Néhány kiragadott gondolat Wittinghoff Tamás beszédéből:
Őseink ugyanis még jó időben ismerték fel, hogy vagy betagozódunk a nyugat-európai társadalmi rendszerbe vagy a pusztulás vár ránk. Persze, önmagában a reális helyzetértékelés még nem lett volna elegendő. Az elképesztő fordulatot – egy törzsi társadalmat feudális királysággá alakítani -, valakinek végre is kellett hajtani.
Egy kicsit hasonló volt a helyzet 1989-90-ben is, amikor az ún. szocializmust kellett piaci alapú demokráciává átgyúrni. Az is egy addig teljesen járatlan és kipróbálatlan út volt a számunkra.
Az államalapítás sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy egy olyan
nagyformátumú politikus állt az élén, akit egészen biztosan államférfinak kell
tekintenünk. Szent István államszervezői tevékenysége pontosan megmutatja számunkra, hogy mitől válik valaki igazi államférfivá.
Istvánt kereszténynek nevelték és minden forrás szerint őszintén hitt is ebben a vallásban. Tisztában volt azonban azzal, hogy népét csak erővel tudja meggyőzni és az általa már elfogadott és megélt új hitre téríteni. Feltehetően a kereszténységéből merített energiát, hogy higgyen abban, hosszú távon ezzel is jót cselekszik. A hatalom központosítása ugyancsak kemény küzdelmekkel járt.
István azonban ennek során már nem csak az erőszak eszközével élt. Volt olyan törzsfő, akivel ki tudott egyezni, más esetben a lányát adta feleségül a béke kedvéért. Ugyanígy járt el a külpolitikában is. Nem kereste az ellenségeket, mindenkivel igyekezett jó viszonyt ápolni.
Az állam- és egyházszervezésben bátran átvette a legmodernebb nyugati mintákat, de koronát mégis a pápától kért, hogy ne kerüljön függő viszonyba a német-római császártól. Szigorú törvényekkel stabilizálta új államát. Tudta, hogy csak jól átgondolt és tartós jogszabályok képesek kiszámítható kereteket szabni a társadalom számára.
Az államférfi tulajdonságai közül talán a legfontosabb, hogy mindig reálisan méri fel a helyzetet. Legyen szó a világpolitikai erőtérről vagy éppen saját hazájának lehetőségeiről. Tisztában van azzal, hogy különösen a kis nemzetek alapvetően kényszerpályákon mozognak, de mindig van egy kicsi mozgásterük is. (Teljes beszéd: budaors.hu)
Nobilis Márió római katolikus plébániai kormányzó arról beszélt, hogy adjunk hálát Istennek Szent Istvánért, hazánkért és találkozzunk az „égből alászállott kenyérrel”, Jézus Krisztussal az Eucharisztiában.
Endreffy Géza evangélikus lelkész elmondta, hogy az előző évi termésből maradt búza elvetéskor elhal, hogy új kalász, majd új kenyér lehessen belőle. De a növekedést Isten adja.
Sivadó János görögkatolikus atya szép imádsággal áldotta meg a kenyereket.
A történelmi egyházak budaörsi képviselői a polgármesterrel együtt vágták fel az ünnepi kenyeret, amiből mindenki kapott, aki kért. Az ünnepség bemondója Mertz Tibor színművész volt.
Képes beszámoló az előkészületekről ITT.
SzK
