Nem mindennapi kiállítás nyílt Nagykovácsiban: a falakon nem festmények lógnak, hanem aprólékos öltésekből született, lélegzetelállító textilképek. A tárlat főszereplője dr. Vetésiné Thoma Magdolna, aki tűvel és fonallal varázsol igazi műalkotásokat – olyanokat, amelyek előtt a látogatók percekig némán állnak, majd hitetlenkedve kérdezik: ez tényleg kézzel készült?
A gobelin szó sokaknak talán csak egy régi kézimunkát idéz, ám a valóság ennél sokkal izgalmasabb. A hagyomány egészen a 17. századi francia királyi manufaktúrákig nyúlik vissza, ahol gyapjúból és selyemből szőtt falikárpitok díszítették a palotákat. Ma már kevesen tudják: egyetlen gobelin elkészítéséhez akár 70–80 ezer apró öltésre is szükség lehet. Ez nem hobbi – ez türelem, kitartás és művészi látásmód kérdése. És pontosan ez az, ami Thoma Magdolna munkáiban megragadja a nézőt.
A művésznő története már önmagában is regénybe illő. Gyerekkorában a textíliák
bűvöletében élt: hímezett, kötött, gyöngyözött. Bár eredetileg művészeti pályára készült, a sors másfelé terelte: műszaki tanulmányokat végzett, és évtizedekig ezen a területen dolgozott. A művészet iránti szenvedély azonban sosem halványult el. Múzeumokat járt, könyveket olvasott, festők és szobrászok életét tanulmányozta – minden lehetőséget megragadott, hogy közelebb kerüljön a művészethez.
Az első nagy munkája egy igazi klasszikus volt: Alfons Mucha „Ősz” című szecessziós képe. Amikor elkészült, szakemberek is csodájára jártak. Fotózták, dicsérték, és a művésznő ekkor érezte először: ez több egyszerű kézimunkánál. Ez művészet. Azóta tíz monumentális falikárpit és több mint ötven kép került ki a kezei közül. Tájképek, portrék, szakrális motívumok, szecessziós kompozíciók – mindegyik más világ, más hangulat. A művésznő szerint minden képnek saját „rezgése” van.
„Napokig nézem, mielőtt elkezdem varrni. Amikor dolgozom rajta, megszűnik körülöttem a külvilág” – mondja.
A mostani kiállításon több különleges darab is látható. A legnagyobb figyelmet a „Tapintás” és a „Kincseim” című monumentális falikárpitok kapják, amelyek a középkori francia kárpitművészet legendás darabjait idézik. De a szecesszió rajongói is találnak kedvükre valót: Mucha ihlette alkotások, finom női portrék és elegáns kompozíciók sorakoznak a falakon.
A tárlat létrejöttében több helyi szereplő is közreműködött: Nagykovácsi kulturális vezetése, köztük Kiszelné Mohos Katalin polgármester, valamint az Öregiskola intézményének munkatársai. Az eredmény pedig egy olyan kiállítás, amely valódi időutazás. A rohanó hétköznapokból kilépve a látogató egy másik világba csöppen: ahol az alkotás lassú, meditatív folyamat, és ahol egyetlen kép mögött akár hónapok munkája rejtőzik.
Aki belép a terembe, hamar rájön: ezek nem egyszerű textilképek. Ezek történetek – fonalba szőve.
N.T.
