Az ősapa, Martin Feldhoffer egy különösen tehetséges, életrevaló ember lehetett. Tudott írni-olvasni, ami abban az időben nem volt általános. Azonkívül mélyen vallásos, istenfélő volt. Úgy tudni, hogy a pápánál is járt zarándokúton Rómában.
Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban a magyarok oldalán. Néhány év múlva a család gazdagodni kezdett. Ugyanis az történt, hogy nagyon szorgalmasan és hűségesen dolgozott külföldi földbirtokos gazdáinak a Sasad dûlôben lévô szôlôkben. Amikor gazdái visszamentek hazájukba, olcsón Mártonnak adták a földeket.
Néhány év múlva építkezések indultak azon a területen, és a földek értéke tízszeresére növekedett. Földjei egy részét eladta, így Feldhoffer Márton lett a leggazdagabb ember Budaörsön.
Nagy házat épített a Fô út és az Aradi utca sarkán. Ez volt az elsô olyan ház, amelyiknek mutatós, boltíves kocsibejárata volt – a „svibau”. El is nevezték a gazdáját a budaörsiek Neubau-Matinak („Újépület” Mártonnak).
Márton 1852-ben a házához közel, a sarkon felállíttatta Nepomuki Szent János szobrát annak örömére, hogy épségben hazakerült a szabadságharcból. A szobor azóta is hirdeti emlékét.
Feldhoffer Mártonnak és feleségének, Eberhardt Gertrúdnak 10 gyermeke született, de csak 5 lány érte meg a felnőttkort. Közülük a történetünk főszereplője: Feldhoffer Terézia 1854. január 9-én jött a világra.
Az öt Feldhoffer lány.
Említésre érdemes, hogy testvérei közül Mária Hauser Péterhez ment férjhez, az ő házuk az erősen felújításra szoruló Bp-i út 52-es épület volt. Éva pedig Hauser Mátyással kötött házasságot. Házuk a Szakály Mátyás utcában áll. Előtte látható a Fájdalmas Szűz szobra, amit ők állítottak, mert három süketnéma gyermekük született.
Terézia 1875. szeptember 9–én Ritter Józsefhez ment férjhez
A házaspárnak 10 gyermeke született, közülük 5 gyermek élte meg a felnőttkort. Különös, hogy négy lánykájukat Teréziának keresztelték, sajnos ők egy-két napos korukban elhunytak. Lőrinc fiúk is egy napot élt. (Lásd:Johann Eitzenhöffer: Budaörs családkönyve)
A család több holdon gazdálkodott, mondhatni „volt mit aprítani a tejbe.”
Elsőszülött lányuk Anna 1876. június 26-án jött a világra, és 1897. május 31-én kötött házasságot Ringler József solymári (1871.03.07.) születésű tanítóval.
Anna a ház-körüli munkából vette ki a részét. Gyönyörűen kézimunkázott, sokat olvasott.
A fiatal tanító a Ritter családnál kapott szállást és nyilván így a kölcsönös vonzalmuk hamar ki tudott alakulni Annával.
A Ringler-Feldhoffer házaspár.
Első gyermekük az édesanyja után az Anna nevet kapta. Budaörsön született 1898 szeptemberében.
1900-ban Ringler József Perbálon kapott kántor-főtanítói állást.
Sorban születtek a gyerekek :Mária 1901-ben, Terézia 1903-ban, Róza 1905-ben, József 1908-ban született Perbálon.
Az apa, kántori hivatásának eleget téve, egy temetésen vett részt, amikor is a hideg, ónos-esős időjárásban megfázott és néhány nap múlva meghalt.
Özvegye az öt kis árvával visszajött Budaörsre a szülői házba. Nyilván el kellett hagynia a szolgálati lakást. Olyan nagy volt a bánata, hogy belebetegedett és hamarosan követte a férjét. A kis József mindössze 2 éves volt.
A család összefogott ugyan, de a legnagyobb feladat minden bizonnyal a nagymamára hárult. Időközben 1914. január 25-én a nagyapa (Ritter József) is meghalt. A mama a gyerekeket gondosan nevelte.
1926. július 5–én hunyt el. Ha végiggondoljuk, mindösszesen 72 évet élt, 16 év alatt 10 gyermeket hozott a világra, akik közül 5 csecsemő életképtelen volt.
Ő 56 éves volt amikor a 34 éves özvegy lányát (öt gyereket hátrahagyva) kellett eltemetnie. 4 év múlva, 60 évesen megözvegyült. A családnak a továbbiakban ő lett az összetartója.
Ennyi bánatot mély istenhit nélkül biztos nem lehetett volna elviselni.
Köszönöm Szakácsné Zengl Ágnes segítségét a cikk megírásához.
s.k.
