Idén julius 20-án szombaton este csendülnek fel Beethoven csodálatos dallamai a martonvásári Brunszvik kastély parkjában.
Nekem különösen emlékezetes ez a csodálatos park ahol életemben először elvarázsolt Beethoven muzsikája. Egy alkalommal meghívást kaptunk Martonvásáron élő ismerősünktől egy Beethoven estre. Addig nem tudtunk erről az óriási lehetőségről,amit akkor ki is használtunk.Kedves ismerősünk hosszú évekig kutatta a Brunszvik család történetét,a Brunszvik parkban lévő múzeumban kutatásai nyomai fellelhetőek.
A hangversenyt megelőző délutánon meghívónk és házigazdánk nagyszabású összejövetelt rendezett,ahol olasz vendégei is velünk tartottak. Az ódon bútorokkal berendezett hatalmas ebédlőben hosszú asztalnál foglaltunk helyet .A finom estebéd után jól esett a gyöngyöző bor,amit az olasz vendégek is nagyra értékeltek.
A vacsora után átsétáltunk a kastélyparkba, ahol a Brunszvik grófok kastélya áll. Hatalmas ősrégi fák árnyékában, a kijelölt piros salakkal szórt úton haladtunk a hangversenyre özönlő népes társasággal, majd átsétáltunk egy fahídon, ami a parkban található hatalmas tó fölött ível át.
Útközben öreg kőpadot pillantottunk meg, ahol valaha Beethoven üldögélt Brunszvik Teréziával, a gróf lányával.
Nagy valószínűséggel érzelmi szállal kötődött a grófkisasszonyhoz, amiről a későbben felfedezett levelezések is árulkodnak. Talán ő volt a „halhatatlan kedves” akihez a zeneszerző levelei szóltak, de egyes források ezt cáfolni látszanak. Talán mégsem Terézhez, hanem húgához, Jozefin-hez szóltak a szerelmes sorok?
A park leghátsó részében volt kialakítva a koncert terem, melyre a föléje boruló fák lombjai adták a védelmet egy esetleges zápor ellen. A koncerten elhangzott az Egmont nyitány és a IX, szimfónia, mely felemelő, lélekhez hatoló földöntúli muzsika. A szívekig hatol, és nem ereszti el azt, aki egyszer hallotta. Így érthető, hogy egy életre Beethoven rajongója lettem.
A park csodálatos, a benne található barokk kastélyt és kápolnát gróf Brunszvik Antal 1773-75 között építette. Az eredetileg csaknem 100 ha-os parkot az 1800-as évek elején a tájképi kertalakítás elvei szerint létesítették. Az erdei növényzetet meghagyták, és a meglévő természeti adottságokat így a Szent László-patakot és tavat meghagyták. 1870 körül a parkot átépítették, növényanyagát egzotikus növényekkel egészítették ki.
Kertművészeti értékét, különlegességét az adja, hogy lomblevelű növényekkel formálták, nem az akkoriban divatos örökzöldekkel Az 1770-es években a Brunszvik családé lett a terület. Ők nagyszabású építkezésbe kezdtek, 1773 és 1776 között római katolikus templomot, valamint egy barokk kastélyt építettek, ezzel nagyszámú telepest vonzottak a korábban kihalt faluba. A város nagy büszkesége, hogy 1800-ban itt vendégeskedett Beethoven. Brunszvik Terézia 1828-ban megszervezte a krisztinavárosi ipariskolát, majd az első óvodát – korabeli nevén: kisdedóvót – ő nyitotta meg először az egész Habsburg-monarchiában.
Ez a hangverseny volt az a pillanat amikor beleszerettem Beethoven csodálatos zenéjébe és a martonvásári kastélyparkba. Aki egyszer meghallotta a varázslatos dallamokat, azt rabul ejti ugyanúgy, mint engem is.
Ennyi tehát röviden a park és a kastély története. Érdemes kihasználni a a jó időt és ellátogatni a Brunszvik grófok hajdan volt parkjába, amely ki tudja hány Beethoven szimfónia ihletője volt.
Major Edit
