Előző hetekben már szétküldtük postán a távolabb lakó rokonoknak,ismerősöknek a karácsonyi üdvözlőlapokat. Mi is kaptunk bőven, azt később a karácsonyfa alá tettük.
Karácsonyi hagyományos ételek nálunk a bejgli, a zserbó, a mákos guba volt. Apai nagymamám borlevest és szőlős rétest készített. A gyerekek csak az utóbbiból kaptak. Anyukám különlegességét, a dióval töltött sült almát a gyerekeim is nagyon kedvelték.
Szenteste édesapám a régi szokást követve, miszerint bőségesen meg kell etetni az állatokat, mert éjfélkor megszólalnak, és ne legyen panaszra okuk, jócskán ellátta Buksi kutyánkat, mivel más jószágunk nem volt.
Hogy ne legyek „láb alatt”, átküldtek a velünk egy házban élő nagymamámhoz. Ő arról mesélt, hogy az anyukája mindig megkönnyezte a kis Jézus születésének történetét. Később, a családkutatás során megtudtam, hogy sok gyermekét elvesztette az akkori járványokban.
Amikor megszólalt a csengettyű, már tudtam, hogy nálunk jártak az angyalok. Felfokozott izgalomban átrohantam, és tényleg, ott állt a feldíszített karácsonyfa! Hogy tudtam neki örülni! Pedig nem volt a padlótól a plafonig érő. Napok múlva is nézegettem egyenként a díszeit és örömmel fedeztem fel, hogy egyik – másik már tavaly is rajta függött. Még ma is emlékszem egy fényes házikóra, és az ezüst üveggömbre. Azért tetszett, mert mintha hó lepte volna be. Emlékszem a kék szövetruhára is, amit a fa alatt találtam, fehér betétjét hímzés díszítette. Az lett az ünneplőruhám, míg ki nem nőttem.
Körülálltuk a karácsonyfát, a gyertyák már égtek, apukám meggyújtott néhány csillagszórót. Az ő kezdésére énekeltük a Mennyből az angyalt, az Ó, gyönyörű szép titokzatos éjt, a Csorda pásztorokat, és a többi kedves, karácsonyi dalt. Apunak jó hangja volt, zenét is tanult, szeretett énekelni, a klarinétját ma is őrzöm,
Ha kiemelem a mesekönyvek közül a Mesék történetek címűt, a belső lapján ott olvasható anyukám szép írásával, gömbölyű betűivel: Klárikának emlékül karácsonyra.1953.
Ilyenkor néhány percre megszűnik körülöttem a világ…..
Aztán van még egy könyv, amit megőriztem. Címe: A Hollókirály és más mesék A dátum:1956. Ahhoz már szomorú érzések is társulnak. A felnőttek suttogásából már tudtam, hogy keresztanyámék azt tervezik, hogy elhagyják a megszállt országot és nővérem is készül velük menni. Azt nagyon nem akartam! Talán nem láthatjuk többé egymást!? Már nem leszünk egy család! Elment, de aztán évek múlva újból találkozhattunk.
A kedves mesekönyvekből most az unokáimnak olvasok.
Nincs okom panaszra, de az alábbi vers nagyon megérintett.
Mit szeretnék karácsonyra?
Visszakapni az ünnepet magát.
Újra élni a fénylő csodát.
Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát.
Beszívni az erdő- üzente illatát.
Érezni a szeretettől meleg szobát,
Tudni odakint december havát.
Hallani a csengettyű hangját,
Édesanyám kedves hívó szavát.
Állni megilletődötten, némán,
Mint gyermekkorok karácsonyán.
Hinni ajándékhozó Jézuskát,
És sírni, kisírni évek bánatát.
(Léránd Ágnes)
s.k.
