Nem nehéz megtalálni Gombos Miklós házát, az utcáról is látszik az udvar közepén egy kis harangláb, a tetején magyar zászló lobog. Amikor a mester beljebb tessékel a kapun, látjuk, hogy szerte a földön, és a műhely oldalában is sorakoznak a kisebb nagyobb harangok. Mint megtudjuk, van, ami több, mint 200 éves, van, amit a híres harangöntő nagyapja, Szlezák László készített. Mindnek külön története van.
A háború előtt „annyi harangöntő volt az országban, mint a nyű”, de mára Gombos maradt az egyetlen. A mesterség, mint a régi időkben és a mesékben, apáról fiúra száll. Gombos édesapja a harangöntő mester Szlezák László műhelyében nőtt fel, és később át is vette tőle azt, csakúgy, mint aztán apjától Gombos Miklós. A hagyomány most is folytatódik, Gombos – egyébként közgazdász végzettségű – fia, Ferenc is „kis bikfic volt, amikor már kente össze magát agyaggal”. Ma ő segít a műhelyben.
„A kiscica is úgy tanul meg vadászni, hogy játszik, kergeti, üti-vágja a társait. Ha az ember játszva tanul meg dolgokat, másképp rögződik, mintha valaki muszájból tanul” – véli a tapasztalatai alapján Gombos. Ezzel minden oktatáskutató egyetértene – gondoljuk. Egyébként a szakmát iskolai keretek között nem is lehet tanulni. Ma már öntőiskola sincs. Az Audinak van ugyan öntőképzése, de ott kifejezetten autóalkatrészekre specializálódtak.
Talán azért került elő a cicás hasonlat, mert a házi kedvenc magát nem zavartatva az autó motorházának tetején melegszik, amíg mi közelítünk a tornáchoz, hogy megnézzük a fotót, amelyen Gombos II. János Pál pápával látható együtt.
Hogyan is készül a harang?
Már nagyon várjuk a fotós kollégával, hogy bevezessenek minket a műhelybe, de előtte egy gyorstalpalót kapunk a harangöntésről.
„A harangöntéshez, mint három matrjoska baba, három agyagminta szükséges. Az első baba az úgynevezett mag, amely minden mintát megtart, és ez hagy helyet az ütőnek, hogy az ott nyugodtan kalézoljon, bimm-bammoljon. A következő az álharang, amit már úgy kell feldíszíteni, ahogy majd a kész harangot szeretnénk látni, mintákkal, szöveggel. Ez pontos mása a leendő harangnak, csak agyagból és viaszból készül. És végül jön a tojásból, cukorból, samottlisztből, mosott agyagból és emberi hajból összeálló különleges sárköpeny.”
Emberi haj? Tojás… valami vudu-szertatás jut eszünkbe, ezt szóvá is tesszük.
„Most azt hiszi, hülyítem? A tojás mázképző, ezt a kalácssütésből is tudhatná. A samottliszt a hőállóság miatt fontos, az agyag pedig kötőanyag. Az emberi haj pedig azért kell, mert az kapilláris, azaz egy üreges cső. A sárba kevert hajszálacskák kis tüsik, és a gázok, gőzök távozását biztosítják. Korábban lószőrt használtak. Most nincs lószőr, most marha van, aki hagyja magát megnyírni” – oltja le a kétkedésünket Gombos.
Kiégetik a három agyagtestet, majd csinálnak egy beömlőrendszert. Ekkor már az álharangra nincs szükség, mert ennek a helyére ömlik majd be a fém. Ha ez mind megvan, már mondhatják, hogy előkészítették az öntést.
Ekkor a 21. századi urbánus lelkünknek egy újabb meglepő információ következik. „Ezt az egészet beássuk a földbe, a feje tetejéig bedöngöljük fekete földdel, még le is csavarozzuk, mert öntésnél 10-15-szörös túlnyomás alakul ki a gőzök, gázok miatt. A föld jól szigetel, nem engedi gyorsan lehűlni az öntetet, így nem lépi túl a kritikus lehűlési sebességet. Három-négy napig kell hűlnie a harangnak. Mikor úgy érezzük, lehűlt, kiássuk a földet körülötte, még hagyjuk kicsit úgy is hűlni, aztán kezdődhet a tisztítás.”
