Az alábbiakban Keczán Zoltán írását olvashatják.
„A lelkünk éhes”
Pitty! – szól az applikáció, jelezve, hogy egy újabb kilométert lefutottam. Összesen hét, akkor még nem egészen egy, és célba érek
Kicsit meglassúdva szedem lábaim a nyirkos-retkes rekortánon; oly közelről, s mégis oly távolról integet a Margit híd lába. Odáig kéne elvergődnöm – ez a mai penzum. Hazudnék, ha azt mondanám, élvezem: minden ünnepi sült- és bejglikiló a föld felé húz, és olyan nagyon jó lenne megállni, elvégre hét kilométer az majdnem nyolc, tegnap sokáig fent voltam, fáradt vagyok, hideg van, és különben is, életem párja így is szeret.
Nem vagyok vészesen elhízva, de azért már kellemetlen, zavar is eléggé – úgy plusz egy tízes lehet rajtam. Nagyjából annyi, mint Schobert Norberten, amiről a napokban meg is győződhettem, hiszen, ha akartam volna se tudtam volna kikerülni az interneten szembeözönlő fotókat a lógó belű fitneszgururól.
Norbi otromba szavai a terhesség után eredeti alakjukat vissza nem nyerő nőkkel szemben kiverték a biztosítékot. Azt mondta, hogy a tönkrement házasságok esetében „sajnos a nők a szülésnél cseszik el (…) mert a nők felszedik azt a 20-30 kilót és nem tudják leadni”, így pedig már nem vonzók a férfi számára. Ócska propaganda. Primitív, mert csak a testiségre gondol mint egyetlen vonzerőre, amellyel egy nő fel van ruházva. Korlátolt, mert ezen belül is csak egyféle szépségideál létjogosultságát ismeri el. És aljas, mert a nő félelmére hat. Arra a félelemre, hogy a férfi, akit szeret, el fogja hagyni, ha elhízik.
Pitty, szól az app, nyolcezer. Megállok, lenyújtok, izzadtság csöpög, haló hörög, a hideg levegő égeti a tüdőmet, gyorsan el kellene érni a villamost, hogy ne fagyjak oda a flaszterra. Mindezt hétszáz nyomorult kalória elégetéséért s a holnapi izomlázért. Bruttó másfél óra az életemből elszállt, mintha sosem lett volna. Botrány, hogy megenni egy fél hamburgert négy perc, lemozogni meg negyven. Persze mindig van könnyebb út: például áttérhetnék Norbi termékeinek fogyasztására. Úgyis azt szeretné, ha mindenki erre a végkövetkeztetésre jutna, nemde? Az egész edzős móka inkább csak fedősztori, bár az sem fialhat rosszul. Olyan, mint amikor egy olajcég beszél zöldpolitikáról, vagy a néphizlalda gyorsétteremlánc támogatja az olimpiai csapatot. Esetleg a sörmárka papol felelős fogyasztásról, miközben négyet fizetsz, ötöt kapsz akció csinál a szupermarketben. Az efféle guruk egyik kedvenc szava amúgy az „igényesség”, amely ebben a kontextusban épp olyan értelmezhetetlen, mint a telefonszolgáltatónál a „hűség” vagy a hipermarketben a „bizalom” szavak.
Úgy fest, mégsem volt elég ez a típusú reklám, kellett valami, ami ráirányítja a figyelmet a fitneszpápára, egyszersmind kicsit újraformálja ezt az egész Norbi-márkát. Az inkriminált Facebook-monológra még büszke is volt, később azzal védekezett, hogy szerinte ő csak kimondta az igazságot. Kétségkívül ügyes húzás volt egyébként, mert ez a szöveg most a kritikáknak köszönhetően milliók otthonába eljut. Erről beszélnek mindenhol, még ezen a nyomorult villamoson is éppen. Ügyeletes jófiúként a Coca-Cola sem bírta ki, hogy ne reagáljon különféle méretű palackokkal, hátha így emlegetik majd, és nem úgy, mint a céget, amely nem áll le a pusztító műanyagpalackok gyártásával.
Nagyon aljas és nagyon ügyes. Norbi immár a szókimondó, őszinte ember lesz, az egyetlen megoldás azoknak a testképzavaros nőknek, akik először felháborodnak, aztán eltűnődnek: jó nagy bunkó volt ez a Norbi, de legalább ő kimondta őszintén, és hát van benne valami. Ki kéne próbálni, amit árul…
Leszállok, inaimban érzem az elsietett lenyújtás húzását, meglesz bizony ennek a böjtje. De nem érdekel, tovább csinálom, de nem azért, mert különben elhagyna a párom, ahogy ő is tudja, hogy számomra ő a világ legszebb nője, mégis, ez idő tájt éppen harminc másik nővel izzad egy spinningedzésen. Hanem mert tényleg szeretjük egymást, és ha egy mód van rá, minél több egészséges évet, minőségi időt akarunk együtt tölteni az életünkből, és persze nyilván van benne némi egészségesnek gondolt, be nem vallott hiúság is, de az sokadlagos. Félelem nincs.
A legérdekesebb a Norbi-ügyben egyébként nem az, hogy a dörzsölt szénhidráthuszár elérte, hogy felháborodásában a fél ország elszegődjön hozzá ingyen marketingesnek, hanem hogy a legtöbb elhízást éppen a stressz és a szorongás okozza (erről Forgács Attila táplálkozáspszichológus írt is egy remek könyvet, a kedvenc mondatom benne: „a lelkünk éhes”). Ezen belül előkelő helyen áll a párkapcsolati szorongás, amelyre olyan ügyesen apellált Norbi – ezzel lényegében hozzájárult áldozatai elhízásához. S bár biztos lesznek, akik hosszabb-rövidebb ideig megpróbálnak sportolni valamit, de az egész marketinggépezet a Norbi-csodaszerek vásárlása irányába fogja terelni őket is, járulékos veszteségként pedig ott lesz ennél sokkal több, szorongó nő, akinek rendkívül gonosz módon ráerősítettek a félelmeire. Mert ez az egyetlen üdvözítő út, Norbi-tápot venni-enni: különben te is „elcseszed”, és elhagynak – Norbi szerint pedig meg is érdemled.
Veczán Zoltán Magyar Hirlapban megjelent írását közzétette Major Edit
