Ki számít „gyanús esetnek”? Minden olyan személy, akire teljesülnek a klinikai kritériumok, vagy minden olyan személy, akinél az orvos COVID-19 fertőzés fennállását gyanítja.
Klinikai kritériumok: köhögés – láz – nehézlégzés – hirtelen kezdetű szaglásvesztés, ízérzés hiánya vagy zavara. További kevésbé specifikus tünetek: fejfájás, hidegrázás, izomfájdalom, fáradékonyság, hányás és/vagy hasmenés, kötőhártya-gyulladás.
Ki számít „valószínűsített esetnek”? Minden olyan gyanús eset, akinél fennáll az epidemiológiai kapcsolat is, vagy radiológiai vizsgálata olyan eltérést mutat ki, amely COVID 19-fertőzésre utal.
Epidemiológiai kritériumok:
– A tünetek kezdetét megelőző 14 napban szoros kapcsolatban volt COVID-19 fertőzött személlyel.
– A tünetek kezdetét megelőző 14 napban olyan bentlakásos szociális/egészségügyi intézmény lakója vagy dolgozója volt, ahol az új koronavírus szempontjából veszélyeztetett vagy beteg személyeket gondoznak.
Ki a „megerősített eset”? Akinél teljesül a laboratóriumi kritérium, vagyis első vagy későbbi PCR-tesztje pozitív lesz (klinikai mintájában Sars-CoV-2 nukleinsavat mutatnak ki). Előfordul, hogy az első teszt még negatív lesz, de ha erős a gyanú, akkor az orvos kötelezhet második, sőt, harmadik teszt elvégzésére is.
Magától értetődik, hogy mind a gyanús, mind a valószínűsített, mind a megerősített eseteket el kell különíteni a többiektől, hiszen fertőznek vagy fertőzhetnek.
Az elkülönítés legjobb, legkényelmesebb módja az otthonmaradás. Kórházi ápolásra csak annak van szüksége, akinek a tünetei súlyossá válnak, vagy ápolása otthon megoldhatatlan.
A karantén betartását pedig szúrópróba-szerűen ellenőrzik a rendőrök – településenként eltérő gyakorisággal –, és ha nem tartózkodik otthon az erre kötelezett személy, akár többmillió forintos bírságot is kiszabhatnak.
A kontaktszemélyek „felgöngyölítése” részben hatósági feladat, de vannak teljesen egyértelmű élethelyzetek.
Ki a magas kockázatú kontaktszemély? A COVID-19 fertőzöttel egy háztartásban élő személy; a fertőzöttel személyes kontaktusba került és zárt légtérben együtt tartózkodott személy (2 méteren belüli távolság és 15 percnél hosszabb idő) – ilyen lehet pl. iskolai osztályterem, irodai megbeszélés, kórházi beteglátogatás. Érdekes módon nem sorolják ide a bármilyen közlekedési eszközön együtt utazókat, kivétel a repülő, amelynél veszélyeztetettnek számít a fertőzöttől bármely irányban kétülésnyi távolságon belüli személy. Sőt, a repülők olyannyira veszélyes helyek járványügyi szempontból, hogy néha a teljes utasközösséget és kiszolgáló személyzetet karanténba helyezik.
Mindenkinek jár a PCR-teszt?
Az orvosoknak a gyanúsnak ítélt eseteknél van mérlegelési lehetősége, de a Nemzeti Népegészségügyi Központ ajánlja ebben az esetben is a teszt kérését. Ez nyilván a tesztek rendelkezésre állásától is függ. Kötelező az orvos számára, hogy kérje a tesztet azon markáns tünetekkel (magas lázzal, köhögéssel, nehézlégzéssel, hirtelen szaglás- és ízérzékelés-vesztéssel) rendelkező páciense számára, akinek a körülményei is indokolttá teszik ezt: pl. korábban járványos területen tartózkodott, vagy szoros kapcsolatban állt koronavírusos személlyel, egészségügyi dolgozó, bentlakásos intézmény lakója, stb.
A fentiekből is kitűnik, hogy milyen nagy szerepük és felelősségük van az alapellátásban dolgozó orvosoknak. Nekik kell eldönteniük, hová, milyen súlyú kategóriába sorolják be a beteget, kérik-e számára a tesztet, ők követik figyelemmel állapotuk alakulását (telefonos konzultációval), intézik kórházi beutalójukat, ha szükséges.
Forrás: Képmás Magazin
