Napjainkban nemcsak este, hanem napközbeni hírek vezető informátorainak beszámolójáról- szeretnék elmondani egy gondolatot. Nem akarom kisebbíteni a koronavírus körül kialakult helyzetet, idáig mindig érdeklődéssel hallgattam a tájékoztató műsort. Látjuk nap, mint nap, reggel, délben és este a televízió vezető adásaiban, halljuk a rádióban az Országos Mentőszolgálat munkatársának felhívását arról, hogy maradjunk otthon. Sőt már bekapcsolódtak ismert színészek, énekesek abba a lelkes munkába, mely otthonmaradásra biztat mindenkit, elsősorban az időseket. A kijárási korlátozás is megtette a hatását, az emberek fegyelmezettek és eleget tesznek a felhívásoknak.
Azonban nem tudom, milyen mentális hatása lehet honfitársainkra a nap, mint nap beolvasott statisztikai beszámoló, mely taglalja a halottak számát. Ugyancsak halljuk a nagyvilág híreit és elborzaszt mindenkit a halálesetek száma, miközben tehetetlenek vagyunk. Világjárvánnyal állunk szemben, ez tagadhatatlan. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az elmúlt hosszú évtizedek alatt sosem hallottunk arról, hogy influenza járvány idején hányan haltak meg országosan. Fogalmunk sem volt erről. Vagy hogy milyen a statisztika arról, hogy adott évben hány halottja volt országunknak? Ha valakit érdekelt, biztosan kapott rá választ, de jellemzően nem tudtuk és talán így volt a helyes.
De most más a helyzet. Ezért tőlünk telhetően természetesen minden óvintézkedést betartunk, a nagymamát otthon maradásra bírjuk lassan egy hónapja, a gyerekek otthon tanulnak és kezdik ki a szülők idegeit, miközben ők otthonról igyekeznek dolgozni. Mindenki fegyelmezett. De akkor miért kell minden egyes híradásnál, vagy bármilyen műsor előtt vagy után a riasztó adatokat beolvasni, amint azt hallom is, sokan megkérdőjeleznek. Nem tudom, mi célja van ennek? Hiszen ettől senki nem lesz engedelmesebb polgár, legfeljebb az idegei mondják fel a szolgálatot. Nem vagyunk egyformák. Van, aki még levegőt sem mer venni, van, aki bátrabban viseli el a rossz híreket, de mégsem hajlandó mentálisan tönkremenni.
Gyerekként, jobb volt esti mesét hallani a Béka királyfiról, vagy a Hamupipőkéről, hogy álmunk szép legyen és ne a csúf boszorkától féljünk elalvás helyett. Napjainkban ki tudja hányan hánykolódnak éjszakánként rettegve, félve attól, hogy reggelre rátalál a koronavírus és jön a csúf halál. Mert hát, mint halljuk, a vírus nem kegyelmez azoknak, akiknek valamilyen immunrendszeri betegsége vagy akkut egészségügyi problémája van. Már pedig az idős korosztály ezekkel általában sajnos rendelkezik.
Ha a mesénél maradunk: nem lenne jobb arról hallani, hogy milyen eredményre jutnak világszerte a kutatók, milyen az eddig kísérletezett vakcina hatása, vagy mi jön az esetszámok tetőzése után? Hogyan tovább? Hogyan fogunk egymással újra találkozni az utcán, a parkban, ahol most méterekre kikerüljük egymást? A statisztikai elhalálozási adatok nem fogják meggyógyítani mentálisan a nagymamát, aki a bezártságtól már amúgy is immungyengévé és ezáltal könnyebben sebezhetővé vált a lassan egy hónapos önként vállalt karanténtól.
Szerencsére van egy módszer, amit megtehetünk: nem hallgatjuk meg sem a déli, sem az esti mesét, hanem megpróbálunk valami kellemesebb dologra gondolni. Ettől szebb lesz a nappalunk és remélhetően az éjszakánk is.
Major Edit
