„Midőn éjfélkor mordályok dörrenése hirdette, s a templomtoronyból harangzúgás köszöntötte az újesztendőt, a sötétben fel-felbukkanó alakokat lehetett látni, akik hol ebbe, hol abba az udvarba surrantak be , hogy kis idő múltán újból kijöjjenek. Legények voltak, akik szerelmüknek, a szülőknek vagy nagyszülőknek és más közeli rokonnak fejezték ki újévi szerencsekívánataikat.(…) Szerencsés és boldog újévet kívánok!-mondták.
Lövészek.
Mivel az elsőként előadott jókívánságokat különösen is hatásosnak tartották, ezért mindenki azon volt, hogy minél korábban elmondja őket. Ez az igyekezet gyakran jövedelmező is volt, mert a korán előadott jókívánságokat sokszor különösen nagylelkű zsebpénzzel honorálták. De egy korty bort vagy egy pohárka pálinkát mindenképpen „hozott”. A megzavart álomért senki sem bosszankodott.”
A délelőtt folyamán a templomba siettek a hívek. Sok iskolaköteles gyermek távol maradt ezen a napon a szentmiséről, mert a „jókívánságmondás” nagyon fontos volt számukra. Kora reggeltől délig járták a rokonokat, ismerősöket.
„Dél körül, amikor a pap utolsó báránykáit is elbocsátotta, mindnyájan haza siettek, hogy együttesen vegyenek részt az ebéden, melyet közben az anya, az „Ahnl” azaz a nagymama vagy az egyik nagylány régi recept szerint készített el. Újév napján szárnyas nem kerülhetett asztalra. Ezen a napon disznóhús volt szokásban.”
Ugyanis az tartották, hogy a szárnyasok hátrafelé kaparják, „elkaparják” a szerencsét, a malac, a disznó viszont előre túrja.Lencsét azért főztek ekkor, hogy sok pénzük legyen. Megszokott étel volt még a töltöttkáposzta.
A bor ünnepi ebédnél soha sem hiányozhatott, azért a gazda délelőtt kiment a pincéjébe. Az ebéd csak akkor kezdődhetett, ha már ő is megérkezett.
A nap folyamán mindenki ügyelt arra, hogy ne tegyen olyat, ami elvinné a szerencséjét. A férfiak nem szerettek ezen a napon az utcán nővel találkozni. Arra is ügyeltek, hogy minden rendben, befejezetten legyen. Megszólták azt, aki ekkor ruhát teregetett szárítani, mert ez a hagyomány szerint különben sem jelentett jót! “Annyi marha pusztul el a gazdaságban, ahány ruha a lóg a kötélen”. -így szólt a babona.
Délután a férfiak a vendéglőket látogatták, barátaikkal kártyáztak, beszélgettek. Az asszonyok a gyerekekre vigyáztak, vagy átmentek a szomszédba egy kis tereferére.
Az idősebb asszonyok a délutáni ájtatosságra, a litániára igyekeztek.
A fiatalok már alig várták, hogy megszólaljon a vendéglők előtt a zene. A zenekar kint az utcán három indulót játszott, majd bevonultak a táncterembe. Éjfélig tartott a mulatság, befejezésül a zenészek ráadásul még három marsot (indulót) fújtak, aztán elköszöntek egymástól..
Így telt el az év első napja Budaörsön régen.
s.k.
