Kétszázötven éve, 1776. március 9-én született József nádor, „a legmagyarabb Habsburg”, akit a bécsi udvarban csak „kis Rákócziként” emlegettek és akinek fontos szerepe volt többek között az Országos Széchényi Könyvtár létrehozásában, a gellérthegyi csillagvizsgáló építésében, a Ludovika megalapításában, a Városliget és a Margit-sziget parkosításában.
Habsburg-Lotaringiai József Antal János főherceg 1776. március 9-én látta meg a napvilágot Firenzében, II. Lipót német-római császár – akkor toszkánai nagyherceg – és Mária Ludovika spanyol infánsnő tizenhat gyermeke közül a kilencedikként. Apja 1790-ben (II. József halála után) foglalta el a császári trónt, József ettől kezdve Bécsben élt. Pest-Budán két évvel később járt először, amikor Lipótot a császári trónon követő I. Ferencet (a főherceg bátyját) magyar királlyá koronázták.
Magyarország helytartója 1795-ben lett, majd egy évvel később a pozsonyi országgyűlésen közfelkiáltással választották meg nádornak, a király utáni fő közjogi méltóságnak, ezzel egyidejűleg Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja is lett. Az ifjú főherceget hamar megkedvelték, főleg amikor kitudódott, hogy magyarul tanul, és a nyelvre a magyar jakobinus mozgalomban részt vett költő, Verseghy Ferenc oktatta.
József eleinte a bécsi udvar akaratát hajtotta végre, de miután megismerte a helyi viszonyokat, az ország történelmét és alkotmányát, próbálta összehangolni az udvar és a magyar rendek érdekeit. 1809-ben ő hirdette meg az utolsó nemesi felkelést, de a csapatokat öccse, János főherceg parancsnoksága alá rendelték, s azok vereséget szenvedtek a napóleoni háborúk egyetlen magyar területen vívott ütközetében, a győri csatában.
A Metternich kancellár fémjelezte abszolutizmus idején igyekezett bátyját, a császárt rávenni arra, hogy térjenek vissza az alkotmányossághoz,a magyarok és az uralkodóház viszonyát reformokkal javítsák. Kieszközölte a kegyelmet a még rabságban sínylődő jakobinusoknak, köztük Kazinczy Ferencnek, s nagy szerepe volt abban, hogy 1825-ben – 13 év szünet után – újra összehívták a reformkor kezdetét jelentő országgyűlést. Az udvarban mindezért gyanakvás övezte, ellenfelei azzal vádolták, hogy magyar király akar lenni.
Sokrétű tevékenységet folytatott: 1802-ben támogatásával jött létre a nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár, melynek gyűjteményét értékes kódexekkel és ősnyomtatványokkal bővítette. Pest-Buda fejlesztése érdekében 1808-ban létrehozta a Szépítő Bizottságot, ő kezdeményezte az új városrész, Lipótváros kiépítését. Szorgalmazta a gellérthegyi csillagvizsgáló építését, úttörő szerepe volt a Városliget és az általa megvásárolt Margit-sziget parkosításában. 1826-ban alapította meg Pesten a Vakok Intézetét, gróf Széchenyi Istvánnal együttműködve pártolta a Pest–Vác-vasútvonal létrehozását.
Tevékenysége nyomán vált az 1830-as évekre Pest poros kisvárosból országos politikai, kulturális és gazdasági központtá.
Részt vett az 1835-ben felavatott magyar tisztképző intézet megalapításában, amely I. Ferenc feleségéről a Ludovika nevet kapta.
Az 1825-ös első reformországgyűlésen Széchenyi István felajánlását a Tudományos Akadémia alapítására a nádor tízezer forinttal támogatta. Az 1832–36-os országgyűlésen mérsékelni próbálta a reformellenzék követeléseit, s megakadályozta, hogy a felsőtábla vétót emeljen az alsótábla határozatai ellen. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején a mentést irányította, az árvízkárok enyhítéséért is sokat tett. 1840-ben amnesztiát szerzett az elítélt Kossuthnak, Wesselényinek és Lovassy Lászlónak, 1843-ban megakadályozta a Védegylet feloszlatását. Segített létrehozni a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, alcsúti birtokán mintagazdaságot hozott létre, az általa épített kastély kertjében pedig arborétumot.
Támogatta a korszerű mérnökképzést, 1846-tól az ő nevét viselte az Ipartanoda, majd jogutódja, a Műegyetem.
Első felesége I. Pál orosz cár lánya, Alekszandra Pavlovna volt, a rendkívüli népszerűségnek örvendő nagyhercegnő két év házasság után, 1801-ben gyermekágyi lázban halt meg. József nádor csak 1815-ben nősült meg újra, második felesége, Hermina anhalti hercegnő szintén gyermekágyi lázban hunyt el, ikergyermekeik voltak Hermina főhercegnő és az utolsó magyar nádor, István főherceg. Harmadik feleségétől, az 1819-ben elvett Mária Dorottya württembergi hercegnőtől öt gyermeke született.
József főherceg nádorrá választásának ötvenedik évfordulója alkalmából 1846-ban országos ünnepségsorozatot tartottak. A következő évben, 1847. január 13-án halt meg Budán, a budavári nádori kriptába temették. A Habsburgok magyar ágának megalapítója nem volt uralkodó, nem állt birodalmi vagy európai politikai poszton, de ő volt az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel az ország és a nemzet érdekeinek szentelte életét. Ahogy mondták róla: Habsburgnak született, de magyarként halt meg.
A nádorról 1945 után kevés szó esett, alakja kikopott az emlékezetből, s csak a rendszerváltás után került előtérbe.
Alcsúti kastélyát a második világháború végén, 1945-ben kifosztották és felégették.
A budavári Habsburg nádori kriptát többször feldúlták, kirabolták, helyreállítása 1977-ben indult meg. A felújított sírbolt központi részén helyezkedik el a nádor szarkofágja és márványszobra. (A kegyeleti hely a Magyar Nemzeti Galéria kiállításának része.) József nádor emlékére 2023-ban a Várkert Bazárban nyílt szabadtéri kiállítás, a Magyar Nemzeti Múzeumban pedig konferenciát rendeztek. Többi között Alcsútdobozon, Budapesten, Pécsen iskola vette fel nevét. A főváros V. kerületében teret neveztek el róla, ahol emlékművét 1869-ben avatták fel. Mellszobra látható a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A budapesti műszaki egyetem tiszteletére emlékérmet és díjat alapított, valamint a területfejlesztésért adományozható miniszteri kitüntetés is nevét visel.
Az előadáson elhangzottak alapján Major Edit
