Klári nénivel a nővére is eljött, aki a régi óvodás élményeiről mesélt. Ajándékot is hozott, parányi horgolt egereket, aminek a csemeték nagyon örültek.
A horgolt kisegér volt a zacskóban.
Teri néni elmesélte, hogy egy réges-régi karácsonykor a húgának készített egy babaszobát. A bútorokat csirizzel ragasztotta össze. Később a játék felkerült a padlásra, ahol bizony az egerek összerágták. Egy kisfiú megkérdezte: -Nem volt ragasztópisztolyod?
Klári néni arról mesélt, hogy a karácsonyfán nem színes égők voltak, hanem gyertyák lobogtak, egyszerű díszek függtek, amiből még ma is őriz néhányat. A fa alatt dió volt és alma. Régen a gyerekek azt kapták, amire éppen szükségük volt – cipőcskét, kesztyűt, sapkát, esetleg mesekönyvet. Hozott is egyet, amibe ezt írta az édesanyja: Klárikának emlékül karácsonyra. 1954.
-Akkor annyi idős voltam, mint ti most.- mondta meghatódva.
A gyerekek előadták a karácsonyi műsorukat. Szépen, lelkesen énekeltek, amibe a vendégek is bekapcsolódtak. Meg kell hagyni, a gyerekeink nagyon figyelmesek, érdeklődőek, fegyelmezettek voltak.
Ez a találkozás mindannyiunk örömére szolgált.
Halász Ágnes
