A hívők és a régóta Budaörsön élő emberek jól tudják, hogy ennek a templomnak az építése már két ízben megfeneklett. Vannak, akik legyintenek, hogy sokat akart a szarka, mások azt pletykálják, hogy elvonult a kivitelező, mert nem fizetett az egyházközség. Érdekelni kezdett, hogy mi a valóság és persze az is, hogy vajon lesz-e még ebből a befejezetlen építményből élő templom, ahol vasárnaponként a hívők énekelnek? Dr. Jaczkó Sándor helynök avatott be az elmúlt években történtek részleteibe és a nagyon várt , immár reményteljes jövőbe.
Próbáltam belegondolni, vajon miben reménykedtek azok, akik erős hittel és nagy bátorsággal nekikezdtek ennek a nagyszabású beruházásnak? Hiszen már a kezdet kezdetén tudniuk kellett, hogy a rendelkezésükre álló pénzből jó, ha az altemplom megépítéséig eljuthatnak.
A legnagyobb remény mindig az Istentől van. Akik elkezdték, valószínűleg tudták, hogy csak több fázisban, szakaszosan haladhat az építkezés, lassan, tempósan fog felépülni a templom. Akkori árak mellett a becsült összeg meghaladta a kétszáz milliót. A projekt indulásakor a görögkatolikus egyházközség mintegy ötszázaléknyi önerővel rendelkezett és úgy számoltak, hogy ez az altemplom megépítésére éppen elegendő lesz. A hívek bizonyára nagyon szerettek volna egy saját templomot. Ez teljesen pozitív dolog. De sem a parókiáknak, sem az egyházközségeknek nincs annyi pénzük, hogy felépíthessenek egy templomot. Voltak gyűjtések e célra, jótékonysági koncert, a város más keresztény egyházközségeinek tagjai is adakoztak, ennyi gyűlt össze – de már az első pillanatban mindenki tudta, hogy a templom sok pénzbe fog kerülni és sokáig fog elhúzódni a templomszentelés.
A terv vonzó és grandiózus és szigorúan követi a szakrális bizánci építőművészet hagyományait, sajátosságait és előírásait.
Gondoljon a barceloniai Sagrada Familiára – Gaudi nagy álmára –, amit 1882-ben kezdett építeni és lehet, hogy 2026-ban be is fejeződik az utolsó munkaszakasz (a felszentelése és bazilikává minősitése már megtörtént és a csodálatosan szép templom már látogatható). Erről a budaörsi templomról is most azt mondom, hogy nem vagyunk elkésve. Egy igényes templom építése egyrészt nagyon drága és valóban sokkal hosszabb időt vesz igénybe, mint egy szerényebb Isten háza.
Kezdődött tehát a nagy elhatározással, már egy bizonyos összeg is rendelkezésre állt, majd elkezdték az építkezést anélkül, hogy tudták volna, mi történik akkor, ha elfogy a pénz?
Nem, nem ez történt.
Rosszul látok vagy rosszul fogalmazok?
Amikor 2013-ban elkezdték az építkezést, találtak egy építési vállalkozót, aki azt ígérte, hogy végigviszi ezt a projektet több szakaszon át. Ám ezzel a kivitelezővel kapcsolatban később, pontosabban a munkák elvégzése során számtalan rossz megoldás született. Bevallhatjuk, hogy ez a vállalkozó olyan minősíthetetlen munkát végzett, ami kritikussá tette a folytatást. Végül meg kellett szakítani a munkát a sok nehezen javítható, balul sikerült építészeti megoldások miatt. Ezt követően csaknem másfél, két éven át szünetelt az építkezés.
Amikor ez a szerződés megszűnt, nyilván az volt a következő lépés, hogy új vállalkozót kellett keresni. Ez idő tájt, 2017-ben lépett be Ön is ebbe a folyamatba.
