Dubai, a jövő városa

Bevallom, nekem soha nem szerepelt a bakancslistámon az Emirátusok. Amikor jó néhány éve Szingapúrban órákig vártam az átszállásra, a kijelzőn feltűnt, hogy még az éjjeli órákban is szinte óránként indulnak hatalmas Jumbo Jetek az Emirátusokba. Volt is bennem némi félelem, nehogy valami véletlen folytán egy arra induló gépen találjam magam…
Azóta tudom, hogy mekkorát változott a világ a Perzsa-öbölben. Dubai monumentális programja 1988-ban azzal a vízióval indult, hogy a világ legjobban fejlődő minőségi turistaparadicsomává nője ki magát, ahol minden a vendégről szól. Azóta a város ma már nem álom, hanem lélegzetelállító valóság. Ott, ahol egykoron beduin törzsek sátrai álltak és gyöngyhalászok éltek, kőolajat és földgázt találtak, és ez a váratlan bőség gazdagságot teremtett. De a város fejlődése nem csak ennek a nagy szerencsének köszönhető, hiszen kezdettől fogva tudott volt, hogy a „folyékony arany” és a „föld felhője” meddig kiaknázható. Átgondolt és remek elhatározás volt, hogy időben kell elkezdeni céltudatos befektetéseket. Dubai okosan és jól sáfárkodott a könnyen jött haszonnal. Maktum biri Rasid al-Maktum sejk egy sokak által túl merésznek vélt tervvel állt elő, hogy a vagyont mire fordítsák. Álma az volt, hogy Dubai a világ legjobban fejlődő luxus minőségű turistaparadicsoma, üdülőhelye legyen.
Mindazoknak, akik követték a történéseket, első látványos benyomásuk Dubairól az volt – amikor az internet elterjedésével folyamatosan követhetővé vált -, hogy nőnek ki a földből a város hatalmas felhőkarcolói. A világ legjobb építészei valósíthatták meg Dubaiban futurisztikus, magas igényű – high tech – építészeti remekműveiket, amelyekben szállodák, bevásárlóközpontok, irodák és luxuslakások voltak megvásárolhatók vagy kibérelhetők. Ma már a szállodaiparban, a vendéglátásban és a szórakozásban is minden a vendégekről szól. A szállodák színvonalasak, a tengerpart gyönyörű, a víz lágy és kellemesen langyos, lehet búvárkodni, evezni, van sivatagi szafari, tevegelés. Ott minden megtalálható, ami a világon a legnagyobb és legmagasabb. Akár nappali fényben, de akár éjszaka is gyönyörködhetünk a felhőkarcolók tetejéről a fényárban ragyogó város látványában. A tornyok és felhőkarcolók közül is kiemelkedik a Burj Kalifa karcsú torony, ami 828 méter magas, a világ – egyelőre – legmagasabb építészeti alkotása.
Miután Dubaiba minden megvalósíthatatlan álom és bizarr ötlet valóra váltható, ők még attól sem riadtak vissza, hogy egy szálloda közelében két vadászgép roncsot leengedjenek a tenger mélyére, nehogy a merészebbeknek nélkülözniük kelljen az izgalmas búvárkirándulást. A városban minden a legfejlettebb technikával megkonstruált műalkotás. Megépítették például abban a sivatagi világban a világ egyetlen fedett parkját. A gigantikus sícsarnokban egyszerre 1500 ember síelhet, méghozzá alpesi minőségű havon, műsziklák, mű fenyők és műfaházak látványa között. És még nem beszéltünk a toronyházakban forgó palotákról és a víz alatti városokról…
Miután Dubainak csak egy 72 kilométer hosszúságú tengerpartja van, ami az egyre növekvő turista áradatnak nem lett volna elég, a sejk ezúttal annak a merész tervnek a megvalósítására szánta el magát, hogy mesterséges szigeteket építtessen az óceánban. Ezt eleinte minden szakember megvalósíthatatlannak tartotta, de a világ legjobb holland vízépítő szakemberei mégiscsak vállalkoztak a feladatra, így épült meg elsőként a Pálma-sziget. Ezzel 56 kilométerrel sikerült meghosszabbítani a tengerpartot. Azóta sorra épülnek a Perzsa-öbölben a mesterséges, megvásárolható szigetek. Nem is csak úgy összevissza: a 223 kis szigetegyüttes a Föld térképét fogja kirajzolni az óceán tetején.
Nem hagyható ki az innovációs felsorolásból az sem, hogy Dubaiban az infrastrukturális fejlődés is óriás léptekkel haladt: iskolák, kórházak épültek, meg nemzetközi repülőtér és mélyvizű kikötő. Vannak hatalmas keleti bazárok és számtalan modern bevásárlóközpont. Mindemellett Dubai a világ ötödik legbiztonságosabb városa, ahol ingyenes az orvosi ellátás, az iskolai oktatás és az állam sok diáknak fizet külföldi ösztöndíjat.
Most, mikor ezen az összeállításon dolgoztam, rátaláltam a BBC egyik újságírójának még 2000-ben készített helyszíni riportjára, amiben arról számolt be, hogy a csillogó felhőkarcolók építői modernkori rabszolgák, akik tömegével érkeztek Bangladesből és Indiából. Azt állította, hogy ezeknek az embereknek elvették az útleveleiket, embertelen körülmények között élnek és alig kapnak valami fizetést. A munkások persze most is özönlenek Dubaiba, de arról, hogy ma milyen feltételek mellett dolgoznak, arról már nem találtam elérhető jelentést. Csak feltételezem, hogy e téren is történt jelentős változás.
Itt tartottam a Dubairól szóló „mesében”, amikor rájöttem: tudom, hogy számomra már elérhetetlen, a bakancslistámon is valahol az íróasztalfiók mélyében hever, de ha valami csoda folytán mégis lehetne, bizony nagy kedvem volna néhány napon át szétnézni, bámulni, gyönyörködni, belekóstolni ebbe a nagyon művi, nagyon jól működő és merész művészi álmodozásból megalkotott, talán a világ jövőjét is előrevetítő városba. Talán megcsillanhatna a világban másutt is a fejlődés valamiféle merész iránya, persze csak akkor, ha nem saját megsemmisülésünk felé forgatnánk a világ kerekét…
R. V.