Mátyás király 1476-ban kötött házasságot Beatrixszal, és ezt követően vált Buda
hamisítatlan reneszánsz udvarrá és ekkor indult fejlődésnek a királyi könyvtár állománya. A felvilágosult és intelligens Hunyadi Mátyás rajongott a könyvekért. Vagyonokat fordított kódexek beszerzésére szerte a világból, elsősorban Itáliából. Gyűjtötte az ókori klasszikusok latin, görög és héber nyelven írott filozófiai és természettudományos műveit, de a későbbi korok egyházi művei és római szerzők irodalmi alkotásai is fellelhetők voltak könyvtárában.
A corvinus hollót jelent
A könyvek nagy része kézzel írott kódex volt. Fénykora idején vetekedett a Vatikáni könyvtár állományával, 2000-2500 kötetet őriztek, a királyi palota Dunára néző keleti oldalán, két hatalmas boltíves teremben. A könyveket az akkor szokásos módon, polcokon, a hátsó kötéstáblára fektetve tárolták és bársony függönnyel védték a portól és napfénytől. Az egyik terem közepén egy kerevet állott, amin a király olvasgathatott.
A középkorban egy kódex másolása több hónapig tartott a pergamentre, amihez egy vaskosabb kötetnél egy egész birkanyáj szolgáltatta az alapanyagot. Az elkészült másolatot bőrrel és selyemmel bevont fatáblák közé fogták, és ötvösök készítettek rá a vereteket. Egy példány értéke egy nagyobb birtokéval vetekedett. Mátyás vásároltatott, másoltatott, illusztráltatott és igazi reneszánsz emberként díszesen köttetett, gazdagon díszített lapokat rendelt. És itáliai humanistákkal is íratott könyveket – a szövegtükör alig a felét foglalta el az oldalnak, a többi mind kép és díszítés volt. Nyomtatott könyv alig akadt a könyvtárában (noha Hess Andrásnak már 1473-ban volt nyomdája Budán.) A Corvinák nyelve a görög vagy a latin.
Az illuminátorok és miniátorok iniciálékkal és lapszéli arabeszkekkel, koszorúkkal és keretekkel tették műalkotássá a Corvinákat. A király kódexei olyan színvonalasan, aprólékosan és jellegzetesen lettek kidolgozva, hogy a Hunyadi címer nélkül is fel lehet őket ismerni, bár pont ezen címer miatt nevezték el Mátyás kódexeit Corvináknak. A Mátyás címerében szereplő holló ugyanis latinul corvinust vagyis hollót jelent. Egyes kódexek kezdő lapján tipikus reneszánsz architektonikus miniatúra található oszlopokkal és a háttérben üde tájjal. Az alakok közt még a kánonképekben is gyakran felismerhető Mátyás király és Beatrix alakja, sőt az ifjú Corvin Jánosé is. A szimbólumok közül a sárkány = bátorság; a méhkas =szorgalom; a kút = elmélyülés, bölcsesség; a hordó = mértékletesség; a gyűrű = hit; a léggömb = igazságosság; az acél és kova = erő és szellem; a homokóra = a cselekvéseket siettető idő felhasználása a legjellemzőbb. Indafonatos díszítésnél az egyszerű firenzei fehér mintát használták.
1490. április 6-án meghalt Mátyás király…
oda az igazság… Ekkor még csaknem százötven befejezetlen Corvina volt itáliai műhelyekben, amelyek már soha nem készültek el. A király halála után két évvel a budai másoló műhelyt is bezárták, így lassan pusztulásnak indultak a képek. Az egész Bibliotheca Corviana hajdani kötetszámát két, két-és fél ezerre becsülik a kutatók és ezeknek a kincseknek a kilenctizede megsemmisült vagy különféle könyvtárak vagy magánosok tulajdonába került. A Mátyás után trónra lépő Ulászló ugyanis egy cseppet sem értékelte ezt a csodálatos és gazdag szellemi
örökséget, nem tudta vagy talán nem is akarta kifizetni a műhelyeket. Így nemcsak, hogy bezárta a kódexmásolót, hanem minden jött-mentnek bőkezűen szanaszét odaajándékozta a nagy értékű és ritka Corvinákat, amelyek szétszóródtak a világban. A maradék pedig a törökök martaléka lett, hiszen a mohácsi csatavesztés után az oszmán rablóhad feldúlta a budai várat és a könyvtár sem menekült meg a sakálok pusztításától. Az értékes művek nagy részéről letépték az ezüst és arany vereteket, a maradék nagy részét pedig tűzre vetették. Néhányat hajókra raktak a többi lopott kinccsel együtt, és Konstantinápolyba került. Ám ott sem kezelték méltó módon a könyveket (A török rablóbanda tárnokmesterei miért is figyeltek volna fel „haszontalan” holmikra?) és a raktárakban pusztulásnak indultak.
Ma Magyarországon a hiteles kódexek körülbelül csak az egy negyed része található. A megmaradtakból harminchat a miénk, tizenegy van az Egyetemi Könyvtárban, kettő a Tudományos Akadémia Könyvtárában, egy-egy van Győrött a Püspöki Szeminárium Könyvtárában és egy Esztergomban a Főszékesegyházi Könyvtárban. A legnagyobb részük Brüsszelbe és Konstantinápolyba került. Az európai könyvtárokon kívül New Yorkban van hat, New Havenben egy példányt őriznek, egy pedig magántulajdonban van. A bécsi Nemzeti Könyvtárban harminchét, a Vatikáni Könyvtárban kilenc, de Prágában, Salzburgban, Brüsszelben és még más városokban is vannak Corvinák, amik – érthetetlenül – még mindig hazatérésükre várnak. Egy könyv került vissza Magyarországra, amely az Illésházyak dubnici könyvtárában lappangott, mígnem Jankovich Miklóson keresztül eljutott a Széchényi Könyvtárba.
A „vigasz” a múzeumba került
Az egyik leghíresebb és épen maradt Corvina a Thuróczy-krónika (Chronica Hungarorum) vagyis a Magyarok Krónikája, melyet Thuróczy János Túróc vármegyei birtokos, országbíró és történetíró az 1480-as években kezdett el megírni II. Kiss Károly történetével. 1869-ben Ferenc Józsefet I. Abdul Aziz szultán megajándékozta négy hiteles, eredeti kötésben levő corvinával a Topkapi-szeráj könyvtárából. Ezeket a köteteket Ferenc József a Magyar Nemzeti Múzeumnak adta át. Csekély alamizsna tőlük a négyszáz éves rablásért és
gyilkolásért vigaszul…
R. V.
Forrás: National Geografic, Széchenyi Könyvtár