Igen, akkor már ott voltam, amikor lezajlott az állapotfelmérés és megfogalmazódott az újabb kiírás. Már ismertük a hibák kijavításának technikáját, de arra is rájöttünk, hogy ennek a templomnak a befejezésére csak nagyon kevés hozzáértő cég tud vállalkozni. Nagyon komplex feladat egy korhű görögkatolikus templom felépítése. A tervek, a kivitelezés és a felhasznált építőanyagok minősége mind-mind magas minőségű munkát követel. De neki kellett vágni annak a feladatnak, hogy találjunk megfelelő vállalkozót.
Megkockáztathatom a sejtést, lehet, hogy a reális lehetőségeket nézve egy kicsit nagyravágyó volt ez a terv? Lehetett volna egy egyszerűbb, olcsóbb templomot is felépíteni Budaörsön?
Erre azt tudom válaszolni, hogy igen, lehetett volna, de nem az a terv lett elfogadva. Annál is inkább, mert a görög katolikus egyház Liturgikus Bizottsága akkor már erősen szorgalmazta, hogy az új templomok építésénél a legfontosabb a hagyományok és a kánon szigorú betartása. Hogy a templomépítésnek folytatódnia kell, abban mindnyájan egyetértettünk. Fülöp érsek-metropolitánk is ezt képviselte. Az egyházi vezetők általában mindig igyekeznek támogatni a hívők kéréseit, óhajait, ez történt a budaörsi templom építésével is. A statisztikákalapján Budaörsön és a budaörsi kistérségben (ami csaknem harminc települést jelent) relatíve magas a görögkatolikusok aránya a többi kistérséghez képest. Tehát ha az a kérdés is felmerülne most, hogy jó helyen lesz-e felépítve ez a templom, akkor az az egyértelmű válaszom, hogy igen. De visszatérve az építkezés folytatására, a beérkezett ajánlatokat megversenyeztettük és sikerült rátalálnunk egy jó referenciával rendelkező cégre, amelynek a munkaereje is megvolt. Kocsis Fülöp metropolita az egyházi költségvetés átrendezésével a kellő pénzt is előteremtette, de mindennek ellenére a templom építését mégsem sikerült befejezni. Az történt ugyanis, hogy mintegy fél esztendő múltán, amikor a falakra már a tető is rákerült, a kivitelező a korábbi hiányosságok miatt problémásnak találta a folytatást, mivel ő a teljes építkezésre vállalt garanciát.
Sokan ezt árulásnak vélték és azzal magyarázták, hogy bizonyára kapott egy sokkal vonzóbb, kedvezőbb ajánlatot…
Én semmi esetre sem nevezném árulásnak. A tapasztalatunk az volt, hogy a lassú haladás mellett számtalan problémát sikerült megoldaniuk, ami az előző fázis során keletkezett. Nem tudom, hogy az általunk kiválasztott cégnek milyen más jellegű beruházásai voltak, de azt igen, hogy miután többféle érdekeltsége is volt, emiatt a cég munkaerő-kapacitása elfogyott. Kívülről bizonyára jobban látható volt, ahogy eltűnnek az emberek a területről.
Méghozzá egyik pillanatról a másikra.
Nem egészen így… Nekünk havi kooperációnk volt a kivitelezővel. A kezdet kezdetén jeleztük, hogy az a humán erőforrás, ami akkor jelen volt az építkezésen, az bizony nem elégséges. De a helyzet mégsem változott, sőt, egyre kevesebb munkás dolgozott a budaörsi projekten. Hangsúlyozom, hogy mindez annak ellenére történt, hogy a cég és a cég akkori vezetője minden találkozásunk alkalmával azt állította, hogy ők kiemelt projektként kezelik ezt a templomépítést.
Ez bizonyára nem volt igaz.
Én csak azt tudom mondani, hogy a személyes beszélgetések alapján mindig úgy érződött, hogy valóban szándékukban áll kiemelten kezelni a beruházást. De miután a körülmények és a magyar építésügyi környezet az időben annyira megváltozott, hogy ez teljes mértékben meghaladta a cég mozgásterét.
Nagyon érdekesen és diplomatikusan fogalmazott: „meghaladta a cég mozgásterét…”. Mint később nyilvánosságra került, nem ez volt az egyetlen olyan projektje, amit akkortájt otthagyott.
