ELMENT AZ IDŐ…

2020-05-23 | Budaörs
Krix Györgyéknél tett látogatásomat követően „vetettem papírra” ezeket a sorokat. Bízom benne, hogy Gyuri dédelgetett növényei gondos gazdára találnak.

Goethe „Mignon” című versének (Kennst Du das Land wo die Zitronen blühen…) sorait Vass István fordításában olvasva „Ismered-e a citromok honát? Narancs tüzel sötétlő lombon át…” magam is kíváncsi lettem a virágzó citrom és pompázó narancsfák honára. Persze tudom, hogy az ott van ’lenn délen…’ (…dort im Süden…), ezért inkább Budaörsön kerestem mediterrán atmoszférát. Így hát Krix Gyuri citrom- és narancsfái jutottak eszembe. Különben már régóta tartóztam is egy látogatással náluk. Gyuri bácsiék házához érve már az utcán érezni a virágzó nővények illatát. Citrom és narancsfák és vagy száz leander – kicsitől az óriásig – teljesen megtelítik a kis udvart. A citrusok éppen teljes virágpompában, a leanderek még leginkább bimbós állapotban. Csodálkozom és érdeklődöm, hogy mióta űzi Gyuri bácsi e hobbiját és hogy ezt nem lehet megunni soha?

– Nagyon régen, úgy hatvanöt évvel ezelőtt kaptam egy citromágacskát – mondja Gyuri. Volt az ablakban egy magról kelt (vad)citromnövendék, ezt beoltottam. A műtét sikerült. Aztán megjött a kíváncsiság, a kedv és a folytatás. Azóta nagyon sok növendéket tudtam elajándékozni és eladni. Szintén abban az időben hozott édesanyám egy neki nagyon kedves leander hajtást, amit eldugványoztam, és íme, itt az eredmény. Oltványok, dugványok, magoncok – nagyon sokat szaporítottam azóta. Közben múlott az idő és az én éveim is szaporodtak, már túl vagyok a kilencvenen. Most tartok ott, hogy érzem, hogy abba kell hagyni. Vagyis, nem untam meg, de már belefáradtam. Már problémás a nagy nővények mozgatása, az átültetések, anyagbeszerzések és különösen az átteleltetés. Miután már fiatalabb nem leszek, kénytelen vagyok kedvenceimtől elbúcsúzni. Szeretnék mindent eladni. Persze tudom, nem lesz könnyű pl. a néhány hatalmas 20 éves fákra vevőt találni, a kisebbekre majd csak akad vevő. Elszomorít ez a vallomás – de megértem. Gyurit és kedves feleségét, Judit asszonyt évek óta ismerem, örömmel jöttem el hozzájuk és szomorkás örömmel írom e sorokat.

– Nekünk évek óta nem kell a boltban citromot venni. Annyit szüretelünk, hogy még a gyerekeinket, unokáinkat is ellátjuk. – tájékoztatott Juditka. Azért egy fácskát csak megtartunk magunknak, mert mégis jobb a ’saját termés’.

Ha soraim érdeklődésre találnak, és valaki vásárolni szeretne,  úgy tessék a 30/3950028 számot felhívni.

s.k.

Megosztás