Azt is megtudjuk, hogy a harangok hagyományosan 20-22 százalék óntartalmú vörösréz ötvözetből készülnek. Az alapanyagot Ausztriából és Németországból hozatja Gombos tömbökben. Ezek ipari elő ötvözetek 10 vagy 12 százalékosak, nekik kell tovább ötvözni, hogy elérjék a nekik szükséges 20-22 százalékos óntartalmú vörösrezet.
Egy harang elkészítése a megrendeléstől számítva mintegy fél évet vesz igénybe. A kisebbek négy-öt hónapot, de mondjuk, a nemrég Tyukodra készített 11 mázsás harang kilenc hónapig készült. Ebből maga az öntés mindössze öt perc.
Magyar harangok kondulnak Koreában és Kamerunban is
Közben már a műhelyben vagyunk, amelynek a közepén a két kemence, ahol ezek az ötvözetek készülnek. Arrébb a sarok, ahol a földbe szokták ásni az agyagharangokat, hogy azok fogadják a folyékony fémet. Most épp nincs ott semmi, előkészítési szakaszban vannak. A tetőn daru, a hátsó kisebb helyiségben esztergapad. A műhelyben egyébként különböző elkészültségű és méretű harangok. Van, amelyik már megtisztított állapotban csillog, van, amelyik még csiszolásra vár.
Az előbbin egy távol-keletinek látszó szöveg. Kiderül, dél-koreai megrendelésre készült. Gombos nem tudja pontosan, hogy találtak rá a koreaiak, de örült a megrendelésnek. Nem egyedi egyébként, hogy külföldre gyárt, a világ minden részén vannak Gombos logóval ellátott és magyar címeres (ezek egyetlen itt készült harangról sem hiányozhatnak) harangok, többek között Tanzániában, Mauritiuson, Kamerunban, egy kis szigeten a japán tengeren, Ausztráliában, és persze a környező országokban és itthon is számtalan helyen. Azt viszont kifejezetten fájlalja a mester, hogy sokan Magyarországról nem hozzá fordulnak, hanem külföldről hozatják valamiért a harangokat. „Ez amolyan magyar betegség” – summázza.
A kedvenc, „vagy inkább legérdekesebb” munkája az a 14 harangból álló harangjáték volt, amelyet a sevillai világkiállításra épített Makovecz-templomba építettek be.
A mobil és a harang
Időnként megszólal Gombos telefonja (a csengőhang, naná: harangozás): van, hogy egy pappal egyeztet, hogy mikor tudnak kimenni karbantartani a templomhoz, van, hogy a „harangmániás gyerekek” szüleivel egyeztet, mikor jöhetnek körülnézni.
Megtudjuk, hogy a Gombos-műhelyben 1500 kilós volt a legnagyobb harang, amely elkészült, ennek másfél méteres volt az átmérője. De megrendeléstől függően készül ennél jóval kisebb is, „a leggyakoribb a 200-300 kilós, de az ott például csak egy 38 kilós” – mutat rá egy kisebb, díszes darabra.
Egy harang nem olcsó – ismeri el – „de nem is kapható minden boltban”. Kilója 8000 forint, plusz áfa, plusz a lengőszerkezet, és beszerelés. (Gyors fejszámolás után kiderül, hogy az említett nagy harang tehát mintegy 12 millióba, az átlagos közel 2,5 millióba, a kicsi alig több mint 300 ezerbe került.)
Évente 35-40 darab készül Őrbottyánban, de bírnának többet is.
A szakma választotta
Gombos – mint mondja – szereti a munkáját, de amúgy sem volt választása,
családilag ki volt jelölve az irány, nem én választottam a szakmát, hanem a szakma választott engem.
Fizikailag nem különösebben nehéz, mert a daruk, csigák, az eszközök segítik az emelésben. „A legszebb, amikor ötvözzük az anyagot. Berakjuk a kályhába, van egy nagy fazék, ami olyan, mint a disznóölő üst, csak ez grafittégely, amely akár 3000 fokig hevíthető. Ebbe összerakja az ember az anyagokat, azok fölolvadnak, leszedjük a salakot, mint háziasszony a húsleves habját. Ez szép tevékenység, mert a gyöngyház minden színében pompázik, nagyon szeretem. Csak ne lenne 800 fokos a hő.”
