1. Hagyd a gyermeket játszani! A játék az egyik legfontosabb eleme a dánok stratégiájának. A játékokat soha nem a felnőtt irányítja, a különböző korosztályok (legfőképpen kinn, a levegőn) mindig maguk irányítják saját szabadidejüket. A gyerekek irányította játék nemcsak fejleszti a gyerekek önismeretét, de ilyenkor nagyon sokat tanulhatnak egymástól is. A gyerekek a közös családi kirándulások során tudják leginkább felfedezni a világot.
2. Légy őszinte a gyerekeddel! Ne dicsérd gyermeked jó tulajdonságait, de mindig tegyél fel neki kérdéseket, bátorítsd, és értékeld az erőfeszítéseit. Légy őszinte akkor is, amikor valami kellemetlen dologról kell beszélned vele. Ha megismeri segítségeddel a világ folyását és érzi az őszinte érdeklődésedet, sokkal könnyebben boldogul később is az életben. És az is fontos, hogy ne csak vidám meséket olvassatok együtt, olvassatok eredeti Andersent, és beszélgessetek vele sokat a világról, a gondolatokról és az érzésekről.
3. A meghitt együttlétek legyenek mindennaposak! A dán családoknál a “hygge” egy bevett, minden családban alkalmazott szokás. Ez azt jelenti, hogy a családtagok mindegyike az ajtón kívül hagyja a problémáit. Amikor belépnek az otthonukba, szülők és gyermekek valamennyien arra törekednek, hogy minőségi időt töltsenek együtt. Zenét hallgatnak, játszanak, vagy csak beszélgetnek egy tea és gyertyafény mellett. Élvezik és átélik a családi együttlét örömét.
4. Újrakeretezés. A negatív szituációkat mindig lehet más szemmel is nézni, és ha sikerül erre a gyerekeinket rávezetni, az nagyon értékes lehet számukra. Tegyük fel, hogy egy iskolai problémával kell megbírkóznia egy gyermeknek. Ilyenkor nem nehéz megkeresni a jó dolgokat, és a beszélgetést úgy irányítani, hogy a gyermekünk azokra fókuszáljon. Ez nem azt jelenti, hogy rózsaszín szemüveggel nézzük a dolgokat, és elengedjük a problémát. De abban segít, hogy a pozitív gondolkodás irányába tereljük őket, és megtanulja más szemmel nézni a világot. És arra kell rávenni a gyermeket, hogy arra figyeljen, amit meg tud csinálni, ne pedig folyton amiatt keseregjen, ami nehezen, vagy egyáltalán nem megy neki.
5. Nincs ultimátum. A dán családokban nincs fenyegetés, nincs feszült légkör. Azért tudnak fegyelmet tartani, mert a szabályokat egymást tisztelve, egymással megállapodva jelölik ki. Ahelyett, hogy a gyerekek csak parancsra fogadnának szót, a kérésre is reagálnak. A hatalmi játszmák elkerülése nagyon fontos a dánok számára. Tisztán kijelölik a határokat, és ezzel nagyon nagy bizalmat adnak a gyerekeiknek. Ha egy szülő úgy érzi, hogy türelme határán van, nem kiabál, hanem visszavonul és tudatosan megpróbálja lenyugtatni magát. Csak higgadtan lehet ésszerű döntéseket hozni, és ez vonatkozik felnőttekre és gyerekekre egyaránt. Ha szófogadó, nem hisztiző gyereket szeretnénk, nekünk is ilyen példát kell mutatnunk.
6. Az empátiára való nevelés. A mások iránti tisztelet, a megértés és a náluk nehezebb helyzetben élő társaik helyzetének átélése nagyon fontos szociális készség, amit feltétlenül el kell sajátítani a gyermekeinknek. De az is fontos, hogy saját helyzetértékelő készségüket és érzéseiket is helyesen ismerjék fel. Már egészen kicsi korukban tanulmányozhatjuk az arckifejezéseiket, és így rájöhetünk, hogy mikor, mit érez. A képek, rajzok, könyvillusztrációk nézegetése is segítheti őket ebben, ha gyakran rákérdezünk: vajon szerinte mire gondol, mit érez a képen lévő személy?
7. Ne avatkozz bele! A gyereknek meg kell tanulni érvényesülnie és védeni saját értékeit különböző szituációkban. Amennyiben nem fenyeget komoly veszély, bízzunk annyira a gyerekünkben, hogy maga oldja meg a helyzetet. Persze szeretnénk segíteni neki, ez természetes, de jobban tesszük, ha hagyjuk, jöjjön rá ő saját magától, és tanulja meg önmaga, hogyan kell megbirkóznia a kihívásokkal.
(R.V.)