Ezekről én érdemben nem tudok nyilatkozni, azokat az eseteket nem ismerem.
Akkor folytassuk azzal: hogy történt a levonulás? Bejelentették, hogy befejezik a munkát? Én is észleltem, hogy megszűnt a mozgás a tetőn, rálátok a templom tetejére a lakásom ablakából…
Levonultak… Az építési napló a perdöntő – abban egyik napról a másikra gyakorlatilag megszakadtak a feljegyzések.
Ezt látva, mit tettek önök, mint megbízók?
Többször is felszólítottuk a céget a további munkavégzésre, hivatkozással a megkötött szerződésre.
Ez nem történt meg. Pert indítottak?
Nincs per. Még megegyezés sincs.
Kifizették az elvégzett munkát?
Amit addig megcsináltak, azt igen. A téliesítést is elvégezték, mielőtt távoztak.
2018 májusában kellett volna átadni az épületet, ez volt a megállapodás. Azóta megint eltelt több mint másfél csendes, építkezés nélküli esztendő. Mi történt ez idő alatt?
Az ügyvédeink még keresik a jogi utat a szerződés érvényesítésére. Nem lesz ez egy egyszerű történet. És időközben kiírtunk egy következő kiírást a munkák befejezésére, pontosabban legalább a szerkezetkész állapot befejezésére.
Idén tavasszal Budaörsön járt az érsek atya előadást tartani szíriai utazásáról. Megszólítottam e témában és a szavaiból úgy tűnt, hogy már látszódik a fény az alagútban, sikerült találni egy megfelelő kivitelezőt, hamarosan aláírásra kerül a szerződés. Ám nem így történt.
Az a mai magyar valóság, hogy másfél éven át hiába kerestük azokat a minden igényünknek megfelelő vállalkozókat, akiket meg lehetett volna versenyeztetni…
Csak Magyarországon kerestek?
Külföldi érdekeltségeket is megkerestünk Kárpátalján és Erdélyben is. Sikertelenül.
Kárpátalján és Romániában is nagy elánnal zajlik a templomépítés, egyre-másra avatják püspökeik az ortodox templomokat. De úgy tudom, hogy ezek csak látszatra hasonlóak a mi budaörsi, félkész állapotban lévő templomunkhoz.
Igen, vannak országok, ahol az állam közvetlenül finanszírozza az ortodox templomok építését. Más országokban pedig ipari nagyságrendekben rombolják le a templomokat. De tegyük ezt félre. Tudnunk kell, hogy a templomépítés nem csak a művészetről szól, ehhez tanult mesterség is kell. Ennél a templomnál a tervező és az építészek is törekedtek arra, hogy olyan anyagokat és olyan technológiát használjanak az építkezés során, ami autentikus. Tehát a vasbeton teljesen ki lett iktatva, a boltozat belseje kisméretű téglákkal lett felpakolva. Ma, Magyarországon már kevés az olyan mesterember, aki ezt képes megcsinálni. Azért beszélek erről ilyen részletességgel, mert ennek a templomnak a technikája valóban nagyon egyedi, ami komoly szakszerűséget igényel. A tervező az ősi, görögkatolikus, vagy inkább a bizánci hagyományokat akarta feleleveníteni. Mint már említettük, ez költséges, drága, és a mai emberi tudásanyag által nehezen követhető. De ugyanakkor ennek az elszántságnak számtalan előnye is van! Tudomásunk szerint napjainkban sem Magyarországon, sem másutt nem építettek még ilyen régi technológia alkalmazásával görögkatolikus templomot. Nem mondom azt, hogy ez jó vagy rossz, csak azt, ez nagyon egyedi. De ha előre tekintünk, akkor rájövünk: ennek az egyediségnek a hosszú távú előnyei sokkal jelentősebbek, akár az ének, akár a festészet, a környezetvédelem, a fenntarthatóság vagy a turizmus szempontjából nézzük.
