Tősgyökeres budaörsiként családfáját az 1740-es évekig tudta visszavezetni. Szeretettel mesélt édesapjáról, a „mindenki Flóri bácsijá”-ról, aki jól ismert postása volt Budaörs községnek.
Sokat segített a kertbarátoknak a budaörsi tájfajta barackok visszatelepítésében. Szívélyes baráti és szakmai kapcsolatot ápolt Luntz Ottokárral, a budaörsi borásszal, hiszen hasonló volt a hivatásuk.
Évekig tagja volt a Lyra Dalkörnek és évtizedekig a budaörsi katolikus egyházközség világi elnökének feladatát végezte lelkiismeretesen.
A hegybíró feladatkört ma a falugazdászéhoz hasonlíthatnánk. A határban történtekre felügyelt.
Ezt olvashatjuk róla a Budaörsi családok c. kiadványban:
A budapesti Petőfi – volt Werbőczy – Gimnáziumban érettségiztem 1955ben. A diplomámat a kertészeti és Szőlészeti Főiskolán szereztem meg 1961-ban. Az iskola később Kertészeti Egyetem lett. Szakdolgozatomat a Budakörnyéki őszibarack termesztéséről írtam. Témaválasztásom nem volt véletlen. Állami alkalmazásban dolgoztam 1996-os nyugdíjazásomig. Az időmet legszívesebben az unokáimmal és a Csiki dűlőben lévő kertemben töltöm.
Miután szeretett felesége két héttel ezelőtt hunyt el, temetésük egy időben lesz: április 17 -én 15 órakor a Nefelejcs úti temetőben. ((Búcsúztatás a sírnál.)
s.k.
