Néha jó rádiót hallgatni.A mai téma az volt, hogy manapság nem tudják, vagy nem akarják megszólítani az idősebb korosztályt úgy hogy, kifejezze egyrészt a tiszteletet, de azért ne legyen sértő sem. Sajnos ezzel a problémával nincs egyedül a műsorvezető, aki a témában sokak üzenetét olvasta fel Nagyon szerteágazóak a vélemények, sokan nem értik a néni és a bácsi, a hölgyem és az asszonyom közötti különbséget, sőt egyáltalán nem tudják jól alkalmazni. Persze nem könnyű, hiszen például egy húszas éveiben járó fiatalembernek már egy negyven feletti nő idősnek számít, holott ez a hölgy még javában tudatosan viseli önmagát, hiszen az ő megítélése szerint még egyáltalán nem tartozik az idős korosztályhoz, tehát hite szerint fiatal. Éppen ezért, egy néni megszólítás olyannak hathat, mintha erős földrengés rázná meg a mennyet és a földet és jobb is lenne,ha azonnali föld alá süllyedéssel járna.
De ugyanezt érzi az is, aki már túl van azon a „bizonyos koron”, vagyis elmúlt ötven ne adj Isten hatvan is, de hite szerint még egyáltalán nem öreg, jól néz ki, ápolt, ahogy mondják ad magára. Ilyen esetben az ilyen korú nő vagy férfi óriási sértésnek venné a néni vagy bácsi megszólítást és a pokolba kívánná a hozzá egyébként tisztelettel szóló illetőt.
Igen. Baj van a megszólítással. Példaként elmondanám egy esetet, ami még az „átkosban” vagyis az 1980-as években történt meg egyik ismerősömmel. Egy takarékszövetkezetben várakozott, majd a pult mögül kiszólt a hivatalnok, aki hangosan kiszólt : A NÉNI KÖVETKEZIK. A néninek titulált hölgy felállt, lehetett akkor ötven év körül- ápolt, korát meghazudtolóan fiatal külsővel –odalépett a pulthoz és ezt mondta: Én magának itt nem néni, hanem ügyfél vagyok.
Mondanom sem kell, hogy a tisztviselő elpirult és gondolom, azóta nem néniz le egy ügyfelet sem.
Vigyázni kell tehát a nénizéssel vagy bácsizással, mert az egónk nagyon is működik és nem hajlandó tudomásul venni az idő múlását. Hiszen sokat halljuk, hogy amig nem nézek a tükörbe, húsz évesnek érzem magam” S ha ez nincs is így, nem kell erre minduntalan figyelmeztetni. Az idősebb korosztály egyáltalán nem tiszteletadásnak veszi, az egyébként annak szánt „néni”, „bácsi” megszólítást, hanem annak, hogy a külvilág milyen szemmel látja őt. Engedjék meg tehát, hogy helyettünk egyéni döntésünk lehessen az, hogy érettek vagyunk-e eme magasztos tiszteletre, vagy még továbbra a jónak és helyesnek ítélt külsejével élhessen.
Javasolnám a néni helyett, hölgyem, vagy asszonyom, a bácsi helyett pedig az uram megszólítást!
Major Edit