Az a cég, amelyik visszavonult, alkalmas volt erre a feladatra? Elképzelhető, hogy időközben megriadtak a feladat nehézségeitől?
Nem, ennél a technológiánál sűrűbb operációink voltak, ahol megjelent a tervező, a kivitelező és a műszaki ellenőr, és mindenben közösen döntöttünk. Rudolf Mihály tervezte a templomot, akinek már voltak templomépítési tapasztalatai, neve van a szakmában, ő többször megjelent az építkezésen, gyakran tett javaslatokat, kifogásokat is emelt és olykor elméleti tanácsokat is adott. Sajnos, néha kiderült, hogy nem minden jó tanács állja meg a helyét a gyakorlatban. Nem az alkalmasság hiányzott, hanem a munkáskezek.
Félve mondom ezek után, de nekem mégis úgy tűnik fel, ha ránézek a kupolákra, mintha betonból lennének…
Nem, nincsenek betonból. A boltívet magát nem vasbeton tartja, hanem tégla, és csak egy minimális betonréteg van rákenve, ami összehúzza. Ezek olyan jellegű boltívek, illetve kirakások, amelyek egészen mások, mint egy vasbeton szerkezet, amire rá lehet pakolni bármi mást.
És most, e pillanatban hol tartunk?
Most úgy állunk, hogy már egy ideje aláírásra került egy új kivitelezővel az új szerződés. Vannak róluk olyan jó és megbízható referenciáink, ami alapján joggal bizakodhatunk abban, hogy ez a cég képes lesz a templomot felépíteni. A szerződéskötésnél fontosnak tartottuk nemcsak az ütemterv kialakítását, hanem azt is, hogy az ütemterven belül mekkora kontingenst tudnak biztosítani. Magyar viszonylatban egy komoly cégről beszélünk, tulajdonosi háttérrel. Munkásai vannak, munkásszállást is épít, alvállalkozókkal áll kapcsolatban. Úgy tudom, hogy budapesti tulajdonosú a cég. A korábbi keserű tapasztalatokon okulva, most én kértem, hogy a személyi állomány, a létszám is legyen megjelenítve a szerződésben, az is, hogy az adott napon vagy héten, egy adott munkafázisban hány embernek kell ott lennie. Már kaptam híreket arról, hogy az emberek már elkezdték a munkát.
Mit remélnek, meddig sikerül eljutniuk ebben az esztendőben?
Ezt pontosan csak a műszaki ellenőr tudná megmondani, hiszen ő állította össze az ütemtervet. Nem tudom pontosan, hogy milyen fázisig tudnak eljutni még decemberig. Sok belső munkára van szükség, a javítások is sok időt igényelnek, és nincs még közművesítés sem. Úgy tudom, hogy a nyílászárókat sem rendelték még meg. Ez évben jó lenne legalább a szerkezetkész állapotba hozni ezt a nagyon ingoványos múlttal rendelkező leendő templomot. De a templom belső struktúrájának kialakítása során várhatóan lesznek olyan munkálatok, amelyek lehet, hogy csak jóval később készülnek majd el.
Köszönöm a beszélgetést!
Ez az épület, ha felépül, elsősorban a görögkatolikus hívek felszentelt temploma lesz, ahol misét mondanak, keresztelnek, esketnek, énekelnek és temetnek. De ugyanakkor ez a templom a maga egyediségével, különlegességével, a bizánci építészetet felidéző szépségével igazi színfoltja lesz a városunknak. Büszke lehet majd rá Budaörs valamennyi polgára és a város vezetése is. Bízzunk abban, hogy az új görögkatolikus templom valóban a város ékessége és értéke lesz, amit minden helyi polgárnak és idelátogató turistának látnia kell.
A megpróbáltatások után kövessük figyelemmel, szeretettel és várakozással az építkezés folyamatát. És ha tehetjük, segítsük adománnyal is a görögkatolikus egyházközséget abban, hogy ez a leendő kis szépség-sziget mielőbb ott díszelegjen lakótelepünk árnyékában.
R. V.
(Képek: szentdemeter.hu)
