Megváltozott a világ és mi engedelmeskedünk minden intő szónak. Mert mi a rendhez szokott állampolgárok vagyunk, mi igazodunk az előírásokhoz és az utasításokhoz. Ha árvízveszély van, azért, ha a föld klímájáért kell harcolni, azért, ha a nadrágszíjat kellett össze húznunk az Új Mechanizmus idején – mint tettük- azért, és ha vírus van, akkor annak leküzdésére teszünk meg minden tőlünk telhetőt.
Felvesszük a maszkot, távolságot tartunk, nem köhögünk és tüsszentünk, vagy ha igen, szinte a föld alá süllyedünk a ránk meredő méltatlankodó szempillantások elől. Nem találkozunk családunkkal, a nagymamát négy fal közé zárjuk, idősávban vásárolunk, odahaza dolgozunk, fejet hajtunk az online oktatás előtt, a gyerekeinket naponta leckéztetjük, miközben az idegeink rámennek az otthoni olykor ideges légkörre. De türelmesen várjuk a karantén végét és azt, hogy egyszer úgyis mindennek vége lesz.
Ki hitte volna az elmúlt év vége felé tartva, amikor még arról töprengtünk, hogyan és hol ünnepeljük meg a szilvesztert, hogyan búcsúztassuk el a múltat és köszöntsük az újonnan érkezőt? Petárdák röppentek az ég felé, tűzijátékot nézhettünk a Duna partjáról, miközben körülöttünk hömpölygött az ünneplő tömeg. Majd egymás nyakába borulva könnyekkel küszködve öleltük egymást a jobb szebb újesztendőt köszöntve és várva azt minden áldásával együtt. Mert az ember mindig a jobbat és a szebbet várja. Hiszen ránk férne már valami jó. Érthető ez az óhaj, mert bizony sokáig nélkülöztük a határok nélküli Európát, a szabadságot, amely nekünk, hétköznapi kisembereknek elsősorban az utazást jelentette és azt, hogy szabadon ismerhettük meg a nagyvilágot, hogy idegenbe szakadt rokonainkat meglátogathassuk. De a világ az újesztendő beköszöntével bezárt. Eddig ismeretlen ellenség támadta meg a világot épen hagyva az elért vívmányokat, nem rombolva sem épületeket sem országokat, csak éppen a benne élő emberre lett kegyetlenül veszélyes. A határok bezárultak előttünk, már nem fogadják a repülőket, a társasutazások egyelőre szünetelnek, a wellness szállodák most zárva vannak, mégis rendületlenül kínálják a lehetőségeiket, csak fizessünk előre, hiszen ha nem, tönkremennek.
Azonban már regisztrálni is lehet a vakcinára! Lesz itt tülekedés vagy mégsem? Csak még a vakcina nem érkezett meg, de megrendelés van számtalan helyről. Naponta halljuk az elrettentő számokat a halottakról, fertőzöttekről s miközben figyeljük a TV- ben a híreket, vörös szalagcímben hívják fel március óta a figyelmünket arra, hogy naponta hányan haltak meg, hány a fertőzött és így tovább, miközben azt is halljuk, hogy a számadatok nem pontosak.
Orvosok és virulógusok tanácsát követve szedjük a D és C vitamint és az ajánlások szerint a táplálkozásunkra is odafigyelünk. Vitaminokban gazdag étrend, sok gyümölcs, miközben elszédülünk az egyre feljebb kúszó áraktól.
De jó hír az, hogy emelkednek az egészségügyi bérek és a nyugdíjasok is megkapják a 13. havi nyugdíjukat. Igaz, hogy négy év alatt kapják kézhez az egy havit, de sebaj, jó eséllyel az egészséges életmódnak hála talán megérjük ezt a nagy vívmányt.
Idehaza a lezárt országhatárokon belül megpróbálunk emberhez méltóan élni és számunkra nem marad más szórakozás, csak a TV műsor esetleg a rádió, vagy egy jó olvasmány. Nem tudunk egy kicsit sem kiszakadni a környezetünkből, hacsak a közeli kis erdőben nem, egy rövid séta erejéig, de oda se nagyon, a Városliget parkjaiba sem, mert ott is veszélyes lehet, hiszen sokan vágynak a szabad levegőre, nem tanácsos növelni a létszámot. Menjünk máshova, valahova, csak ne a közelbe. De Budapesten is és vidéken is a szállodák pillanatnyilag zárva vannak, a wellnessek bezártak és konganak az ürességtől, sőt a testi és lelki felüdülés egyik gyógyszere, a gyógyvízben való fürdőzés is tilos már, hiszen a napokban bezárt a világhírű Hévízi tó is.
Szürkénél szürkébb hétköznapjainkat azonban szenzációs hírek teszik érdekessé, mert miközben mi jó állampolgárokként engedelmesen élünk, nem találkozunk, nem bulizunk, nem utazunk, addig határainkon túl botrányokba keveredik hazánk egyik fia, akit felelősséggel neveztek ki külszolgálatra hazánk érdekeinek képviseletében és biztosították számára azt az életkörülményt, amit egy átlag magyar még álmodni sem mert. Mint hallottuk, mit sem törődve a szabályokkal, megszegve azt, igent mondott egy csoportos összejövetelnek, aminek menekülés lett a vége, hogy egyebekről most ne szóljak, hiszen a részletektől úgyis hangos a sajtó.
Mindeközben idehaza tombol a járvány, szabály szabályt követ, a vásárlási idősávon gondolkoznak már megint, és mi szorongva számoljuk, hogy hányan ülhetünk majd le szeretteink körében az ünnepi asztalnál Karácsonykor.
Major Edit