A haragöntés rendkívül összetett folyamat, csak a vasipari munkákból érteni kell a forgácsoláshoz, maráshoz, fúráshoz, hegesztéshez, kovácsoláshoz. És emellett ott az öntés vagy a vállalkozási adminisztráció. Ráadásul zömében ők is szerelik fel a harangokat.
Bár hangra nem tudja megkülönböztetni a saját készítésű harangjait, és nem is emlékszik már mindre, hogy épp hol teljesítenek szolgálatot, de jó érzés számára tudni, hogy nagyon sok helyen szólnak a Gombos-harangok. És egy-egy ilyen 200-300 évig is működhet, attól függően, hogy mennyit használják. „Van persze 5-600 éves harang is, de az többet volt a föld alatt, mint a toronyban: ha jött az ellenség, elásták.”
Az biztos, hogy a harangnak több funkciója volt és van, ugyanúgy, mint most a mobiltelefonnak. Hol imára hív, hol temetésre, és persze a Nándorfehérvári diadal emlékére a delet is jelzi sokszáz éve. „Anno minden helyzetben ezzel figyelmeztették az embereket. Ha jött az árvíz, félreverték, ha jött vihar, ha jött az ellenség, tűz, félreverték.
Állandó informátor volt. Mindenről tájékoztatta az embereket, akik valahogy mindig tudták, hogy miért szól épp.
Leninből nem lett harang
Bár bírna a műhely több megrendelést, azért nem mindent vállal el Gombos. Egyszer egy pap beállított hozzá egy Lenin-szoborral, hogy olvassza be, és készítsen belőle harangot a templomába. Nem vállalta. „Nekem kellett volna összetörni a szobrot. Egy másik ember munkáját. Attól függetlenül, hogy az alany kommunista volt vagy nem, abban rengeteg munka volt. Egy szobrot nem mindennap csinál meg az ember, mindegy, hogy épp Lenint, vagy mást ábrázol. Most ugyanabba a hibába essünk, mint a kommunisták? Ők rombolták az egyház kellékeit, mi meg romboljuk az övéket, holnapután meg kezdjük elölről? Ahogy elítéljük a könyvégetést, ugyanígy egy szobor tönkretétele is barbárság.”
Mivel nagyon kevesen vannak, a karbantartást is ők végzik szerte az országban. „Enyhe túlzással, olyanok vagyunk, mint a mentők, ha valami törik-szakad, mennünk kell.” Általában ők gyártják és tartják karban a lengőszerkezeteket is. Van, hogy gerendát kell cserélni, vagy magát a harangot kell javítani vagy cserélni. „Ha megreped, csúnya hangja van, ezt újra kell önteni, meg is lehet persze hegeszteni, de a hangja sosem lesz azután szép.”
Kifelé végig kongat még nekünk az udvaron, mindent amihez csak hozzáfér. Kezdjük hallani a különbséget, melyik kong szépen és kevésbé szépen. Azért rákérdezünk, hogy szomszédok mit szólnak, hogy itt bármikor megszólalhatnak – a nem túl halk – harangok. „Ha nem szólalnának meg egy nap, már jönnének, hogy biztos valami baj van. Mások petárdáznak, mi harangozunk szilveszterkor is.”
És akkor végül csak visszatérünk a pápás képre búcsúzóul. „Az első Orbán-kormány idejére esett Jézus születésének 2000, a magyar állam születésének 1000 éves jubileuma. Volt egy zarándoklat Rómába és ennek tiszteletére a magyar állam egy általam készített harangot adott át a pápának. Levittem Rómába állványostól. A fotón az a pillanat van, ahogy átveszi a pápa. Ezután meghúzta kétszer és megköszönte. Aztán később állítólag elajándékozta Moldáviának.”
Ahogy kilépünk az udvarból, megszólal az őrbottyáni templom harangja. Nem tudjuk, hogy az épp itt, a szomszédjában készült-e, de mintha hallanánk valami hamisságot a hangjában. Lehet, hogy javításra szorul?
Major Edit
Forrás: Hvg
Fotó:Tury Gergely
