A kirándulást megelőzően egész héten esett az eső, fújt a szél, így nem sok reménnyel indultunk el február 29-én az alsó-vadácsi erdész ház felé, ahol mint már azt előzőleg tudtuk vadpörkölttel várnak majd bennünket ebédre. De az időjárás kegyes volt hozzánk és habár hideg szél fújt mégis kisütött a nap. Szombaton reggel elindultunk. Utunk Zsámbékon vezetett át, amely település nincs messze Budaörstől így gondolom, velem együtt sokan ismerik nevezetességeit.
Itt magasodik a romjaiban is gyönyörű premontrei kolostor és templom mely 1235 előtt épült Építése zömében tatárjárás előtti időre tehető, de a befejező építkezések már minden jel szerint a tatárjárás után zajlottak. Az alapítókat a kolostor templomában temették el. A 15.században leégett a kolostor, majd 1475-ben miután a kolostor leégett és a premontrei rend hanyatlása miatt Mátyás király a pálosok kezelésébe adta pápai engedéllyel. Az új birtokosok gótikus stílusú átépítést hajtottak végre. A premontreiek (eredménytelenül) tiltakoztak kolostoruk elvétele miatt.
_39.jpg)
A templom sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg: leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek.
Zsámbékot elhagyva hegyes, majd dimbes-dombos tájakon valamint hosszú erdei úton és kedves településeken át vezetett utunk egészen alsó-vadácsi Vadász házhoz, ahonnan még másfél órás erdei sétát tettünk beszippantva a friss erdei levegőt. Sétánk során láttuk a tavasz elő hírnökeit, a hóvirágokat, néhol kisebb nagyobb csoportokban az avar között.
Kicsit átfázva a séta közben fújó széltől megérkeztünk egy tisztásra, ahol a vadászház alkalmazottai vártak bennünket forralt borral és teával. Nagyon jól esett ez a kedves gesztus, nem kevésbé a forralt bor, ami meghozta a társaság jókedvét is.
Feltöltődve a friss energiával visszaindultunk a vadász- házhoz, ahol már terített asztal várt bennünket.
Elhelyezkedtünk és végig ettük a finom ebédet, húslevest, vadpörköltet és rétest, Közben pótoltuk a folyadék vesztességet is ki borral, ki sörrel kis üdítővel.
Ebéd után felkerekedtünk, hogy megvalósítsuk utunk másik programját.
A Reviczky-kúriához autóbuszoztunk ahol már várt bennünket a ház asszonya, aki ismertette velünk azt a göröngyös utat, amelyet megtett férjével együtt a 1992-ben privatizáció idején, amikor is megvásárolták a teljesen romos kúriát és a hozzá tartozó kápolnát. Nem kis anyagi és fizikai erővel láttak neki a kúria rendbetételéhez melynek eredménye ma már tökéletesen igazolta a fáradozásukat.
A Süttőhöz tartozó bikolpusztai Reviczky-kúriát valószínűleg a Sissay család építtette, 1760 körül, barokk stílusban. A gróf Reviczky-család birtokába a 19. század második felében jutott. 1920-tól a Radvánszky családhoz került. A 19. században klasszicista stílusban átépítették.
1950-ben államosították, és mint minden államosított vagyon a szocializmus alatt szinte teljesen tönkre ment.
Csoportunk meglátogathatta a kúria belső szobáit, amelyet igen értékes általában korhű bútorzattal rendezett be az új tulajdonos, így teremtve meg azt a miliőt amit a kúria ódon falai megkívántak. A gyönyörűen helyreállított kápolnát is meglátogattuk, ahol istentiszteleteket tartanak a mellett, hogy a családi vonatkozású eseményeket is itt tartják, pl. esküvők és keresztelők.
A környék varázslatos, árad mindenhonnan a nyugalom, amely még ilyenkor is tavaszelőn, tél végén bámulatba ejti a látogatót.
Utunk végső állomását is elhagyva hazafelé indultunk egy újabb élménnyel gazdagodva.
Major Edit
