Jó napot kívánok, mondtam nekik. Így köszönjetek legközelebb, mert az sokkal szebben hangzik, mint a rideg Jó napot. Még felnőttől is ridegen szól, nemhogy egy gyerekszájból. A gyerekek csak néztek rám és nem értették. Hiszen ők köszöntek! Mit akarhat ez a néni? Nem mindegy, hogy hogyan köszönünk?- gondolhatták.
A nagymama helyeselt. Igen, én is így érzem. De ők már nem érzik. Mit tegyünk, ha így tanítják őket az óvodától az iskoláig? Egészen más már minden, mint a mi időnkben. Még a köszöntés is. Közben leérkeztünk a földszintre és még sokáig a fülemben csengett a gyerekszájból hangzó köszönés: JÓ napot.
Mikor valamikor első alkalommal Németországban ,ott hallottam ezt a rideg köszöntést. Guten Tag. Lehet, hogy tőlük ültettük át a magyar változatba a Jó napot köszöntést. Vélhetően a német nyelvjárásnak jól áll a kissé rideg köszöntés, de a magyar nyelv lágyabb, és a mi nyelvszokásunk megkívánja a „ kívánom” szót hozzátenni a napi jókívánsághoz. Nem tudom, mit szólna most Lőrincze Lajos, a hajdan volt nyelvművelőnk, akinek szinte minden héten volt műsora a rádióban és tanított bennünket a helyes beszédre és nyelvhasználatra. Nem hiszem, hogy helyeselné a mostanság használatos köszönést.
Kedves pedagógusok óvodában és iskolában! Jó lenne átgondolni, hogy helyes-e gyerekeinket a szebb és kedvesebb változatra nevelni?
Major Edit
