Elfeledett karácsonyi szokások az étkezéshez kapcsolódva
Szinte minden háznál kalácsot, bőséget adó lencsét, babot és mákos ételeket tálalt fel a háziasszony. A vacsorát mézes ostyával indították, minden ételnek fontos jelentése volt, a kenyér fogyasztásától remélték, hogy egész évben jut majd belőle az asztalra. Az ételek száma és sorrendje is kötött volt.
Egy szép, hibátlan almát a családfő vágott fel annyi részre, ahányan az asztalnál ültek és abból mindenki kapott. Ezzel azt remélték, hogy a következő évben is így, együtt lesznek.
Amellett, hogy fontos volt a mit eszünk kérdés, legalább ennyire meghatározó volt a hogyan is. Az asszonyoknak tilos volt a vacsora végéig felállni az asztaltól, különben „nem ül majd jól a kotlós tyúk a következő évben”. Tilos volt az asztalra könyökölni, aki ezt megszegte, az kelésekkel és csirkéi „nyomorultságával” számolhatott. Fontos szerepe volt a terítésnek, különösen az abrosznak. A paraszti asztalon általában nem kapott helyet abrosz, na de karácsonykor nem is akármilyen került fel: fehér abroszt terítettek, ami következő évben vető- vagy sütőabroszként szolgált, bőséges termést vagy tápláló kenyeret adva.
A betlehemezés is egy már-már elfeledőben lévő karácsonyi szokás
Bár azért a Betlehemezésre sokan emlékeznek, ez is egy olyan szokás, ami már egyre inkább kikopó félben van. Koronavírus ide vagy oda, én már régen találkoztam betlehemes játékkal, pedig gyerekkoromban még én is szerepeltem ilyenben. A betlehemezés egyébként a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi népszokások közé tartozik, melynek középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll, amely a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. Hagyományőrző óvodákban – Budaörsön is – még megörvendeztetik napjainkban is a szülőket, nagyszülőket a gyerekek.
Betlehemezés a Pagony óvodában, napjainkban.
Kántálás egy tényleg elfeledett karácsonyi szokás
De nemcsak a betlehemezés az egyetlen zenés karácsonyhoz köthető népszokás. Karácsony táján, gyakran már az adventi időszakban is házról házra jártak a kántálók, akik ünnep gondolatkörét felidéző énekekhez gyakran kapcsolódtak köszöntők, jókívánságok, rigmusok, prózai szövegek segítségével teremtettek ünnepi hangulatot.
Regölés egy tényleg elfeledett karácsonyi szokás
A regölés is egy régi karácsonyi szokás, ami karácsony másnapján, 26-án indult, és egészen újév első napjáig tartott. Lényege, hogy ezen a napon a regősök különféle énekeket adtak elő, és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak, valamiféle kis adomány reményében.
Mendikálás egy tényleg elfeledett karácsonyi szokás
A mendikálás sok ponton hasonlít a regöléshez, szintén karácsonyi üdvözletekkel, dalokkal jártak körbe e címszó alatt, azonban ez esetben gyerekek kisebb nagyobb csoportban, akik szintén valami adományt, ajándékot reméltek.
Borszentelés egy újabb elfeledett karácsonyi szokás
A karácsonynak régen tényleg nagy jelentősége volt, nagyon sok minden babona köthető ide. Természetesen nemcsak étkek terén, hanem az italok terén is van ide fűződő szokás. Karácsony után, december 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ennek a megáldott bornak persze mágikus hatás tulajdonítottak, jó volt ez a betegek gyógyítására is többek között, illetve különleges alkalmakra. A Szent János-napi borszentelés egyházi magyarázat szerint azt jelenti, hogy ha a hívő buzgó imával veszi magához a nedűt, akkor az megóvja a testi és a lelki bajoktól, az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, az ördög kísértéseitől.
A bortermelő vidékeken a szőlősgazdák egy kis üveg bort visznek a templomba, majd a megszentelt borból a pincében minden hordóba öntenek egy keveset, hogy ne romoljon meg a hegy leve. A szentelt bort a népi gyógyászatban is alkalmazzák, főként torokfájás esetén.
Forrás: Magyarországom
s.k.
