Nem várunk feleletet, de azért érdekelne, hogy vajon olvassák-e a budaörsiek itt-ott megjelenő kis novelláit, verseit, könyveit?
Anna a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb szereplője, aki két esztendővel ezelőtt, Vagyok című művével arra a lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozott, hogy egyetlen kötetben teljes képet adjon szerteágazó, ezerszínű és több mint három évtizedre visszatekintő költői életművéből.
Anna 1972-ben született Kolozsváron, magyar családban, ahol akadémikusok vették körül. Nagyapja és nagybátyja is nyelvész volt, édesapja pedig biológus. Gyermekkorának otthoni díszleteihez hozzátartoztak az édesapja és a nagyapja által írt és a szülei könyvespolcán sorakozó könyvek. Ezek hatására már gyerekként megszületett benne az a vágy, hogy egy nap ő is felkerüljön arra a polcra, é az ő élete is „könyvvé változzon”. Nem tudom megállni, hogy ne idézzek egy korábban közzétett interjúból egy kis részletet, hogy érzékeltessem a családi miliőt.
Ebben elmesélte, hogy amikor egy alkalommal élete nagy „”fájdalmáról” panaszkodott a nagymamájának, az mosolyogva úgy vigasztalta, hogy: Mit gondolsz? Kit fog érdekelni az idő távolában, hogy hányas voltál matekból? Megtanított arra is, hogy a dolgokat humorral és néha afféle isteni szemszögből is lehet szemlélni. Ő még a halálos ágyán is francia regényeket olvasott. De azért is szerencsésnek érzem magam, hogy a családom mindig tudott örülni. Nekem nagy szükségem van erre az örökségre…
1987-ben költözött Magyarországra, és az ELTE angol-magyar szakán diplomázott. Egyetemi évei alatt két tanára is nagy hatással volt rá, az egyik Géher István költő, esszéista és egyetemi tanár, a másik Lator László, a tavaly elhunyt Kossuth-díjas költő. Ők meglátták bontakozó tehetségét és bátorították első irodalmi szárnypróbálgatásai során.
Anna számtalan novellával, színdarabbal, esszével, képes- és mesekönyvvel gazdagított bennünket, és hozzájárult a főváros 150. születésnapja alkalmából megjelent Budapest Nagyregény megjelenéséhez is. Ez egy 23 fejezetből álló közösségi alkotás, amit Anna a Megszállottak címmel írt novellájával gazdagított. Számos világhírű szerző művét fordította magyarra, de ő elsősorban költőnek tartja magát. Verseit játékos zeneiség, formai és tematikai sokszínűség jellemzi. Szövegei pedig egyedülálló minőséget képviselnek a kortárs magyar költészetben, miközben olyan nagy elődök visszhangjának is örülhetünk bennük, mint Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor és Tandori Dezső.
A prózát sokáig idegen terepnek érezte. Végül 2016-ban, több évtizednyi költői pályafutással a háta mögött, megjelent Törésteszt című novelláskötete, melyet további két kötet követett 2018-ban és 2020-ban. Szabó T. Anna novelláit olvasva azonnal nyilvánvalóvá válik a műveiben is fellelhető költői attitűdje, a zeneisége és az aprólékos megfigyelések minél pontosabb leírására vonatkozó törekvése és szenvedélye. Könyvei is több ciklusban kísérik végig eddigi életművét, így egyfajta „verses önéletrajz”-ként is
élvezhetők. Miközben olvassuk a könyvet, jól érzékelhető a különböző életszakaszaiban és élethelyzeteiben született költemények változatossága.
Anna fiatalkori verseiben még tobzódik a szabadságélmény, az újabbakban azonban egyre gyakrabban és sötétebben vetülnek fel a bezártság, az elzártság, a körülzártság képei. Ebbe persze a körülöttünk alakuló történelmi kontextus is közrejátszik, hiszen tizen- és huszonéves korának alapélménye még a rendszerváltás és a határok megnyílása előtt volt, manapság pedig –
szinte mindannyian – azt érezzük, hogy a mindinkább önmagukba zárkózó közösségek egymással vívott harcai határozzák meg a világ alakulását.
Az Ár című kötetben megjelent írásai azért különösen érdekesek, mert bizonyos szempontból kilógnak Anna életművéből. Ezekben a szövegekben nem a szerzőre nagyon jellemző tömörítés, eszközsűrítés és nyelvi kontroll mutatkozik meg legerősebben, hanem a gondolatok és érzések szabad – ahogy a cím is jelzi – áramlása és burjánzó növekedése.
Szabó T. Anna nem az elefántcsonttoronyba zárkózó művészek táborába tartozik. Fontosnak tartja, hogy az online és az offline térben is tartsa a kapcsolatot közönségével. Közösségimédia-oldalain nem csak steril, akkurátusan beállított profi fotókat, szenvtelen marketinganyagokat találunk, hanem a körülötte nyüzsgő világra adott érzékeny reflexiókat, spontán életképeket és újonnan született verseit is.
Mióta a MÜPA Literárium-sorozatával kilépett a könyvek lapjairól, a színes, tartalmas rendezvényeken vártuk Anna megjelenését is. Idén ez bekövetkezett: a Müpa érdeklődő közönségének március 18-án lehetősége nyílt találkozni Szabó T. Annával, aki a Fesztivál Színház színpadán beszélgetett Vagyok címmel megjelent „létige-kötetéről” Ott Annával, több nagyszerű színművész és zenész közreműködésével. Anna férje, Dragomán György, az ismert író, már Annát megelőzve, korábban vendége volt a MÜPA egyik rendezvényének.
R. V.
