és kitör a csetepaté. A negyedik könyv az éjfél utáni eseményeket meséli el: a hadakozás után kibékülnek a vendégek. S mint a mesében itt is minden jóra fordul, hiszen  Dorottya megszépül és férjhez megy.

Az ötletet egy farsangi bál adta. Ugyanis 1799-ben Csokonai Somogy megyében Kaposváron tartózkodott, részt vett az ottani farsangi mulatságon, s talán az ott átéltek és látottak adták az ötletet az eposz megírására.

Az első könyvben a költő a finom borhoz fohászkodott, hogy legyen elég fantáziája elmondani a történetet. Dorottya egy hozzá hasonló vén dámával, Orsolyával érkezett meg hintón. A pohárköszöntők után, Carnevál előveteti a matrikulát, ami tartalmazza azon dámák nevét, akik már betöltötték a 17. életévüket, de még nem múltak el 64 évesek .Carnevál   Budáról elindult hogy összeírja, Magyarországon kik mentek férjhez, kik leányok még, és kik özvegyasszonyok. Külön jelzés van azok mellett, akik már férjhez mentek, vagy mennyasszonyok. A nyilvános ismertetés nagy vihart kavar, ezért inkább bort rendel, és táncra hívja a vendégeket. Maga a farsang nemcsak a mulatozásról szól, hanem arról, hogy a hajadon lányok párt találjanak maguknak, s házasságok szülessenek Budáról elindult Carnevál, hogy összeírja, Magyarországon kik mentek férjhez, kik leányok még, és kik özvegyasszonyok. Amikor Somogyba érkezett, Kaposban Eszterházy herceg kastélyában szállt meg a seregével. A sok később érkező vendég között vénkisasszonyok is akadtak. A bálteremben politikáról, paripákról, pipákról, a drágaságról beszélgettek. Zene, étel-ital várta a vendégeket, majd a viccekre és adomákra, is sor került. Carnevál üdvözölte a menyecskéket, majd Hymen előhozta a matrikulát (anyakönyvet), hogy abba bejegyezzék az elmúlt időkben férjhez ment hölgyek nevét. A herceg felsorolta azok nevét is, akiknek még nem kötötték be a fejét, a matrónák morgolódtak emiatt.

A második könyvben folytatódott a mulatság, az első tánc a most kézfogójukat ünneplőknek járt, őket az új házasok követték. Sokféle táncot végigpróbálnak, míg lassú verbunkosra került a sor. Tréfából Dorottyának is akadt táncosa, Bordács uram személyében. A vén dáma táncán a társaság jót mulatott. Hamarosan a terített asztalé lett ismét a főszerep, de előtte még a vendégsereg játékkal múlatta az időt: elsősorban a vénlányok bosszantásában lelték örömüket. Éris, a viszály és veszekedés gonosz istennője is megjelent a bálozók között, Dorottyát szemelte ki a háborúság kirobbantására. Egy kráfli (fánk) formájában lenyelette magát a vénkisasszonnyal. Dorottya ettől kezdve folyamatosan kesergett, panaszkodott, haragvó, mérgelődő fúriává vált. Bosszút forralt Carnevál és az ifjak ellen. Hogy a terve sikerrel járjon, Ámornak meghökkentő áldozatot tett.

A harmadik könyvben a vendégkoszorú felettébb jól érezte magát: a dámák és az urak szerte a palotában játszottak, tréfáltak, táncoltak, vigadtak. Egyedül Dorottya lelkében kavarogtak morc indulatok. Az öreg kisasszony szövetséget kötött négy hasonló életkorú és érzelmű vénséggel: Adelgundával, Orsolyával, Rebekával és Mártával. Később még több hölgy csatlakozott az elégedetlenkedőkhöz. A viszály istennője újabb csalafintaságon törte a fejét: a zenekarban a bőgős helyét alattomban elfoglalta, bűbájos zenéje sokakat elkábított, táncra csábított. Az amazonok követet küldtek a gavallérokhoz, Carnevál és a matrikula kiadását követelték. A férfiak persze nem teljesítették a követeléseket, ezért a csetepaté elkerülhetetlené vált. Dorottya túlerőben lévő asszonyhada elfogta Carnevált, ezután a harc a Hymen kezében lévő anyakönyvért folyt. A csatatéren megjelent Ámor is, aki kibékítette a párok egy részét: Johannát Ecse urammal, Belindát Bordáccsal, Chlórist Vincével. A többiek azonban még nem hagytak fel a küzdelemmel, ám ekkor Opor egy csalafinta ötlettel állt elő. Kihirdette, hogy a nőtlen férfiak jóvátétel gyanánt még aznap elvesznek feleségül egy kisasszonyt. Ő maga az első neki csókot adó hölgyet viszi oltár elé. Megbomlott erre a lányok hada, a Dorottyát baldakinon (magas díványon) tartó szüzek is elfutottak, a vénlány lezuhant, szinte kezét-lábát törte.

A Negyedik könyvben Oport az ifjak eleven sáncként vették körül, így egy leányzó sem érte el, mire a hölgyek sírtak haragjukban. A megsérült Dorottyát társai az egyik oldalszobába vitték, hogy bekötözzék a sebeit, a vénlány itt elsorolta a végrendeletét. Rebeka közben rendbe szedte a szétszéledt nőcsapatot, majd megjelent a fogoly Fársánggal és az elkobzott matrikulával. A dámák törvényszéke Carnevált kiherélésre, az anyakönyvet meg elégetésre ítélte. Egy szolgálólány vaklármája azonban alkalmat teremtett a férfi szökésére. A cselédek között is folyt a csetepaté, ott is csépelték a legényeket. Lassan csitulni kezdtek a kedélyek, a békesség egy szóbeszéd miatt mégsem valósult meg. Újra fellángolt a háborúság, a végső ütközetet azonban másnapra halasztották. Hajnalban megjelent Citére, és megvigasztalta a pártában maradtakat. Más csoda is történt a korai órákban: a Gráciák Dorottyát csodaszéppé varázsolták, aki lemondott a fővezérségről, és Oporral, a legderekabb férfiúval egybekelt.

Műfaja tehát komikus eposz mely az egész emberiségre vagy egy nemzet életére kiható fontos eseményt dolgoz fel rendkívüli képességekkel megáldott szereplőkkel. Csokonai kisszerű történetet mond el, hétköznapi, esendő, csetlő-botló szereplőkkel, akiknek megjelenése, viselkedése nevetséges hatást A szatíra sem hiányzik az eszköztárából. Kicsúfolja az idegen szokások, viselet utánzását, a külföldi táncok majmolását, elítéli a felelőtlen pazarlást.

Köszöntsük hát a farsangot Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájával és szenteljünk egy röpke időt a mű elolvasására is, mert mulattató és bevezeti az olvasót az ezerhétszázas évek farsangi mulatságaiba.

Major Edit